Parker - Cseberből vederbe

Rusznyák Csaba | 2014. január 24. |

Richard Stark: Veszélyes szövetség, ford.: Krommer Balázs

Sorozat Könyvek Kiadó, 2013, 450 oldal, 3500 HUF

B+

Első mondat: Már messze jártak a raktár hátsó bejáratától, amikor a riasztó megszólalt.

Előbb-utóbb ennek is meg kellett történnie: egyik utolsó történetében, a 2002-es Veszélyes szövetségben, amely a Parker-széria 21. darabja (a második, amit a Sorozat Könyvek kiadott, és összesen az ötödik, ami itthon megjelent), a főhőst elfogja a rendőrség. Az újabb félresikerült melón már nincs mit korrigálni, simítani, menteni, nincs belőle kiút, Parkeren, hosszú évek óvatossága és ravaszsága után – és még most is önhibáján kívül – csattan a bilincs, és egy fegyházban találja magát, ahol az igazságszolgáltatás gépezete viszonylag hamar összeköti őt az egyéb álneveken elkövetett bűncselekményeivel is. A rabláshoz hozzáadódik pár egyéb atrocitás is, például gyilkosság, úgyhogy rosszul áll a széna.

A Veszélyes szövetség (eredeti, sokkal találóbb, és a szériához illően egyszerű, lényegre törő cím: Breakout) a felütés ellenére nem egy „börtönből szökős” thriller, legalábbis nem úgy, ahogy azt az olvasó gondolná. A Stark írói álnév mögé bújt Donald E. Westlake részben pont azzal emelte a nagyok közé a totálisan rideg, metodikus antihőséről, Parkerről szóló sorozatát, hogy a krimi irodalomból jól ismert szituációkat formálgatta, csavargatta benne.

Ennek jegyében, Parker szövetkezik két lakótársával, hogy a segítségével kijelentkezzen a barátságtalan állami hotelből, és egy füst alatt úgy döntenek, hogy ha már szabadok, mint a madár, és egyben szegények, mint a templom egere, a városból való továbbállásuk előtt kirabolják a helyi ékszerboltot. A meló persze félresikerül, Parker és társai ott ragadnak az épületben az értéktelenné, feleslegessé vált zsákmánnyal – egy újabb „börtön” falai közt.

Stark az egész cselekmény során egyik kelepcéből a másikba szédíti a szereplőket, minden akció egy szökéssel, kitöréssel kell, hogy végződjön – a szituációhalmozás, a csöbörből vederbe struktúra már-már kafkaian abszurd, és az éjfekete cinizmust leszámítva általában teljesen humortalan szériába ezzel, az első rész megjelenése (1962) után kerek 40 évvel belopakodik a helyzetkomikum. Még maguk a szereplők is viccelődnek néha az ismétlődő csapdahelyzetekkel kapcsolatban.

Így aztán Parker karaktere is kissé enyhébben, lazábban ábrázolt, ahogy azt már a Mindent vagy mindent esetében is tapasztalhattuk. A sorozat klasszikus érájának (’60-as, ’70-es évek) vadságából, sötétségéből, nyersességéből érezhetően kiveszett valami, amikor Stark 1997-ben, több mint két évtizedes szünet után újra felvette a fonalat. De azért tartja az egyensúlyt ezekben a „késői” művekben is, a téma, a karakterek, a közeg, a sztori mind komolyak, ahogy azt egy Parker-regénytől elvárjuk, a fenyegetettség érzete állandó, a fordulatok a helyükön vannak, a feszültség lankadatlan, a lendületes, és a főszereplő személyiségéhez igazítottan metodikus történetmesélés még így, néhány csúnya és hatásos méregfog hiányában is roppant szórakoztató.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.