Általános cikkek magvető spiegelmann laura

Hogyan olvassuk Spiegelmann Laura könyvét?

Valuska László | 2008. december 19. |

Spiegelmann Laura: Édeskevés, Magvető, Budapest, 2008.

Az utóbbi hetekben újra jó benne lenni az irodalmi életben, és ebben a hangulatban nem akaródzott írnom Spiegelmann Laura könyvéről, hiszen csak néztem, mi történik. Kiss Noémi kritikájával kezdődött, majd jött a Szépírók Társaságának hétvégéje, aminek egy elég abszurd pontján Gtalkon bejelentkezett az élő beszélgetésbe Spiegelmann, akitől Magyarország irodalmi élete azt bírta csupán kérdezni, hogy ki vagy te, férfi vagy-e, illetve mikor van a névnapod. Mert hadoválunk összevissza a szerző haláláról, a szöveg fontosságáról, de az olvasókat akkor is izgatja a referencialitás. Épp ezért nem kritikát írok, hanem igyekszem összeszedni a különböző véleményeket, amelyek az Édeskevésről megjelentek.

Egyszerre humoros és komoly, ahogy Spiegelmann Laurával foglalkozik az irodalmi közélet. Mindenki tippel, sőt mindenki tudja, hogy Garaczi László az, ahogy az internetvilág másik ismeretlen szerzője Jake Smiles is ő. Persze az egészről Garaczi tehet, aki a literán a következőket írta és nyilatkozta:

"Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől." Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől."

 

De kérdés az, hogy ez mennyire érdekes? Semennyire, mert attól nem lesz jobb vagy rosszabb a könyv, hogy Garaczi a valódi szerző. Pontosabban rosszabb lehet, mert a Kiss Noémi és Radics Viktória által felemlegetett szempont is azt mondja ki, hogy nem szerencsés eljátszani egy menő férfi írónak egy kezdő nőírót, aki ráadásul csak piálni és dugni szeret, és a szopást is férfi szempontból írja meg. Tehát létezik ez az elméleti, feminista kritikai nézőpont, de ettől függetlenül a szövegtest a lényeg.

Tavaly írtunk a könyvesblogon először Spiegelmann Laura blogjáról, mert tetszett az erősen pornós történet, bejött a száraz (majdnem minimalista) elbeszélői hangnem, és a poszt után is vissza-visszajártam a blogra. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy Magvető szintű kiadó a nagy ismeretlenségből kiemeljen egy bloggert, hogy kiadja a könyveit, mert a Magvető Magyarország presztízskiadója, csupa nemzetközi viszonylatban fontos névvel: Esterházyval, Kertésszel, Darvasival, Rakovszkyval, Parti Naggyal vagy Spiróval. A Magvetőbe minden kortárs magyar író álma bekerülni. Ám végülis  ez sem lényeges, mert gyönyörű borítóval megjelent Spiegelmann Laura első regénye, igazán erős entré lett, rendesen megoszt.

Nekem például tetszett, hogy egy lendülettel vidáman végig lehetett olvasni, egyáltalán nem zavartak vagy botránkoztattak meg a szövegben lévő dugás- és szopásleírások, viszont sokszor bajom volt a stílussal.

Az Édeskevés egy rövid regénnyé összeálló novellafüzér (egymondatostól a sokoldalasig), amiben az íróval azonos alkoholista harminc feletti főhősnőnk elég ramaty életét írja meg elég tehetségesen, jók a mondatok, a szövegnek van ritmusa, persze az ízlés dolga, kinek mennyire jönnek be a szexleírások. Az biztos, hogy nekem az első mondat (az első fejezet) tetszett a legjobban, az nagyot üt: "Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban, felnézek a tulajdonosára, határozott metszésű orr..." Ilyen erősen kell kezdeni egy ilyen könyvet, ami Chuck Palachniukot és BE Ellist is megidézi sok más mellett (a kiváló evocatioblog elkezdte kigyűjteni az intertextusokat, lehet segíteni nekik).

Az első kritika Kiss Noémitól érkezett, aki a Magyar Narancsban több szempontból is támadta a könyvet, de talán kritikájának legfontosabb pontja az volt, hogy ezt tuti férfi írta, és innentől nem legitim a szöveg. Pedig a szövegnek a hitelességéért nem a szerző, hanem a szöveg felel. Nem érdemes azon leragadni, hogy egy nő mond-e olyat magáról, hogy "nimfomán hülye picsa vagyok", mert hát szociolingvista legyen a talpán, aki ezt adatokkal alátámasztja. Kiss Noémi szerint valaki (egy férfi) "Megfigyelte, mi van ma a nők által írt szövegek terén, meg akarta tanulni és meg akarta mutatni, hogy kell úgy írni és még úgyabbul, ebből lett néhány klassz hasonlata (a fekete barlang, fever, valcer), jó rövid mondata (einstand, advent, praxis), feszes betétek, bravúros önmarcangolás és jó pár lekottázott, hömpölygő, hosszú mondat is." Radics Viktória Kiss Noémihez hasonlóan felemlegeti, hogy kezdőhöz képest túl jól ír Spiegelman, de kérdezem, mi van akkor, ha ez csak egy álca? Más lesz tőle a szöveg, ha ezt egy ismert férfi vagy nő írta álnéven? Nem hinném.

