Gyerekkönyveknél ritkán szoktuk az első mondat csodálatosságát kiemelni - ennek oka talán, hogy a „hol volt, hol nem volt” a sokadig nekifutásra már nem tűnik olyan frappánsnak. De a Rosszcsont Rodrigóról szóló és két szerzővel jegyzett - Michael Ende által elkezdett és Wieland Freund munkájával befejezett - történet első mondata igazán érdemes arra, hogy elkezdjünk vele egy kritikát: „A sötét középkor legközepén, egy hétközepi napon, ráadásul az éj kellős közepén egy doboz formájú kocsi, amelyet három szamár húzott, a kátyúk és tócsák tarkította országúton csörömpölt és hörömpölt.”

Michael Ende és Wieland Freund: Rosszcsont Rodrigo és Filkó, a fegyverhordozója

Fordította: Perczel Enikő, Móra Könyvkiadó, 2019, 172 oldal, 2999 HUF

 

Hát nem elképesztően zseniális? Vicces és kedves, okos, mégis könnyed. Nem közepesen, hanem nagyon-nagyon. Szerintem az egyik legjobb gyerekkönyves első mondat.

Aztán szerencsére a történet ugyanebben a stílusban folytatódik, és Rodrigó, a félelmetes, rettenthetetlen, gaz és pernahajder bandita gonosztevő (aki valójában persze nem pont olyan, mint a híre, cserébe viszont imádja a kaktuszokat), szóval, Rodrigó története nagyon jól folytatódik, és még az a turpisság is belefér a könyvbe, hogy a főhős nem is a főszereplő, hanem valaki olyan, akinek a neve nem is szerepel a címben. Sőt, még csak nem is ember. Bár úgy hívják, hogy Szókratész.

Nem, nem arról van szó, hogy a Móra Kiadó bevállalta az első gyerekeknek szóló zombikönyv kiadását, amiben híres történelmi személyek térnek vissza a halálból, hogy a frászt hozzák a kiskorúakra. Bár, ha jobban belegondolok, van egy ilyen versike a könyvben, hogy

Mi, holtak a sírunkból másztunk elő,
hogy elmondjuk, kinek köszönhető
e gyalázatos gaztett!

Mi, hullák leszünk a csontbírhad,
és eskü, hogy bosszulatlan nem marad
e gyalázatos gaztett!

Szóval, lehet hogy mégiscsak zombi-könyvről van szó. (Nem.)

Elárulom: egy közel 100 éves papagájt hívnak Szókratésznek, és ő Rodrigó és Filkó mellett a könyv egyik igazi főszereplője. A zombis versekről viszont többet nem árulhatok el, különben leleplezek egy olyan ármányt, amire csak a tizenötödik fejezetben derül majd fény.

Szókratész egyébiránt egy nagyon okos madár, aki mindent megtesz azért, hogy egy éjnek éjjelén otthonról elszökött kisfiú, Filkó, története a végére jóra forduljon. Rodrigó pedig útonállóból bábszínházas legyen, a korábbi bábosból és feleségéből pedig vártulajdonos, egy szomorú királyból vidám, egy gonosz udvari mágusból északi-sarki bujdosó, egy átvert sárkányból dühös üldöző, és egy királylányból pedig....na, de ezért inkább olvassátok el a történetet, hogy kiderüljön, mi lesz belőle, akit egyébiránt Filippa Annegunde Rosa hercegkisasszonynak hívnak. Alias Rózsika.

Sok évvel a halála után fejezték be Michael Ende meseregényét

Amikor Michael Ende 1995-ben elhunyt, egy félbehagyott regényt hagyott maga után. Pontosabban nem is a fele volt készen a regénynek, hiszen mindösszesen az első három fejezetet tudta megírni. Ebből természetesen kiderült, hogy ki a főszereplő, ki az ellenlábasa, útjuk keresztezte is...

Merthogy Rosszcsont Rodrigó és Filkó, a fegyverhordozója történetét tényleg érdemes elolvasni. Felnőttként is szórakoztató - ha olyan korú gyereknek vesszük, akinek fel kell olvasni -, de első könyvnek, önálló olvasásra is abszolút alkalmas. A történet viszi előre az olvasót: a fejezetek rövidek, pont alkalmasak a lefekvés előtti ellazulásra (ha megálljuk, hogy ne olvassuk tovább). Az illusztrációk barátságosak, nem tolakodóak, nem művészieskedők, de azért mindegyikben van egy-két olyan részlet, ami miatt érdemes elnézegetni őket egy kicsit. Igazából minden adott ahhoz, hogy ez a könyv a klasszikusok közé emelkedjen itthon is.

Szerző: Gyurkó Szilvia