Szerkesztette: Molnár Benedek – Németh Márton – Tóth Péter
HVG-Orac Kft., 2013, 224 oldal, 4000 HUF
„[...] a közösségi rend az általa szabályozott emberi viszonylatok bizonyos részénél, rendszerint a nagyobb részénél helyet enged a vitának, erők játékának, változtatásnak, szabálymódosításnak; bizonyos, rendszerint kisebb számú, de fontosabb szabályt viszont elvileg nem változtatandónak, mindenki által tiszteletben tartandónak, ellentéteken, pártharcokon és vitákon felül állónak kíván tekinteni. Az államokon belüli jogrendben ezeket a szabályokat szokták az alkotmány vagy alaptörvények neve alatt összefoglalni, bár politikai mellékszempont és jogászi tudálékosság az ún. alkotmányba sok mindent beletesz, mely nyugodtan változtatható, és sok mindent kihagy, ami nagyon is igényeli az állandóságot."
Bibó István szavai jelzik az alkotmány mint a jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő legfőbb jogi norma elemi jelentőségét. A mondatrészek között ugyanakkor óriási feszültség tapasztalható: az állandóság és a megváltoztathatóság ellentéte. Ezen érték-konfliktus kifejtéséről szól a Mérlegen az Alaptörvény című interjúkötet. Ezzel kapcsolatban eltérő véleményeket olvashatunk neves alkotmányjogászoktól, akik bizonyos kérdéskörökben egymással megegyező állásponton vannak, több kérdésben azonban más és más következtetésre jutnak.
A Molnár Benedek, Németh Márton és Tóth Péter által szerkesztett interjúkötetben a szakmában elismert és respektált alkotmányjogászok szólalnak meg.
Az interjúalanyok a könyv sorrendjében: Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke; Kukorelli István volt alkotmánybíró, egyetemi tanár, az ELTE-ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének tanszékvezetője; Trócsányi László volt alkotmánybíró, Magyarország párizsi nagykövete; Herbert Küpper, a regensburgi székhelyű Kelet-Európai Jogi Intézet magyar joggal foglalkozó tudományos referense és a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem tiszteletbeli professzora; Jakab András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet igazgatója; Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora és a Nemzeti Választási Bizottság elnöke; Tordai Csaba volt jogi és koordinációs szakállamtitkár, valamint Tölgyessy Péter volt országgyűlési képviselő, politikai elemző.
Az interjúk közvetlenségükkel és gördülékeny stílusukkal végigvezetik és segítik az olvasót a néhol bonyolultabb alkotmányjogi problémák és összefüggések megértésében. A különböző szempontok és érvrendszerek megismerése utat nyit az Alaptörvény erényeinek és gyengébb pontjainak kikristályosodásához. A feszültség természetesen itt is jelen van. Lehet-e „sine ira et studio" (harag és elfogultság nélkül - a szerk.) nyilatkozni olyan kérdésekben, amelyek a különböző és egymással nem ritkán szöges ellentétben álló (napi) politikai „eszmékbe" ágyazottan jelennek meg? Aligha.
A közös nevező a jogászi tudományos gondolkodás marad, amelynek jellemzője többek között a színtiszta logikára, a koherenciára és az ellentmondás-mentességre való törekvés. Abban közösek a szerzők, hogy nem palástolják a figyelmeztető kritikájukat, ugyanakkor az előrevivő megoldásokat is kiemelve, szakmai-tudományos érvekkel támasztják alá álláspontjaikat.
Nem csekélyebb feladatra vállalkozott ez a könyv, mint hogy felvillantsa azokat a témákat, amelyek az Alaptörvény elfogadása előtt és után a magyar politikai közéletet lázban tartották, de világosan és egyértelműen nem jelentek meg az érdeklődő közönség számára:
- Kifejezi-e a közakaratot az Alaptörvény és vajon az egész társadalom széles körű egyetértésére épül?
- Ezen konszenzust biztos, hogy pótolhatják a választások eredményére történő hivatkozások vagy akár a nemzeti konzultáció keretében a kormányzat részére eljuttatott válaszok?
- Az előkészítésben mennyire nyilvánult meg a nyilvánosság ereje?
- Megvalósulnak-e Magyarországon a demokrácia kritériumai?
- Milyen előnyöket és veszélyeket hordoz magában a 2/3-os parlamenti többség?
- Az egykamarás vagy a kétkamarás parlament jelent-e „jobb" megoldást a törvényhozási rendszerben?
- Mi a szerepe a Nemzeti Hitvallásnak, és rendelkezik-e jogi relevanciával?
- Mi lehet a hosszú távú következménye az Alkotmánybíróság hatáskörei megnyirbálásának?
- Milyen mértékben kell figyelembe venni a Velencei Bizottság kritikus állásfoglalásait?
- Erősnek vagy inkább gyengének mondható az alkotmányos és politikai kultúra hazánkban?
- Van okunk bizakodni és pozitívan tekinteni a jövőbe?
- Még sorolhatnánk a többi alkotmányjogi szempontból is felmerülő jelentős témakört, amelyeket érintenek a beszélgetések. A kérdésekre válaszolók őszintén és nyíltan nyilatkoznak a jelen alkotmányos és politikai helyzetről.
Kiemelendő, hogy az interjúk nemcsak a szűkebb szakmához, hanem minden, a közügyek iránt érdeklődő állampolgárhoz szólnak, akik nagyobb rálátással szeretnének bírni a közjog rendszerére. A mélyebb megértéshez a szerkesztők több útmutatással is szolgálnak. A beszélgetések menetében kiváló érzékkel elhelyezett rövidebb ismertetésekben választ kap az olvasó az olyan alkotmánytörténeti jellegű kérdésekre, mint például hogy mit értünk „négyigenes népszavazás" alatt, hogyan született a '89-es alkotmány, kik azok az „éjféli bírák" vagy mi is a magyar történeti alkotmány. A szerkesztők komolyan gondolják az útmutató szerepkörüket is, hiszen tudják, hogy a kötetben előforduló alkotmányjogi fogalmak nem minden olvasó előtt egyformán ismertek. Ezt kiküszöbölendő remek megoldásként a mű végén található fogalommagyarázat segít eligazodni az esetleg ismeretlen kifejezések erdejében.
A könyv megjelenésének fontosságát azért is hangsúlyozni kell, mert ezzel a látásmóddal a szerkesztők az állampolgároknak nemcsak az Alaptörvény kapcsán felmerülő vitákat mutatják be, hanem demokráciával kapcsolatos ismereteiket is bővítik, elmélyítik, ezzel is hozzásegítvén őket ahhoz, hogy eleget tehessenek a demokrácia Bibó István által megfogalmazott modern követelményének, miszerint „minden felnőtt ember igenis illetékes, jogosult és köteles a közösségi élet legfontosabb ügyeiben véleménnyel bírni és véleményt nyilvánítani".
Szerző: Szabó Tibor Zsombor
A szerző 2013-ban szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és jelenleg az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem LL.M.-képzésének hallgatója. A cikk korábban a Bencés Diákszövetség oldalán is megjelent.
