Dick Lehr és Gerard O’Neill társszerzőként három könyvet jegyez, mindhárom a bostoni alvilággal foglalkozik. Ismereteiket a Boston Globe oknyomozó újságíróiként szerezték. Gerard O’Neill 25 éven keresztül vezette a Boston Globe nyomozócsoportját, majd ezt követően visszavonult, jelenleg újságírást tanít a Boston University-n. Dick Lehr a Boston Globe-nál 18 évet töltött el, jelenleg ugyancsak újságírást oktat ugyanott. Mindkét szerző a kezdetektől szerepelt a Boston Globe nyomozócsoportjában, amely a bostoni maffiával és az ír alvilággal foglalkozott. A könyvből 2015-ben film készült Johnny Depp főszereplésével.
Dick Lehr és Gerard O’Neill : Fekete mise
Fordította: Rusznyák Csaba, HVG, 2016, 432 oldal, 3990 HUF
James „Whitey” Bulger története teljes mértékben megdöbbentő. A bostoni ír alvilág feje, az FBI magas rangú tisztjeivel ápolt bensőséges kapcsolatának köszönhetően, évtizedeken át bármilyen bűncselekményt megúszhatott, és bármit megtehetett Bostonban. Az FBI Whitey-t mint kiemelt informátort tartotta nyilván, aki segített megroppantani a bostoni olasz maffiát, emiatt a belső és a szervezeten kívüli (rendőrségi, drogellenes) nyomozások során is minden módszerrel védelmezték a vele kapcsolatban álló FBI-ügynökök. Az általuk nyújtott védelembe belefért egyebek mellett bizonyítékok eltüntetése, lehallgatások megakadályozása, sőt gyilkosságok eltusolása is.
A történet kezdetén, a 70-es évek végén az FBI még egy kialakulóban lévő szervezet volt, folyamatos hatásköri ütközéssel a többi nyomozóhatósággal, formálódó belső ellenőrzési szabályokkal, ugyanakkor óriási bizonyítási vággyal létjogosultságukat illetően. A szervezet megalapítását és működését is az informátorok köré építették. Az információk szerzése a tégláktól a legkönnyebb és leggyorsabb, de azzal a dilemmával, hogy közben milyen bűncselekmények minősülhetnek még bocsánatosnak, ha azok szükségesek lehetnek a „nagy halak” kifogásához. Mennyire szentesítheti a cél az eszközt. Ebben fogott mellé az összes ügynök, aki kapcsolatba került az évek során Whitey Bulgerrel. Bár hihetetlennek tűnik, hogy másfél évtizeden keresztül működhetett ez a különleges „vádalku”, gyakorlatilag teljhatalmat adva Whitey kezébe, a könyv valós eseményeket dolgoz fel.
Számomra a mélypont a történetben ott érkezett el, amikor Whitey egy tipikus kisemberrel került összetűzésbe, akinek az alvilághoz semmi köze nem volt. Enyhe nyomásgyakorlásról – fenyegetésről – volt szó ebben az esetben, egy ingatlan adásvétele miatt. A kisember természetesen engedett, utána viszont megpróbálta az állam védelmét kérni. Az ügyet a korábbiakhoz hasonlóan eltussolták, a kisember pedig kénytelen volt beletörődni tulajdona elvesztésébe. A fordulat akkor következett be, amikor néhány évvel később a kisembert beidézték tanúnak Whitey ellenében. A kisember, teljesen érthető módon, sejtve Whitey hatalmát, kapcsolatait, féltette a saját és a családja testi épségét is, ezért nem mondott igazat a tanúk padján. Az ügyészség megvádolta emiatt hamis tanúzással, és letöltendő börtönbüntetést kapott. Az állam, amely előbb nem volt hajlandó megvédeni állampolgárát, ezt követően még szabadságvesztésre is ítélte.
A Fekete mise első kiadása 2000-ben, Whitey Bulger és köre első nagy tárgyalásainak lezárásakor jelent meg. A könyv frissítését az indokolta, hogy végül, 2011-ben elfogták magát Whitey-t is. A történet végkifejlete jól sejthető, de az oda vezető út annyira érdekes és tanulságos, hogy nem szabad kihagyni.
Szerző: pala
