Egy újabb irodalmi rejtéllyel kevesebb – évekig folyt a nagy találgatás, vajon ki lehet a titokzatos Spiegelmann Laura, akinek a magyar irodalom egyik legfelkavaróbb kezdőmondatát köszönhetjük („Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban (…)”). Öt évvel az Édeskevés megjelenése után azonban a titok már nem titok többé, erről kabai lóránt gondoskodott.
Nő vagy férfi írta az Édeskevést? Profi író vagy amatőr? Nem nő, és nem amatőr, Garaczi László lesz az… Vagy mégsem? – évekig ment a találgatás, vajon ki lehet Spiegelmann Laura, aki először blogon jelentkezett, majd szövegeire felfigyelt a Magvető, amely 2008-ban kötetbe rendezte az internetes bejegyzéseket. A naturális, időnként pornografikus, mégis szépirodalmi igényű szövegek óriási feltűnést keltettek, valóságos Spiegelmann-láz alakult ki. Sokan Garaczi Lászlóra gyanakodtak, aki – mint utóbb kiderült – aktívan segített Laura figurájának életben tartásában.
A titok azonban most szinte mellékesen pattant ki. Avasi keserű címmel ugyanis a közelmúltban jelent meg kabai lóránt legújabb kötete, melynek fülszövegében a megjelent kötetek között megtalálható az Édeskevés is.
„Még 2006-ban egy másnapos ébredést kísérte az a mondat, ami a regény első mondata is lett, és kávék, cigik, sőt az óvatos rátöltés után sem akart kimenni a fejemből, akkor ültem a gép elé, és szinte magától íródott meg a szöveg, és ez kissé ijesztő is volt. De a szöveg beszélője egyre inkább élni akart, én pedig próbáltam segíteni neki ebben – így és ennyire sikerült” – nyilatkozta most a kezdetekről kabai lóránt a Literának. Mint mondta: érdeklődéssel figyelte, hogy mi történik az általa életre keltett szerző és műve körül, ugyanakkor örül, hogy nem csábult el végül a folytatás irányába.
"Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban, felnézek a tulajdonosára, határozott metszésű orr, makulátlanul borotvált, erőteljes áll, kissé keskeny ajkak, mélykék, meleg szempár, a szemembe néz egyenesen, a kanapé előtt térdelek, rajta semmi, rajtam csak a melltartóm, bal pántja lehúzva vállamról, a mellem ki is kandikál kissé, combom köze véres, de a tampon csak félig csúszott ki belőlem, eszerint nem akart egy menstruáló kurvát megbaszni, szép férfi, semmi felesleg rajta, diszkréten kigyúrt melle van, hasa lapos, a fasza épp olyan vastag, hogy befér a számba, a hossza is pont ideális, messze nem az a pornófilmekben preferált lóbaszóméret, ha jobb formában vagyok, kibírja a torkom is, hogy tövig beszopjam, gyönyörű fasz, kár, hogy mindjárt le fogom hányni (...)" (Spiegelmann Laura: Édeskevés)
A regény születését akkor egyetlen ember kísérte végig szoros figyelemmel, Csobánka Zsuzsa, akivel kabai annak idején együtt élt, később pedig Garaczi László segített neki. Garaczi a Literának azt mesélte: kabai egy elszólás után vallotta be, hogy ő áll Spiegelmann figurája mögött, ami nagy meglepetés volt, mivel „a különböző találgatások ellenére én még mindig esélyt adtam annak is, hogy Laura egy pályakezdő írónő, ezek az elképzelések romba dőltek ott, a cukrászda hideglelős neonfényében. Persze voltak tippjeim, hogy ha mégsem ismeretlen, kezdő szerzőről van szó, ki bújhat meg a név mögött, de Lóri csak a külső körökben szerepelt”.
Az első kritika annak idején Kiss Noémitól érkezett, aki a Magyar Narancsban több szempontból is támadta a könyvet, de talán kritikájának legfontosabb pontja az volt, hogy ezt tuti férfi írta, és innentől nem legitim a szöveg. Pedig a szövegnek a hitelességéért nem a szerző, hanem a szöveg felel. Nem érdemes azon leragadni, hogy egy nő mond-e olyat magáról, hogy "nimfomán hülye picsa vagyok", mert hát szociolingvista legyen a talpán, aki ezt adatokkal alátámasztja. (Több részletért katt ide.)
Hogy kicsoda valójában Spiegelmann, azt egészen mostanáig még a Magvető sem tudta (az Avasi keserű kiadását egyébként – még az önleleplezés előtt – a Magvető nem vállalta). A kötet szerkesztője, Király Levente annak idején emailen kereste meg a titokzatos szerzőt. Mint a Literának most elmesélte, „olyannyira megmunkált volt a végleges szöveg, hogy nem is tartott sokáig a szerkesztés, mondhatni, nyomdakészen kaptam meg”.
"Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől." Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől." (Garaczi László)
Azt kabai is elismeri, hogy a szerző személye körüli találgatás „valahogy végig túlságosan is hangsúlyos maradt, holott (ez) nyilvánvalóan félreviszi az olvasást”. A 444.hu-nak azt nyilatkozta, hogy „ha felrázni nem is sikerült a közeget (mert kevés kritikus foglalkozott magával a szöveggel érdemben), valamennyire csak megzavarosodott az az említett állóvíz azért. És az is tanulságos, hogy utólag megnézve még sokkal több és látványosabb nyomot hagytam a szövegekben, melyek rám utaltak, hasonló szó- és mondatszerkezetek, sőt egy fejezet esetében az átírás metódusának azonossága gyanút ébreszthetett volna — nem ez történt.”