Ezen kívül szemrehányóan jegyzi meg Kiss Noémi, hogy ez egy jól szerkesztett blog, nem szépirodalom. A műfaji definíció várat magára, mert a blog valami olyasmi, mint a ponyva? Vagy milyen műfaji besorolás ez? A szerző alapfeltevése szerint a blogokon összevissza írogathat mindenki, amit csak akar, de az valószínűleg nem jó. De mi van akkor, ha valaki irodalmat ír a blogján? (Hirtelen Jelinek ugrik be, aki intereneten publikálta legutolsó regényét.) Btw lassan lehetne egy irodalmi konferenciát szervezni a blog irodalmi kontextusának feltárására.

A főszereplőről a legrészletesebb elemzést Radics Viktória adta a Literán:

"Laura pszichológiai tudatossága is felfokozott. Maga is tudja, hogy promiszkuitása ügyefogyott, sikertelen mazochista kompenzáció. Szexuális kicsapongása nem, vagy csak félig-meddig örömszerzés. Jóval többet szenved, mint amennyit élvez tőle. Az undorodás, az önmegalázás perverz kéje szétmarja személyiségét, megfosztja minimális önbecsülésétől. Szadisztikus aktusokra, férfiak megalázására kényszerül, ami a legkevésbé sem billenti helyre önérzetét. Ez a próza elég jól szemlélteti ezt a fajta, kéjekkel dúsított szenvedést és vergődést. Mégpedig a női, árnyas oldalról. A nő önmegvetését, ahogy lenézi, odadobja magát, és az alkoholizmus mélyébe veti magát, mintha meg akarna fulladni. A rettenetes női kiszolgáltatottságot, ami a nemi aktusokban oly markánsan megjelenik (lásd a legsikerültebb mondat-fejezetet, az elsőt). Azt is, amikor a nő az, aki a maga módján megalázza a férfit (harmadik fejezet). A szubtilis női vágyakozásokat a teljes szerelemre, a szerelmesre, az elhagyatottság hosszan elnyúló, kifejezetten nőiesen jajongó keserűségét, amit a keserű ital nem mulaszt el, hanem fölfokoz. A küzdelmet a gyógyulásért (Műveljük kertünket című fejezet), mégpedig ennek is a női változatát (a női nemi betegség gyötrelmei); az önfegyelem heroizmusát és bukását."


Károlyi Csaba (igen, ő is Garaczit tippelte meg) szerint kifejezetten jó mondatokból áll össze, az édeskevésnél több, de vannak bajai. Például 2008-ban nem túl izgalmas a sok fasz és pina, de mint az olvasói véleményeken látszik, még nem vagyunk erre felkészülve, a vulgaritás sokak számára azt jelenti, hogy ez nem irodalom. A könyvesblogon és az offworldben is sokszor azzal érvelnek, hogy a sok baszástól és piálástól még nem lesz irodalom valami, ami szövegnek hazudja magát. Károlyi ehhez kapcsolódó gondolata:

"Mint ahogy a szexuális kalandok részletes és naturális taglalása sem nagyon izgat föl 2008-ban egy olvasót, aki rendszeresen olvas kortárs irodalmat. Elölről, hátulról, vérzik, lehányja, felszopja, fiúval, lánnyal - ez önmagában, témája miatt ma már nem oly érdekes, mint volt korábban. Kezd beérni a stilisztikai szabadságharc is, melynek eredménye, hogy egy aktus a lehető legnaturálisabban, legpontosabban leírható (miként egy jó ebéd, egy színházi előadás, egy futóverseny vagy bármi egyéb emberi történés), sőt írói becsvágy, hogy sikerüljön, közben a faszt fasznak nevezzük, a pinát pinának, és kész. Semmi gond. Akinek meg ez nem tetszik, hazudjon magának olyan nyelvi illendőséget, amilyet akar."

Tehát, mindenképpen érdemes elolvasni egyszer az Édeskevést, mert kifejezetten olvasmányos szöveg, jól lehet szórakozni rajta, az erre érzékeny perverzeknek meg szuper lehetőséget ad arra, hogy összeesküvéseket gyártsanak, ami valahol a regény folytatása, a fikció maga.

Részletek a könyvből: ITT, ITT, ITT

Kritikák még:
Szex, drog és önpusztítás
Perverz szinglik és romantikus álnevek
A pöttyös könyves szépelgéstől a faszszopásig
Én vagyok én, te vagy te, én vagyok te, te vagy én
Spiegelmann Laura = Garacziné Nagy Ildikó Noémi?
Tükör, férfi, babér
 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!