B+
Li Jong-Hi: Annyira király vagy! 4.
Vad Virágok Könyvműhely, 2010, 196 oldal, 2150 Ft.
Nanu és Szung-Ha egész szépen összemelegedtek a manhwa negyedik kötetére. Már nem egyoldalú, Nanu szívatásán és kihasználásán alapuló látszat-viszonyról, hanem alakuló kapcsolatról beszélhetünk, valamint Szung-Ha családjáról is kiderült ez-az, többek között, hogy apja balkézről származó gyereke – ne szépítsünk, zabigyerek -, akit az anyja magára hagyott, így megtűrt személy a gazdag családban. Ja, így már értem, kaptam a fejemhez, sejtettem én, hogy a férfi főhős nem egyszerűen zakkant, hanem sérült, méghozzá nem is kicsit. Miért bízna a nőkben, ha az első legfontosabb is elhagyta, ugyebár. Nanu ragaszkodása és rendíthetetlen odaadása segített neki feloldódni; a negyedik kötet eseményeiben elsősorban az a feladata, hogy a családtagjaival való kapcsolatát rendezze. Felbukkan ugyanis egy gyönyörű, titokzatos nő - Szung-Ha anyja.
Dzsei, Nanu bátyja és Hjon-Ho, a szívdöglesztő pizzafutár viszonya azonban már nem olyan idilli (vagy inkább idillihez közelítő), mint Nanué és Szung-Háé. Az események kezdetétől nyilvánvaló, hogy kettejük kapcsolata több, mint barátság, csak a coming out-tal vannak komoly problémák. Dzsei, bár nem túl sok sikerrel, de sokat csajozott, úgy ismertük meg, mint aki mindig az épp aktuális nője lábai előtt hever, és azok dobják. Más színben láttatja Dzseit és a nőkhöz fűződő viszonyát, hogy Dzsei összefut az egyik excsajával, aki kedvesen, ám annál kíméletlenebbül emlékszik vissza az együtt töltött időre – és tessék, kiderül, hogy mint mindennek, ennek a sztorinak is két oldala van : a nő sosem érezte, hogy Dzsei igazán szeretné. De Hjon-Ho mellett sem tudja letenni a voksát: amikor az egyértelműen közeledne, Dzsei olyan agresszívan reagál, amennyire ki sem néztem volna belőle. Szerencse, hogy Dzsei vagány és határozott anyja felvilágosítja, hogy a fiacskája nem könnyű eset, szóval nem árt a türelem.
És mert így kerek, megtudjuk, hogy Dzseit és Nanut meg az apjuk hagyta magukra, azaz lelépett, azt sem tudják, kicsoda; talán ezért sem véletlen, hogy Szung-Hával egymásra találnak. Hjon-Ho is magányos, a családjának semmi nyoma, de feltűnően gyakran nézeget egy fényképet egy gyönyörű nőről – van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez lesz a következő slusszpoén, mármint a nő személyazonossága, azaz azonossága, vagyis, hogy ennek a képregénynek a cselekményszálai és szereplői úgy gubancolódnak majd össze, amire a belterj a legjobb szó.
Szétzilált, csonka családok, identitásukkal, érzelmeikkel, sebeikkel küzdő tizen- és huszonéves fiatalok, akik megtölthetnék egy iskolai pszichológus rendelőjét. Ami szembetűnő, hogy a nem hagyományos családmodell szerepkonfliktusokat eredményez, elsősorban a genderrel kapcsolatban. Dzsei fiú, de lányos, Nanu lány, de fiús, az anyjuk mögött egy tucat férfi elbújhatna helytállást és határozottságot tekintve, még a karaktere is férfias, csak lágy vonásokkal megrajzolt, szép és fiatalos arca jelzi, hogy nő, egyébként – kapaszkodjatok meg – nincs melle, ami meglehetősen ritka az ázsiai képregény nőalakjainál (a D kosár ugyanis kötelező). A nemi szerepek és a szexuális hovatartozás átjárhatóvá vált, ez az átalakulás pedig nem kevés konfliktust szül, a szereplők lelkében és a külvilágban, a másokhoz való viszonyulásban egyaránt, ez pedig a karakterrajzokon is látható; majd minden szereplő karaktere kérdéses, a szövegbuborékok, a kontextus nélkül nem lehetne eldönteni, mil0yen neműek. Az ázsiai képregény esetében persze sok esetben jelzik az olvasók ezt a problémát, ebben a történetben ráadásul a rajzoló a végletekig kihasználja a karakterrajz stílusának ezt a vonását, rájátszik erre. A mangaka, Li Jong-Hi nem kicsit lehet érintett a témában, a jegyzetei, a kötet végén a miniképregények a stúdióban zajló életből egyértelműsítik, hogy ő maga nyíltan vállalja homoszexualitását – és felvázolt egy lehetséges tolaranciatréninget mangának álcázva, de a gender studies szerelmesei is lecsaphatnának rá.
