Spiegelmann Laura: Édeskevés, Magvető, Budapest, 2008.
Az utóbbi hetekben újra jó benne lenni az irodalmi életben, és ebben a hangulatban nem akaródzott írnom Spiegelmann Laura könyvéről, hiszen csak néztem, mi történik. Kiss Noémi kritikájával kezdődött, majd jött a Szépírók Társaságának hétvégéje, aminek egy elég abszurd pontján Gtalkon bejelentkezett az élő beszélgetésbe Spiegelmann, akitől Magyarország irodalmi élete azt bírta csupán kérdezni, hogy ki vagy te, férfi vagy-e, illetve mikor van a névnapod. Mert hadoválunk összevissza a szerző haláláról, a szöveg fontosságáról, de az olvasókat akkor is izgatja a referencialitás. Épp ezért nem kritikát írok, hanem igyekszem összeszedni a különböző véleményeket, amelyek az Édeskevésről megjelentek.
Egyszerre humoros és komoly, ahogy Spiegelmann Laurával foglalkozik az irodalmi közélet. Mindenki tippel, sőt mindenki tudja, hogy Garaczi László az, ahogy az internetvilág másik ismeretlen szerzője Jake Smiles is ő. Persze az egészről Garaczi tehet, aki a literán a következőket írta és nyilatkozta:
"Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől." Spiegelmann Laura én vagyok, mondhatnám, ha én lennék Spiegelmann Laura (miért, nem én vagyok?), a név tehát ez esetben is félrevezető, nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki, a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek pedig blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől."
De kérdés az, hogy ez mennyire érdekes? Semennyire, mert attól nem lesz jobb vagy rosszabb a könyv, hogy Garaczi a valódi szerző. Pontosabban rosszabb lehet, mert a Kiss Noémi és Radics Viktória által felemlegetett szempont is azt mondja ki, hogy nem szerencsés eljátszani egy menő férfi írónak egy kezdő nőírót, aki ráadásul csak piálni és dugni szeret, és a szopást is férfi szempontból írja meg. Tehát létezik ez az elméleti, feminista kritikai nézőpont, de ettől függetlenül a szövegtest a lényeg.
Tavaly írtunk a könyvesblogon először Spiegelmann Laura blogjáról, mert tetszett az erősen pornós történet, bejött a száraz (majdnem minimalista) elbeszélői hangnem, és a poszt után is vissza-visszajártam a blogra. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy Magvető szintű kiadó a nagy ismeretlenségből kiemeljen egy bloggert, hogy kiadja a könyveit, mert a Magvető Magyarország presztízskiadója, csupa nemzetközi viszonylatban fontos névvel: Esterházyval, Kertésszel, Darvasival, Rakovszkyval, Parti Naggyal vagy Spiróval. A Magvetőbe minden kortárs magyar író álma bekerülni. Ám végülis ez sem lényeges, mert gyönyörű borítóval megjelent Spiegelmann Laura első regénye, igazán erős entré lett, rendesen megoszt.
Nekem például tetszett, hogy egy lendülettel vidáman végig lehetett olvasni, egyáltalán nem zavartak vagy botránkoztattak meg a szövegben lévő dugás- és szopásleírások, viszont sokszor bajom volt a stílussal.
Az Édeskevés egy rövid regénnyé összeálló novellafüzér (egymondatostól a sokoldalasig), amiben az íróval azonos alkoholista harminc feletti főhősnőnk elég ramaty életét írja meg elég tehetségesen, jók a mondatok, a szövegnek van ritmusa, persze az ízlés dolga, kinek mennyire jönnek be a szexleírások. Az biztos, hogy nekem az első mondat (az első fejezet) tetszett a legjobban, az nagyot üt: "Amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban, felnézek a tulajdonosára, határozott metszésű orr..." Ilyen erősen kell kezdeni egy ilyen könyvet, ami Chuck Palachniukot és BE Ellist is megidézi sok más mellett (a kiváló evocatioblog elkezdte kigyűjteni az intertextusokat, lehet segíteni nekik).
Az első kritika Kiss Noémitól érkezett, aki a Magyar Narancsban több szempontból is támadta a könyvet, de talán kritikájának legfontosabb pontja az volt, hogy ezt tuti férfi írta, és innentől nem legitim a szöveg. Pedig a szövegnek a hitelességéért nem a szerző, hanem a szöveg felel. Nem érdemes azon leragadni, hogy egy nő mond-e olyat magáról, hogy "nimfomán hülye picsa vagyok", mert hát szociolingvista legyen a talpán, aki ezt adatokkal alátámasztja. Kiss Noémi szerint valaki (egy férfi) "Megfigyelte, mi van ma a nők által írt szövegek terén, meg akarta tanulni és meg akarta mutatni, hogy kell úgy írni és még úgyabbul, ebből lett néhány klassz hasonlata (a fekete barlang, fever, valcer), jó rövid mondata (einstand, advent, praxis), feszes betétek, bravúros önmarcangolás és jó pár lekottázott, hömpölygő, hosszú mondat is." Radics Viktória Kiss Noémihez hasonlóan felemlegeti, hogy kezdőhöz képest túl jól ír Spiegelman, de kérdezem, mi van akkor, ha ez csak egy álca? Más lesz tőle a szöveg, ha ezt egy ismert férfi vagy nő írta álnéven? Nem hinném.
