Megkérdőjeleződik minden, amit biztosnak hittem

.konyvesblog. | 2013. október 08. |

Tallér Edina: Lehetek én is

Kalligram Könyvkiadó, 2013, 152 oldal, 2500 HUF

Tallér Edina második regényét olvasva egészen a könyv derekáig az az érzésem volt, hogy ezt a könyvet a szerző nem az olvasónak írja, hanem önmagának. Kínosan éreztem magam. Mintha egy naplóba olvasnék bele, amihez semmi közöm, vagy inkább mikor valaki, akit csak éppen hogy ismerünk, hirtelen személyes történetébe avat be. A regényt tovább olvasva ez elmúlt, kikerekedett a történetnek nem mondható elbeszélésfolyam. Már nem érzem magam voyeurnek, aki mások magánéletében kutakodik.

Ha valakit a cím a Vadfruttik zenekar egyik számára emlékeztet, nos akkor ez nem véletlen, mert valóban arra utal. Az elbeszélés különböző formabontó szövegszervezési eszközökkel operálva mesél el jeleneteket, történeteket. Hol egy önéletrajzi ihletésű fejezetet olvasunk, amelyben a főhősnő kamaszkoráról, annak viszontagságairól van szó, hol egy negyvenes szingli elszomorító bulizásaiba és nimfomán viselkedésébe nyerünk betekintést. Láthatjuk, hogyan kínlódik a főszereplő felnőtt korában az anyjával, hogyan nem hallják egymást a férjével és mit is csinálnak a gyerekek. Különböző életkorok, különböző tudatállapotok, valósághű és attól elrugaszkodott történetek – egy idő után nem tudom már, mi az, ami valóban önéletrajzi ihletésű és mi az, ami csak amolyan pszeudo-önéletrajzi (ami manapság mégiscsak divatos). Szándékos ez a zavarkeltés és természetesen ez által megkérdőjeleződik minden, amit előtte biztosnak hittem: valóban magáról írt volna az elején? Vagy az is csak fikció? Elveszek ebben a kitalált labirintusban, vagyis éppen az történik velem, ami a szerző szándékában állt, hogy történjen. Ez a szerző egy amolyan diktátor-szerző, mindenhol jelen van a regényben és mindent meghatároz, nincsenek életre kelt karakterek, magától gördülő történetek, az ő jelenléte az alfa és az omega, mindent az ő szemüvegén keresztül látunk. És ha ez a szerző azt akarja, hogy az olvasója már ne tudja, merre van az előre és a hátra, akkor az úgy is lesz.

Ez az eltévedt bóklászás pedig allegóriává válik: én éppen úgy támolygok az egyes színterek, szereplők, történetek közt, mint ahogyan a szerző próbál választ kapni egyes kérdéseire. A kérdések mindegyike emberi kapcsolatokra irányul, viszony a nagymamával, a férjjel, a gyerekekkel, az anyával. A viszonyok bonyolultak és nincsen rájuk recept, nincsen megoldás, bár mindenkinek vannak különböző szerepei az életben, nem lehet tanácsot adni. Nincsenek szabályok és semmi sem állandó.

Egy viszont biztos: az önértelmezéshez mindenkinek joga van, Tallér Edina élt ezzel a jogával és megírta ezt a művet.

Szerző: Raffo Kamilla

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Harari az AI-ról: Soha ne idézz meg olyan erőt, amit nem tudsz irányítani

Felejtsd el a hollywoodi képsorokat az utcákon randalírozó, fegyveres robotokról, az AI valósága sokkal veszélyesebb – figyelmeztet az izraeli történész és író Harari az új könyvében, amiből a Guardian közölt exkluzív részletet.

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!

Folyton reménytelen elemzésekkel találkozol? Olvasnál már végre valami lelkesítőt is az ökológiai válság kapcsán? Mutatunk egy részletet.

...
Zöld

Másképp kezeli a gyerekek agya a nyomtatott és a digitális szöveget

A digitális korban a hagyományos nyomtatott médiáról a képernyőre váltás általános tendencia, mely a gyerekeket is érinti. Egy tanulmány nemrégiben rámutatott arra, hogy az agyban zajló folyamatok nem pontosan ugyanazok, amikor a gyerekek digitális eszközről vagy nyomtatott kiadványból olvasnak.