Az X Térség
Ismét a kinti megjelenéssel egy időben, május 6-tól olvasható magyarul Jeff VanderMeer new weird, horror és sci-fi elemekkel átszőtt könyvtrilógiájának második része, a Kontroll. (Itt tudod elolvasni az első 31 oldalt) Hogy néhány kérdésünkre választ találjunk, beleástuk magunkat a szerző munkásságába, és jó sok érdekességre bukkantunk. Hol található a valóságban a rejtélyes X Térség? Mi is az a Déli Végek? És hogy jönnek a képbe nyulak, John le Carré, Franz Kafka vagy China Miéville?
A mint Annihilation, Authority és Acceptance: Vagyis szó szerint Megsemmisítés, Hatalom, Elfogadás. Ezek a Déli Végek-trilógia eredeti címei. A szerző magyar kiadója, az Agave Könyvek kevésbé negatív csengésű, inkább visszafogottabb, hasonlóan erős egyszavas címeket választott. Az első kötetből Expedíció, a másodikból Kontroll lett (a harmadikra még várnunk kell), melyek érdekesen asszociatívak és gazdagon értelmezhetőek, különösen az egyes művek ismeretében.
B mint Botanika: VanderMeer egyik írói sajátossága, hogy rendkívül találékonyan használja fel a természettudományok, főleg biológia, geológia, fizika, kémia, valamint a botanika iránti vonzalmát. Ez az Expedícióban bemutatott X Térség hipnotikus, ismeretlen világával különösen szépen megjelenik. A vadul burjánzó, érintetlen növény- és állatvilág, kísérteties ökoszisztéma nemcsak helyszínnek kiváló, vagy szolgál érdekes alapanyagul a feszültségteremtéshez, de általa VanderMeer a mesélés mellett érdekes eszmefuttatásokba is belebonyolódik.
C mint China Miéville: A kritikusok és olvasók előszeretettel emlegetik Miéville és VanderMeer nevét együtt, ráadásul a két weird fiction író jóban is van egymással. Pár éve VanderMeer a blogján közzé is tette egy beszélgetésüket, amelyben kitárgyalták a sci-fi, horror, fantasy olyan fontos, eldöntendő kérdéseit, mint Jack Vance vagy H.P. Lovecraft, Ursula K. LeGuin vagy Ray Bradbury, emlősök vagy hüllők.
China Miéville
D mint Déli Végek: Az Expedícióban megismert X Térség kísértetiesen tökéletes világát hosszú évtizedek óta ez a meglehetősen tökéletlen kormányzati szervezet próbálja feltérképezni, kevés sikerrel. „A Déli Végek az idők során elavult, jelentéktelenné vált, egy szunnyadó titkot őrizget.” – írja VanderMeer. Míg az első műben mindössze utalások vannak a Déli Végek szerepére,arra, hogy mi a tényleges feladata, és hogy kik állnak mögötte, a Kontrollban a főszereplő, az új igazgató vizsgálódásaival bepillantást nyerünk a határvidékén álló, rejtélyes ügynökség zárt kapui mögé.
E mint Eric Nyquist: A Déli Végek-trilógia szinte minden kiadásához gyönyörű borítók készültek. Az amerikai könyvek külsejét Eric Nyquist tervezte, amelyekből nagyszerű gif-borítók is készültek. De nem csak a külföldi, a hazai kiadások is különlegesek a kivágott előlappal. Az Expedíciót a szimbolikus „X”, míg a Kontrollt nyúlforma díszíti. Utóbbiról előzetesen annyit érdemes tudni, hogy a nyúl a Déli Végek egyik bizarr kísérletének fontos szereplője.
F mint Florida: Pontosabban Észak-Florida, de említhetnénk a Fidzsi-szigetek őserdeit is. Az X Térség elképzelt világára ez a két valós helyszín, és annak élővilága, domborzata volt nagy hatással. VanderMeer 25 év floridai tapasztalatai mellett egyéb konkrét utazásainak, túráinak, hegyi és erdei kalandjainak élményét átformálva alkotta meg a térség topográfiáját.
G mint Gomba: A botanika és természetimádat témáját már említettük, de érdekes külön kiemelni, hogy a gomba VanderMeer műveinek visszatérő motívuma. Egyfajta ambivalenciával van jelen bennük, egyszerre pozitív és negatív hatással bír, megjelenik a kártékony, fertőző és élősködő oldala, ugyanakkor a gyógyító hatása vagy fontossága is a körforgásban.
H mint Hallucináció: Örvénylő, nehéz gondolatok, bódító hangulatok, barangolás az óriási mohaszőnyegekkel, ismeretlen pszilocibin növényekkel benőtt városokban és rengetegekben, Hieronymus Bosch rémalakjai, spóraalapú földalatti lények. VanderMeer régi és új történeteinél egyaránt elkerülhetetlen a pszichedelikus élmény, és a bevitt dózistól függően intenzív, mozgalmas hallucinációk alakulhatnak ki. Spirális, gyönyörű, egymásba fonódó minták, fények és színkavalkád, a gyors, intenzív hatás miatt félelem, paranoid gondolatok és pánik, nyugalom és gyönyörű eufória váltakozik.
