A német kiadás borítója
A vasfüggöny leomlásának huszonötödik évfordulójára cikkek jelennek meg, megemlékezések folynak, ám az időszak irodalmi feldolgozása érdekes kérdés. Sok olyan könyvet ismerünk, ami egy-egy család történetét mutatja be a háború utáni romos Magyarország poros hétköznapjaitól a rendszerváltásig. (Például Alice Zeniter Szomorú vasárnap, avagy a semmi ágán, Tóth Kriszta Akvárium) Kifejezetten a határátlépésről, a németek Magyarországra szökéséről azonban már nincsen annyi fikció. Ingo Schulze német prózaíró regénye az Adam és Evelyn éppen erről a rövid időszakról szól.
Útlevelet kérjük ellenőrzésre
A nők szeretik Adamot, mert olyan ruhákat szab nekik, amiktől szépek és kívánatosak lesznek. Adam pedig szereti a nőket, és persze meg is kívánja őket, ha egyszer már átestek a megszépülési fázison. Ettől teljesen függetlenül pedig szereti a barátnőjét, a szép és fiatal Evelynt. Egy alkalommal viszont Evi in flagranti nyit rá barátjára, és a szépülni vágyó nőre a közös lakásukban, és azonnal csomagolni kezd. Egy barátnőjével és annak nyugati unokatestvérével utaznak végre Magyarországra, és keresik a paradicsomot, ahová már olyan régen szeretnének eljutni. Adam azonban nem hagyja annyiban az utazást, így a piros Passatot egy Wartburg is követi, benne a közös teknőssel, Elfivel. 1989-ben járunk, a magyarok megnyitották a határt és ezt az NDK-ban lassan már mindenki tudja. A határnál persze van némi izgalom, de hőseink megkönnyebbülve dőlnek hátra, mikor a magyar határőrök mindenféle fennakadás nélkül átengedik őket.
Magyarországon a Balaton partjára az Angyal családhoz igyekeznek, akik már régi barátnak számítanak. Nem marad el a kínálgatós-tukmálós kaja-menedzser karaktere sem az idős Angyalné személyében, a hallgatag Angyal apuka pedig csak annyira nyitja ki a száját, hogy elmondja, milyen is a csendes ellenállás egy kelet-európai szocialista országban.
Adam van, Evi van, de hol a paradicsom?
Adam és Evi útra kelnek, de nem azért mert kiüldöztettek a paradicsomból - éppen azt keresik. „El sem tudod képzelni milyen szép ott” - magyarázza egyszer barátjuk, a szintén bibliai nevű Michael. Evinek valóban a nyugat és a rendszerváltás hozza el a paradicsomi állapotokat - végre megkezdheti egyetemi tanulmányait művészettörténet szakon és nem kell tovább pincérkednie. Adamnak éppen ez jelenti a kiűzetést: ő, aki művészi szintre emeli a kövér nők ügyes becsomagolását, szembesül vele, hogy nyugaton senki sem jár szabóhoz. Eddig rajongtak érte a nők, és azt is nagyon jól tudták, mi következik a megszépülés után - a művész úr magáévá teszi az általa kreált szépségeket. Az NDK-ban azonban jön a keserű felismerés: nem divat már szabóhoz járni, mindenki konfekcióüzletben vásárol, elavultak a szabásmintái és nem hogy rajongótábora nincsen, munkát sem kap.
Ingo Schulze a kiűzetést és a csábítást-elcsábulást, a paradicsom keresését és a teremtést foglalta össze regényében. De vajon hol van ez a paradicsom? Az oly sokat ígérő, már-már mitológiai hellyé vált nyugaton? Vagy az örökkévalóságig elnyújtható balatoni nyaraláson? Vagy inkább mégis vissza kellene menni oda, ahol egykor minden rendben volt - teremtés, Adam és a szabó úr kívánsága szerint a nők is?
Ingo Schulze olyan könnyedséggel meséli el ezt az 1989-es történetet, hogy hiába állítja, nem volt ott, szinte már meggyőződésem, hogy mégis üldögélt a Balaton partján.
Szerző: Raffo Kamilla
