John Le Carré: Az üldözött
Fordította: Falvay DóraAgave Könyvek, 2010, 2680 Ft, 272 oldal
Le Carré a lehető legmegfelelőbb pillanatban lépett a színre: 1963-as regénye, a Kém, aki bejött a hidegről egyszerre volt irodalmi reciproka Ian Fleming pusztítóan népszerű James Bond-történeteinek, és nyújtott szórakoztató alternatívát a kémek világát a realistább oldaláról megismerni vágyó olvasóknak. Le Carré hősei intellektuális csillagszórók, ám megjelenésük, külsejük egy szürke irodistáé - éppen olyanok, mint a valódi kémek. Így válhatott Le Carréból egyszerre az olvasók és a kritikusok kedvence.
A hidegháború felfordulása után rajongói azon kezdtek tépelődni, vajon lesz-e Carrénak elég vagy megfelelő témája most, a béke beköszöntével? Természetesen az idő és a szerző egyaránt meghazudtolta őket: olyan, hogy hosszú távú béke nem létezik, és a kémek sem haltak ki, csak éppen átszerveződtek, áttagozódtak és átálltak.
Ezért nem meglepő, hogy Az üldözött témája a világnak a 2001. szeptember 11-i események után kibontakozó paranoiája, ahogyan minden idők e legnagyobb horderejű terrortámadására a hírszerző szervezetek hogyan reagáltak, valamint hogy hogyan változtatta meg 9/11 olyan emberek életét is, akik ennek lehetőségére álmukban sem gondoltak volna.
Olvass el egy részletet a könyvből itt!
Annabel Richter hamburgi jogvédő, aki emigránsok hazadeportálásának megakadályozásán dolgozik. Legújabb esete Isza, a csecsen menekült, aki orvosi tanulmányokat szeretne végezni Németországban, ám erre aligha lesz ideje, ha a hatóságokon múlik. Isza azonban jóval bonyolultabb személyiség és sokkal titokzatosabb háttérrel rendelkezik, mint a menekültek általában: apja, Grigorij Karpov, az orosz hadsereg ezredese évekkel ezelőtt Isza nevére hatalmas összeget helyezett letétbe egy hamburgi magánbanknál. Isza azonban hozzá sem akar nyúlni a pénzhez, elhatárolódik apjától, és egyfajta szövetségre lép Annabellel valamint a bank tulajdonosával, aki erősen vonzódik a jogásznőhöz.
Komplex harc kezdőik: több ország titkosszolgálata is fenni kezdi a fogát a terroristának kikiáltott Iszára, a németek Annabellt szervezik be, a britek a bankárt, és ekkortól ők ketten a saját és megbízóik érdekei szerint igyekeznek manipulálni a csecsen fiatalembert valamilyen sötét cél felé - Isza sorsának a titkosszolgálatok által vélt elkerülhetetlen beteljesülése felé.
Moralitás, lojalitás, hazaszeretet és mindezek porózus természete áll a regény középpontjában - mint Le Carré művei esetében általában, és pontosan ezek a belső vívódások teszik történeteit egyedi módon izgalmassá. Le Carré borzasztó ügyesen csűri-csavarja a súlypontokat, az egyik percben még az üldözöttel szimpatizálunk, a muzulmánok elkeseredettségének mozgatórugóit tárgyalja, de egy fordulat máris arra kényszerít minket, hogy a terroristák ellen küzdő szervezetek tetteinek elkerülhetetlenségét is átérezzük. Egy dolog biztos csak Le Carré félvilágában: mindenkinek a kezéhez vér tapad.
Le Carré stílusa ebben a könyvében is eposzi-dickensi: elképesztő ügyességgel dolgozza bele az egyes figurák történetét a narratív szövetbe, anélkül hogy a tempó egy bekezdésnyire is megakadna. Ezt az elliptikus technikát talán épp Le Carré tudja az összes aktív író közt a legjobban alkalmazni, adagolni: sosem viszi túlzásba, nem megy a sztori rovására. A stílus sűrűsége miatt némi munkát követel a befogadó részéről, de egy Le Carré-regény esetében a gyengék amúgy is elhullanak már az első fejezetnél.
A regény persze nem hibátlan: egyes betoldások, mint például a CIA megjelenése feleslegesnek, sőt, a regény szigorú struktúrájának figyelembe vétele mellett egyenesen pongyolának hat. A lezárás szintén gyenge, és ezek miatt a szépséghibák miatt nem nevezhetem klasszikus Le Carré-regénynek Az üldözöttet, bármennyire is szeretném. Ettől függetlenül a realista kémregények szerzői közt Le Carrét még mindig nem sikerült senkinek sem felülmúlnia, ami egyben azt is jelenti, hogy Az üldözött minőségileg messze a konkurencia hasonló regényei felett áll.