I mint Internet: VanderMeer azon szerzők közé tartozik, akinek kifejezetten érdekes, hasznos honlapja rendszeresen hírt ad a könyveivel kapcsolatos mindenféle dolgokról, de Facebookon is aktív. Ezzel például mindenképpen Miéville ellentéte, aki idegenkedik a közösségi oldalaktól. Mindenesetre érdemes ezeket a felületeken nézegetni, számtalan érdekességet, cikkeket, grafikákat, ajánlókat lehet találni, például a Déli Végek hivatalos oldalán.
J mint John le Carré: Az új trilógia második felvonása, a Kontroll több szempontból is a kémirodalom jelentős alakjához kötődik. VanderMeer a Déli Végek konspiratív és nem kicsit zakkant titkos ügynökeinek világát bemutatva idézi meg le Carré műveit. A mű stílusa az Expedícióhoz képest leheletnyit lassabb, kimértebb, jól illeszkedik a főszereplő John „Kontroll” Rodriguez személyiségéhez. Kontrollnak nem csak a neve egyértelmű utalás, de igazi le Carré-karakter. Precíz, analitikus személyiség, akinek jócskán akad sötét folt a múltjában.
John le Carré
K mint Kafka: A bürokrácia zavaros, átláthatatlan működésének témája, egy kis szorongás, plusz a valóság és rémálom közötti elmosódások miatt a trilógia első két kötetét olvasva joggal merül fel Franz Kafka neve. Maga VanderMeer is hangsúlyozta, hogy nagyon szereti a szerző műveit, és Kim Stanley Robinson is úgy jellemezte az Expedíciót, mint „kafkai rémálmot”. A művek mondanivalója sok helyütt az egzisztencialista filozófiához közelít. Ráadásul a nyomasztó atmoszféra nem csak az olvasóra telepszik rá, de velünk együtt a főszereplők bezárkózását, önmagukkal való szembenézését is eredményezi. Az Expedícióban a totális ismeretlen, és a kiképzés során elidegenített felfedezők, a Kontrollban a rideg, távolságtartó ügynöki légkör erősíti a létbizonytalanság érzését.
L mint Lovecraft: Az Expedíció nem szokványos könyv, nehéz rajta fogást találni, de sok irodalmi hatást érződik rajta. A Sztrugackij fivérek és Stanisław Lem mellett leginkább H. P. Lovecraftot emlegeti mindenki, noha VanderMeer elmondta, hogy nem érzi ezt ennyire egyértelműen. Az biztos, hogy az Expedíció alapszituációja és nyelvezete kapcsán néhol határozottan felsejlik a Cthulhu-mítosz univerzuma is.
M mint Marketing: Ha kedvcsinálásról van szó, VanderMeer a marketing eszközeit is találékonyan használja. Finch című sötét detektívregényéhez a Murder By Death készített remek zenét, a Déli Végek-trilógiát pedig bónusz illusztrációk, kreatív interjúk és interaktív weboldalak teszik még izgalmasabbá. Ugyanakkor VanderMeer IRL is feltalálja magát, turnéi során unalmas felolvasások helyett zenével, vizuális anyagokkal kísért előadásokat tart.
N mint Narratív – A trilógia első két kötetének elbeszélésmódja meglehetősen sajátos, VanderMeer előszeretettel ugrál az idősíkok, jelenetek, emléktöredékek között. Ez a nem-lineáris szerkezet a korábbi műveire is jellemző volt, a Veniss Underground regényében például a három főszereplő három nézőpontja adja a struktúrát, és azokhoz illeszkedve különböző nézőpontokban írta meg a cselekményt - első, második és harmadik személyben, ami meglehetősen bravúros teljesítmény.
O mint Ordítás: VanderMeer kifejezetten kevés jól definiálható, kézzelfogható horror elemet használ, az a néhány viszont, ami közelít ehhez, mondhatni zsigerig hatol. Ilyen az X Térség lápos-nádasának mélyéről érkező jajongó, ordító hang. „Ennél azonban ezerszer rosszabb a szürkületkor életre kapó állandó, halk jajongás. A tenger felől süvítő szél és az egyhangú táj eltompította irányérzékünket, ezért nehezen becsüljük meg, honnan jön a hang. Mintha a ciprusokba felszivárgó fekete vízből áradna.” – meséli az Expedícióban a főszereplő biológus.
