Nincs neve, sármja és morális érzéke

Rusznyák Csaba | 2013. február 28. |

Dashiell Hammett: A tizedik nyom

Agave Könyvek, Budapest, 2013, 352 oldal, 2533 Ft

Nincs neve, nincs sármja, nincs morális érzéke, és nem akarod, hogy problémává válj a számára, mert ha elkezd gondolkodni rajta, hogy hogyan oldja meg, abból nem jössz ki jól. Sem élve. A Kontinentális Detektívügynökség munkatársa (Continental Op) Dashiell Hammett első híres magánnyomozó karaktere, az arisztokratikus krimit a puszta létével pózőrségbe csomagoló hardboiled alműfaj első jeles képviselője, évekkel járt Sam Spade előtt, aki később, A máltai sólyom filmadaptációjában eggyé vált Humphrey Bogarttal. Az Ophoz nem tartozik hasonló kaliberű színészi megörökítés, ami nem is csoda: ő egy kicsi, kövérkés, kellemetlen, nyers modorú, ördögien manipulatív ember, aki egy fekete-fehér erkölcsi világú krimiben torkokat metszegetne, és a feddhetetlen jófiú arra áldozná minden idejét, hogy rács mögé juttassa. Hammett azonban túl sokat élt ahhoz, hogy fekete-fehérben lássa a világot.

A későbbi író hét éven át dolgozott Amerika legnagyobb, leghíresebb detektívügynökségének, a Pinkertonnak (bár ezt az 1915-től 1922-ig nyúló szakaszt megszakította szolgálata az első világháborúban), mely idő alatt sötét ügyeket göngyölített fel, embereket követett (ebben állítólag ő volt az egyik legjobb), bűnözőkkel és rendőrökkel egyezkedett, saját bevallása szerint legalább egyszer ölt, egyszer pedig 5000 dollárt kínáltak neki, hogy eltegyen valakit láb alól. Hogy utóbbiak mannyire igazak, arról megoszlik az utókor véleménye (sem cáfolni, sem bizonyítani nem lehet, mert ami feljegyzéseket nem a Pinkerton maga semmisített meg kétes, szakszervezetellenes üzelmeik miatt, azok egy tűzvészben vesztek oda), de azt valószínűleg feltétel nélkül elhihetjük Hammettnek, hogy írói pályafutásának minden karakterét olyanokról mintázta, akikkel nyomozói munkája során találkozott, vagy akikről tudomást szerzett.

Történeteinek kényelmetlenül kétes moralitása nyilván innen származik. Az Op, ahogy A tizedik nyomból, és a kötetben szereplő többi novellából is egyértelmű, sokkal durvább, mocskosabb, árnyaltabb figura, mint például Chandler gáncstalan lovagja, a későbbi születésű Philip Marlowe. Ő az ideális krimihős, aki rendíthetetlen erkölcsi tartással áll a legnagyobb fertő közepette is, és minden áron eltakarítja azt, még ha úgy meg is viseli a dolog, hogy piával kell öblögetnie az élményt. Az Op azonban maga is része a fertőnek, manipulálja, és felhasználja azt, nem fél ugyanazokkal az eszközökkel élni, mint ellenségei. Cinikus, romlott, szabályokon taposó, és főleg: közönyös és totálisan érzelemmentes. A novellák visszatérő motívuma, hogy az Op nem szeretne olyan kiüresedett lenni, mint főnöke, az „Öreg”, de ehhez persze már rég késő.

Az Op ugyanakkor egy bulldog elszántságával veti magát a nyomozásaiba. Nem tágít, nem felejt, nem irgalmaz, a leggyönyörűbb, legészveszejtőbb, legmanipulatívabb femme fatale sem képes eltéríteni szándékától (A szürke szemű lány), és ha törvényes úton nem tud elbánni a bűnössel, akkor majd megoldja a törvényen kívül (Az Aranypatkó: nem képes rábizonyítani a tettesre az általa elkövetett gyilkosságot, viszont cserébe ráver egy öngyilkosságot, amihez semmi köze). Habozás nélkül harcol ököllel, fegyverrel, ésszel, vagy akár versenyivással (az ő vagy a gyanúsított nyelve ered meg először részegen?), hangozzék utóbbi bármily bizarrnak. De a klasszikus rejtélyek mellett (ki tette, és miért?) találunk a kötetben a kaland felé hajló sztorit is, amiben a főszereplő véletlenül, egészen szürreális módon csöppen bele egy kis csapat bűnöző „mindenki átver mindenkit” játékába (Ház a Turk Streete), míg egy másik (Gyilkosság Farewellben) már egészen horrorisztikus vonásokat hordoz magában.

Az Op történetinek lényege, hogy a világ egyáltalán nincs rendben, az ok és okozat láncolata hazugság, a moralitás egy téves támpont, és csak úgy tudsz eligazodni az életben, ha mindezt felismered, és ennek megfelelően cselekszel. Az egész hardboiled műfaj részben Hammetnek ezen a tézisén alapul – amit valószínűleg saját magánnyomozói karrierje nyomán fogalmazott meg magában. És ettől olyan nagyszerű Hammett, és tágabb merítésben, az egész hardboiled: hogy ott van mögötte az élet, kőkeményen.