B+
Quentin Tarantino: Becstelen brigantykford.: Totth Benedek, Cartaphilus, Budapest, 2009. 2000 HUF
Tarantino évek óta nyilatkozza, hogy igazából regényt szeretne írni. Történetet, dialógusokat, karaktereket nagyon tud, még a gyengébb filmjeiben is vannak isteni megoldások. A könyvkiadók a filmbemutatóval párhuzamosan kihozták a Becstelen brigantykat, hogy könyvként is fogyasszuk. Kétkedtem, hogy mennyire működik, de olyan kihagyott jelenetekkel találkoztam, hogy végül örültem a forgatókönyv átrágásának.
Vagyis állítólag ez a forgatókönyv, amit mondjuk nem hiszek, de most fogadjuk el az olvasóval/íróval kötött szerződés értelmében. A Cartaphilus kiadó igyekszik a forgatókönyv-hangulatra a lehető legjobban rámenni: az írógépes tipó mellé kézzel írt oldalszámok. Ha egy kiadó, és itt az eredeti amerikaira gondolok, igazán komoly dolgot szeretett volna, akkor tényleg a forgatókönyvvel áll elő, sőt akár még egy a kritikai kiadásokhoz hasonlatos könyvet is el tudnék képzelni, amiben a különböző draftok látszódnak.
A Becstelen brigantykat szerettem, QT egyik legjobb, legösszetettebb filmje, nem véletlenül dolgozott 10 évet a forgatókönyvön, kb. annyit, mint Nádas Péter a Párhuzamos történeteket, Esterházy Péter a Harmonia caelestist, hogy a lehető legjobban keverjem a rendező által is keverve a magas- és tömegkultúrát. Ez forgatókönyv, nem regény, dialógusok és némi kontextus van csak a szövegben, a krakterek leírása leginkább a fülsövegen látható, ahol Brad Pitt és Eli Roth mosolyog a karakterükben, vagyis alapvetően azokra számítanak, akik látták már a filmet, még sem írják rá hatalmas betűkkel, hogy KIMARADT JELENETEK. Mert csak ezért venné meg a rajongó, ráadásul tényleg nagyon vicces dolgok maradtak ki, valamint a történet egyik fontos szálát, a Shosanna és Zoller közti, a filmben egyoldalúnak tűnő kapcsolatot itt kétoldalúként tünteti fel QT, sejtetve, hogy a lányban megdobbant valami a náci mesterlövész iránt, ami nem enne egyébként váratlan fordulat a filmben sem.
QT problémázott egy sort, hogy rövidebbre kell vágnia a filmet, így számára fontos részek kimaradnak, és bár egy jó történetmesélésben pont az a jó, hogy az üres helyeket ki tudjuk tölteni olvasóként, egy igazán jó történetmesélőben azt szeretjük, ha minél részletesebben és minél érdekesebben mesél. A filmben a Zsidó medve, Donowitz őrmester teljesen érdektelen, egy-két poénja van, míg a forgatókönyvben egy fantasztikus, agressziótól és bosszútól gőzös jelenetben ismerhetjük meg, hogy szerezte meg a kis Donowitz a baseballütőt, amivel majd módszeresen és technikásan szétveri a filmben is láthtó náci fejét az erdőben.
A legrejtélyesebb figurája a filmnek, a menekülésben és félelemben élő Shosanna, aki előbb elmenekül a francia házból, majd következőre a mozijában tűnik fel. A forgatókönyvben két fontos dolog történik a kettő között. Például Landa ezredes szándékosan nem lövi le, majd megmagyarázza, hogy mindenképpen meg fog halni, de ha nem, akkor amerikai elnök lehet. Vagy kiderül, hogyan örökölte meg Shosanna Madame Mimieux-től, illetve pontosan elmagyarázza a mozitulajdonos asszony, hogy azért nem szabad cigarettázni a 35 mm-es filmtekercsek között, mert felgyulladnak.
Nem tudom, hogy QT képes-e regényt írni, de lehet, hogy ki kellene próbálnia, mert történetet írni és működtetni tud, dialógusokban és karakterépítésben erős, már csak azt kellene kideríteni, hogy van-e nyelve ahhoz, hogy megírja.
