MArk Nelissen: Darwin a szupermarketben - Az evolúció hatása a mindennapi viselkedésünkre
Typotex Kiadó, 192 oldal, 2012, 2210 HUF
Kellemes sétát kívánok Önöknek az emberi magatartás alkotta tájban – érti képletesen Mark Nelissen. Ebből többé-kevésbé látszik, hogy mire számítsunk a bevezető után, holott én eredetileg arra számítok, hogy majd megértem, idegenek miért tolják rám látszólag ok nélkül a bevásárlókocsit a Tescóban.
A könyv azonban erre nem ad választ. Borítója alapján sosem vettem volna meg, talán a génjeimben hordozom a fáradt kék és a rajta egybefolyó, vajszínű fontok elleni tiltakozást. Az ilyen színű ételek gyanúsak lennének gyűjtögető, halászó, vadászó életmód mellett is, polcsorok között lavírozva pedig végképp könnyen siklik át rajtuk az analizáló tekintet. A minimális kockázatot, hogy a borító mögé is nézzek (tápértéket nem sokat ígér, ám a mérgező holmi gyakran harsány és vonzó), a KönyvesBlog felajánlására vállaltam mégis, vagyis természetellenes kiválasztás révén.
Manapság gyakran épp a szupermarketben vannak azok az emberek, akik vevők ezekre a típusú hasonlatokra és kedveskedő szóvirágokra, amelyeket Mark Nelissen (fordító: Bérczes Tibor) használ. „Rá se rántsanak a molekulákra”, „hogyishívják”, „kisasszony”, „jó mulatság”, „jóember”, „derék hölgy”, „útitársam ezen a kései órán”, stb. A 90-es években népszerű Reader’s Digest Válogatásból, vagy a Hétköznapi Pszichológia-sorozat darabjaiból lehet ismerős az alaphangnem, és általában az égvilágon semmi bajom sincs vele. Most mégis valahogy feszélyez, mert az avítt kifejezések mellett azt is észreveszem, hogy akkor tehát én lennék „a laikus olvasó”: a butákat kérdező, az őstudatlanságban vegetáló nyugdíjas néni. Kezdek lefáradni, és még rátolom valakire a bevásárlókocsit. Szerencsére nyomdahiba legalább nem bosszant fel olvasás közben.
A szupermarketek közönsége persze nemcsak nyugdíjasokból áll. Így az a jó hírem van, hogy bizonyára élvezni fogják a könyvet azok, akik társaságban szívesen tartják maguknál a szót (azaz dominálnak) olyan népszerű tudományos tények ismertetésével, mint hogy a kiságyban bömbölni hagyott gyerekek sokkal nehezebben tanulnak meg írni, hogy a kutya lihegéssel párologtat, mert nem tud izzadni, nyitott szemmel nem lehetséges tüsszenteni, és hasonlók.
A darwinizmus egyébként jó alap ehhez, hihető koncepciókat, kutatási eredményeket ismerhetünk meg egyes viselkedési minták mozgatórugóiról (csupa újdonság mindenkinek, aki még sosem hallott térközszabályozásról, testbeszédről vagy a szőrös férfiak tesztoszteronjáról), ám semmit arról, hogy ezeket a nézeteket milyen súlyos szavakkal támadják egyes politikai erők vagy egyházak a világban a mai napig.
Ez utóbbi problematika, amely a legérdekesebb fejezet lehetne, végig ostobán lebegtetve szerepel, a lehetséges kétségek okvetetlenkedés formájában jelennek meg előadás után előkerülő, vonaton kérdezősködő nyugdíjasok szájába adva. Tényleg nem érzem megszólítva magam, pedig ha jól értem, Nelissen küldetéseként fogja fel a témával kapcsolatos félreértések eloszlatását. Ugyanis már nagyon unja őket. Egyéni szoc. probléma? A mű alapján igen.
Legjobb lenne az egészet újraírni, és a könyv legeredetibb félmondatával indítani: „Hosszú, hosszú idővel ezelőtt, amikor az állatok tudtak beszélni, az emberek viszont még nem…” – és rögtön helyben is lennénk, ha úgy tetszik, a tájban, amely a hipermarketek helyén egyszer elterült. Fokozatosan, sallangmentesen juthatnánk el a-ból b-be egy olyan szöveggel, amit ez a néhány szó ígérne – egy komolyan vehető borítóval pedig talán a kiadó is beavatkozhatna a természetes kiválasztódás irányába, ami a kiskereskedelmi forgalmat illeti. Darwin ebben a mostani formájában pedig egyelőre a szupermarketben marad.
Szerző: Kovács Réka