P mint Paramount Pictures: A megfilmesítési jogokat már a megjelenés előtt megvásárolta a Paramount Pictures, és VanderMeer a februári interjúnkban elmondta, hogy bár sok részlettel még nem szolgálhat, folynak a tárgyalások. Jóllehet, az első két könyv képei, jelenetei nagyon erősek, amelyekből egy igazán ügyes operatőr csodát hozhatna ki (öröm lenne óriási vásznon nézni az X Térség vadonját, vagy a Déli Végek furcsa épületkomplexumát, körülötte a kékesen-szürkésen hideg köddel és esőfüggönnyel), a cselekményeket tekintve az alapanyag semmi esetre sem könnyedén feldolgoztató. Mi azért egy nagyszabású, megalkuvó közönségbarát film helyett egy bevállalós, kreatív sorozatnak jobban örülnénk.
R mint Rémálmok: VanderMeer több korábbi művét is álmok, rémálmok inspirálták, melyekről úgy tartja, hogy bár olykor jó kiindulási pontok, önmagukban kevesek, nem egyszerű belőlük tényleges sztorit faragni. Új regénysorozata esetében betegségből lábadozva álmodta, hogy egy toronyban szűk folyosóján halad lefelé, ahol a falakat mindenhol élő szövet borítja, melyek egyben feliratokat is alkotnak. Ez adta az Expedíció alapötletét.
S mint Stílusgyakorlat: A Déli Végek egyik érdekessége, hogy minden kötete más-más stílusban íródott, ezáltal illeszkedik az egyes szereplőkhöz, a könyvek helyszíneihez, a mesélt történethez. Az Expedíció inkább álomszerű, néhol lírai és a szépirodalomság felé hajlik, nyelvileg pedig a Kontroll is sokszínű, noha a főszereplő személyiségéhez már egy egészen más hangvétel passzol.
T mint Torony: Az X Térség két emblematikus, és az expedíciósok által is többé-kevésbé bejárt helye a világítótorony, és egy másik óriási, kacskaringós lépcsős, földbeásott építmény, melyet mindenki alagútnak hív, csak az Expedíció főszereplője látja toronynak. Utóbbiba belépve szereplőink félig szerves, félig szervetlen építményben találják magukat, a falakat élő, lélegző szövet fedi, és lefelé haladva furcsa írásokat fedeznek fel rajta. Tehát pontosan VanderMeer fentebb említett álmában találják magukat, melyet a szerző próbált úgy átültetni, hogy még a megálmodott feliratok is többé-kevésbé szó szerint beleszőtte.
Ú mint Újságírás: VanderMeer nem csak szépirodalmi szerzőként, szerkesztőként, de újságíróként is tevékeny. Cikkei, kritikái, esszéi jelentek meg a Washington Post könyves rovatában, a Publishers Weeklyben. Továbbá rendszeres bloggere az Amazon kultúrblogjának.
V mint Veniss: Az X Térség és a Déli Végek előtt VanderMeer több jelentős regényhez külön városokat, világokat épített. Ilyen volt Ambergris, és már emlegetett Veniss Underground is, mely egy bányák, kunyhók, hulladék alkotta földalatti labirintusrendszer, sötét és szürreális metropolisz, ahol a könyörtelen Quinn uralkodik. A Veniss Undergroundban három szereplő kvázi-mitologikus utazását ismerhetjük meg, és általuk Veniss életének egy rövid periódusát.
W mint World-fantasy: VanderMeer eddig kétszer nyert World Fantay-díjat. Először a The Transformation of Martin Lake című novelláért, másodszor pedig Forrest Aguirre horror és fantasy íróval megosztva a Leviathán antológia 3. részéért. De felesége, Anne VanderMeer szerkesztői munkásságát is több nevezéssel és díjjal jutalmazták már.
X mint X térség: A Déli-Végek trilógia központi rejtélye az X Térség, melyet hiába járunk be az első kötetben, végül elég keveset tudunk meg róla. A történet szerint úgy 30 évvel ezelőtt egy környezeti katasztrófa következtében jött létre, valójában nem igazán tudni, miért pont ott, azon a helyen, és pláne miként jelent meg a határ, esetleg létezik-e máshol is ilyen jelenség. Párhuzamos világ, földönkívüliek, sok teória és találgatás kering róla. A számtalan kísérletbe a Déli Végek foga is kezd látszólag beletörni, a sorra elbukó expedíciók és rengeteg anyag, videofelvétel sem juttatja őket közelebb a titok nyitjához. Pedig az idő egyre inkább sürgeti őket. Van az X Térségben valami lenyűgözően egzotikus, felkavaró, ugyanakkor mégis teljesen banális és hétköznapi.
Z mint Zene: A cikk végére egy kis zenehallgatást ajánlunk. A Déli Végek trilógia egyik szépsége, hogy a sok hatást, utalást tekintve is rendkívül komplex és szövevényes. Az Expedíciót például rengeteg zene hatotta, például ismét a Murder By Death, a Swans The Seer albuma, vagy a Mogwai-tól a Les Revenants sorozathoz készült lemez.
Források: Agave, npr.org, largehearted boy, Hannah Davis, Jeff VanderMeer
Szerző: Andok Tamás