Ezen kívül szemrehányóan jegyzi meg Kiss Noémi, hogy ez egy jól szerkesztett blog, nem szépirodalom. A műfaji definíció várat magára, mert a blog valami olyasmi, mint a ponyva? Vagy milyen műfaji besorolás ez? A szerző alapfeltevése szerint a blogokon összevissza írogathat mindenki, amit csak akar, de az valószínűleg nem jó. De mi van akkor, ha valaki irodalmat ír a blogján? (Hirtelen Jelinek ugrik be, aki intereneten publikálta legutolsó regényét.) Btw lassan lehetne egy irodalmi konferenciát szervezni a blog irodalmi kontextusának feltárására.
A főszereplőről a legrészletesebb elemzést Radics Viktória adta a Literán:
"Laura pszichológiai tudatossága is felfokozott. Maga is tudja, hogy promiszkuitása ügyefogyott, sikertelen mazochista kompenzáció. Szexuális kicsapongása nem, vagy csak félig-meddig örömszerzés. Jóval többet szenved, mint amennyit élvez tőle. Az undorodás, az önmegalázás perverz kéje szétmarja személyiségét, megfosztja minimális önbecsülésétől. Szadisztikus aktusokra, férfiak megalázására kényszerül, ami a legkevésbé sem billenti helyre önérzetét. Ez a próza elég jól szemlélteti ezt a fajta, kéjekkel dúsított szenvedést és vergődést. Mégpedig a női, árnyas oldalról. A nő önmegvetését, ahogy lenézi, odadobja magát, és az alkoholizmus mélyébe veti magát, mintha meg akarna fulladni. A rettenetes női kiszolgáltatottságot, ami a nemi aktusokban oly markánsan megjelenik (lásd a legsikerültebb mondat-fejezetet, az elsőt). Azt is, amikor a nő az, aki a maga módján megalázza a férfit (harmadik fejezet). A szubtilis női vágyakozásokat a teljes szerelemre, a szerelmesre, az elhagyatottság hosszan elnyúló, kifejezetten nőiesen jajongó keserűségét, amit a keserű ital nem mulaszt el, hanem fölfokoz. A küzdelmet a gyógyulásért (Műveljük kertünket című fejezet), mégpedig ennek is a női változatát (a női nemi betegség gyötrelmei); az önfegyelem heroizmusát és bukását."
Károlyi Csaba (igen, ő is Garaczit tippelte meg) szerint kifejezetten jó mondatokból áll össze, az édeskevésnél több, de vannak bajai. Például 2008-ban nem túl izgalmas a sok fasz és pina, de mint az olvasói véleményeken látszik, még nem vagyunk erre felkészülve, a vulgaritás sokak számára azt jelenti, hogy ez nem irodalom. A könyvesblogon és az offworldben is sokszor azzal érvelnek, hogy a sok baszástól és piálástól még nem lesz irodalom valami, ami szövegnek hazudja magát. Károlyi ehhez kapcsolódó gondolata:
"Mint ahogy a szexuális kalandok részletes és naturális taglalása sem nagyon izgat föl 2008-ban egy olvasót, aki rendszeresen olvas kortárs irodalmat. Elölről, hátulról, vérzik, lehányja, felszopja, fiúval, lánnyal - ez önmagában, témája miatt ma már nem oly érdekes, mint volt korábban. Kezd beérni a stilisztikai szabadságharc is, melynek eredménye, hogy egy aktus a lehető legnaturálisabban, legpontosabban leírható (miként egy jó ebéd, egy színházi előadás, egy futóverseny vagy bármi egyéb emberi történés), sőt írói becsvágy, hogy sikerüljön, közben a faszt fasznak nevezzük, a pinát pinának, és kész. Semmi gond. Akinek meg ez nem tetszik, hazudjon magának olyan nyelvi illendőséget, amilyet akar."
Tehát, mindenképpen érdemes elolvasni egyszer az Édeskevést, mert kifejezetten olvasmányos szöveg, jól lehet szórakozni rajta, az erre érzékeny perverzeknek meg szuper lehetőséget ad arra, hogy összeesküvéseket gyártsanak, ami valahol a regény folytatása, a fikció maga.
Részletek a könyvből: ITT, ITT, ITT
Kritikák még:
Szex, drog és önpusztítás
Perverz szinglik és romantikus álnevek
A pöttyös könyves szépelgéstől a faszszopásig
Én vagyok én, te vagy te, én vagyok te, te vagy én
Spiegelmann Laura = Garacziné Nagy Ildikó Noémi?
Tükör, férfi, babér
