A Csillagainkban a hiba (a könyvről ITT, a filmről ITT írtunk) óriási sikere óta John Green hazánkban is az egyik legnépszerűbb ifjúsági regényíró lett. Most újabb könyve jelenik meg magyarul: a Papírvárosok. A regényből nemrég film is készült, július végén kerül a mozikba Nat Wolff és a szupermodell Cara Delevingne főszereplésével. (Az előzetesért kattints IDE.)
A Papírvárosok alapállítása: legyen bármilyen szürke az élete, mindenki megérdemel legalább egy csodát. A floridai kisvárosban élő Quentin Jacobsen privát csodája, hogy Margo Roth Spiegelman éppen az ő szomszédjában lakik. Quentin és Margo gyerekként jó barátok, később azonban eltávolodnak egymástól: a lányból igazi gimis méhkirálynő lesz, míg Quentin, becenevén Q, egészen végzős koráig megmarad a középiskolai tápláléklánc legalján, ahol élete legizgalmasabb eseményének a barátaival való videojátékozás számít. Egy este talpig feketében mászik be az ablakán a távolról csodált Margo, ezzel pedig kezdetét veszi a fiú valaha volt legizgalmasabb éjszakája. Másnap Quentin azzal a tudattal ébred, hogy élete innentől teljesen meg változni, ami igaz is, csak éppen nem úgy, ahogy azt elképzeli.
John Green: Papírvárosok
Fordította: Gázsity Mila, Gabo, 2015, 384 oldal, 2990 HUF
Egy titokzatos, szuper menő lány és a belé szerelmes, szürke egér fiú; ez eddig akár az Alaska nyomában cselekménye is lehetne. Csakhogy Margo annyira szereti a rejtélyeket, hogy ő maga is rejtéllyé válik: a kalandokkal teli éjszaka másnapján eltűnik, Quentinnek pedig a hátrahagyott nyomokból kellene kitalálnia, hol lehet. Barátai segítségével egyik nyomtól a másikig eljutva igyekszik felderíteni Margo rejtélyét, az elszánt kutatás közben pedig önmaga megtalálásához is egyre közelebb jut.
A Papírvárosok legalább olyan érzékeny és szép regény, mint a Csillagainkban a hiba, igaz, ez csak akkor tűnik fel, ha az első laptól az utolsóig végigolvassuk. Első ránézésre Quentin lehangolóan jellegtelennek, a titokzatos Margo nagyon is papírízűnek tűnik, barátaik és konfliktusaik pedig nem is lehetnének felszínesebbek. Ám kiderül, hogy mindennek funkciója van: John Green rengeteg ifjúságiregény-klisét bemutat, hogy végül túlléphessen rajtuk. Akadnak itt gimis klikkek, jócsajok, jópasik, sörvedelős partik, első románcok és persze az elmaradhatatlan, évek óta várt végzős bál is. Quentin számára mindez elveszíti a jelentőségét, amikor Margo szemén keresztül kezdi látni a világot, aki szerint ez nem az igazi, hanem csak egy papírmaséélet. Valahol viszont létezik egy hús-vér világ is: amikor a fiú azt hiszi, Margót keresi, valójában ezt akarja megtalálni. A regény nagy kérdése pedig az, hogy vajon sikerülhet-e neki.
Könyves magazin 2015/3.
LIBRI-SHOPLINE NYRT, 2015, 96 oldal, 5 pont + 199 Ft
Amellett, hogy hitelesen, ám mégis szórakoztatóan mutatja be a felnőtté válás rögös és fájdalmas útját, a Papírvárosok legnagyobb erénye, hogy szinte észrevétlenül tart bevezető jellegű irodalomkurzust.Többször utal fontos művekre (T.S. Eliot versek, Moby Dick, Üvegbura), és a Margo által hátrahagyott legfontosabb nyomon, Walt Whitman Fűszálak című kötetén keresztül azt is bemutatja, milyen sok különböző módon értelmezhetünk egy költeményt, és hogy egy irodalmi mű mennyire meghatározó lehet az életünkben. Ráadásul a szöveg maga is nagyon lírai: tele van különféle metaforákkal, melyeket az olvasóknak maguknak kell felfejteniük; a szereplők önértelmező monológjai csupán támpontokat adhatnak ehhez, a megoldást nem mondják ki. A Papírvárosok kicsit úgy funkcionál, mint egy belépőszint: szájbarágás nélkül csinál kedvet nemcsak egyes művek elolvasásához, hanem magához a szépirodalomhoz is.
A cikk eredetileg a KönyvesMagazin tavaszi számában jelent meg.
