Mesék, amelyek rosszul kezdődnek

NatashaK | 2010. március 22. |

B+

Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről

Magvető Könyvkiadó, 2009, 80 oldal, 2490 Ft

 

A meséket csak gyerekek olvashatják, mivel azok alapján tanulják meg, hogy az ördögöt messziről el kell kerülni és a királykisasszonyt meg kell menteni a csúf boszorkány karmai közül, csak akkor kapja meg a kezét és a fél birodalmat legkisebb királyfi. Egyértelmű. Felnőttek kizárólag akkor vethetnek a kitalált történetekre egy pillantást, ha esténként a csemetéjük kéri őket, mondják el a kedvenc históriájukat a rongyossá forgatott kötetből. Nekik nincs szükségük segítségre hogy eldöntsék, a való világban kinek gonoszak a szándékai, mert a felnőttkor elérésével automatikusan, ösztönszerűen tudják ezt. Vagy mégsem?

Sokan azt hiszik, a tinédzserkor kezdetével egy pillanat alatt megszűnik a tizenéves érdeklődése a mesék iránt. Ha pedig véletlenül nem tudná a fiatal, hogy túl kell lépni rajtuk és fel kell nőni, elkönyvelik gyerekesnek és többé nem veszik komolyan (rám is ferde szemmel néztek, amikor nemrég az illusztrált Óz, a csodák csodáját olvastam). Az általános vélekedéssel ellentétben egyre több olyan animációs és horrorosított, eredetileg gyerekeknek szánt film jelenik meg, mint a hamarosan mozikba kerülő, Tim Burton rendezte Alíz Csodaországban. De vajon egyértelműen meg lehet határozni, milyen életkorúaknak írták az adott történetet?

Ulickaja nemrég megjelent képeskönyve épp ilyen behatárolhatatlan. Emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurái és a happy enddel végződő történetek azt sugallják: minden szép és jó. Ehhez képest az éhezés, árvaság és magány csak a legritkább esetben tárgya egy tipikus mesének – márpedig a történetek szereplői mindannyian szegények, elkeseredettek és szenvednek a világ igazságtalanságától. Azonban az írónő nem a nyomorúságra alapozta az elbeszéléseit, hanem a szeretetre – arra az érzésre, amit manapság hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani a hatalom és a vagyon miatt.

Ha az állati tulajdonságok helyett emberi jelzőket és neveket helyeznénk a szövegkörnyezetbe, akár három, az életből vett szituációról is olvashatnánk. Épp ez az egyik erőssége a könyvnek: a megfelelően adagolt meseszerű dolgokat egy-egy földhöz ragadt jelenet, vagy gondolat szakítja félbe - pont mielőtt félretenné a felnőtt olvasó a könyvet azzal a kijelentéssel, hogy ezt nem az ő korcsoportjának írták.

Lakatos István illusztrációi csak fokozzák a hangulatot: félredobva a disney-re jellemző élénk színek használatát és a szimpatikussá manipulált figurákat, a sötét és komor árnyalatú képek olyan bájosságot sugároznak, aminek egy hétköznapi ábra a közelébe sem érhet.

Sajnálom, hogy Ulickaja csak három, hamar elolvasható történetet írt. De egyelőre be kell érnünk ennyivel.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.