M, mint Mindenbe Rozsomákot!

B+
Mutánsvilág 1-2
írta: Brian Michael Bendis, rajzolta: Olivier Coipel

Kingpin kiadó, 2009, 2490 Ft.

 

"Gyerekek, ki volt az első mutáns? Mózes és Jézus nem ér, a hivatalos verziót akarom hallani!" - Kitty Pryde, cincinnati-i történelemtanár

A hétvégén megnéztem az X-Men kezdeteket, óriási csalódás volt. Pedig a karpengés Rozsomák gyerekkorom óta a kedvencem, ráadásul most beraktak mellé egy mutánskommandót is, jó nővel, meg a Lost mellékszereplőivel. Sajnos a film alkotói nem tudtak mit kezdeni az új csapattal, ezért inkább kerestem valami friss képregényt, amiben benne van Rozsi, Küklopsz, Gambit, meg Haspók is. És Emma Frost sem lapos tinilány, hanem az X-ek fűzőben rohangáló, nagycsöcsű vezetője.

A kétrészes Mutánsvilág pont ilyen, bár sosem gondoltam volna, hogy egyszer még a túlzásokra hajlamos, Alan Moore-hoz vagy Garth Ennishez képest erősen közepes írót, Brian Michael Bendist fogom dicsérni. Ő ugyanis nem elégedett meg annyival, hogy a Káosz című sztoriban feloszlatta a régi Bosszú Angyalait, kinyírta Sólyomszemet és Víziót, összetrombitálta az Új Bosszú Angyalait, majd felépített egy komplett párhuzamos világot, ahol a mutánsok, a homo superior az uralkodó faj, a homo sapiens meg a kihalófélben lévő, lenézett vásári majom, és csak a szuperképességű többség jámborságának köszönheti, hogy nem zárták őket gettókba. És ezt az egész őrületet a valóságtorzító Skarlát Boszorkány nyakába varrta.

A szép, új Mutánsvilágba, ahol a képregények örökös geciembere, Magneto a jóságos király, aki gálaestet szervez a békés mutánsalattvalóknak, az adrenalinban túltengőket meg besorozza a magánhadseregébe. Így lesz huszáregyenruhás SHIELD-ügynök Vadóc és Árnyék mellett a Póknő, sőt, a korábban gonosz Rejtély és Varangy is.

Na meg természetesen Rozsomák, akit ebből a sztoriból sem lehetett kihagyni. Ő jelenleg a Marvel kiadó legnépszerűbb szuperhőse Pókember után, szinte nincs is olyan hónap, hogy ne jelenne meg önálló sztorija az X-Men füzetek mellett. A nevével a leggyengébb crossover történeteket is el lehet adni, és az írók még az új Bosszú Angyalaiba is berakták, pedig már fizikai képtelenség egyszerre, ennyi helyen verekedni.

Ugye kitaláltátok, ki lesz Bendis sztorijában az a mutáns, aki először jön rá, hogy nem Magneto egyik repülő erődjében kellene hancúroznia Rejtéllyel, hanem nindzsa orgyilkosokat, meg Őrszem-robotokat halomra gyilkolni?

Hogy mégse csak Rozsomákról szóljon az egész képregény, Bendis belezsúfolta a teljes X-Men és Bosszú Angyalai gárdát a történetbe. A párhuzamos világban, Kitty Pryde tündéri törtitanár, Pókember együtt él első szerelmével, Gwen Stacyvel, ráadásul Ben bácsi is él és virul. Az új filmben is látható Gambit itt megmaradt piti hamiskártyás bűnözőnek, Küklopszot viszont minden nap a hiperdögös Emma Frost várja otthon vacsorával. A mutáns társadalom ura, Magneto meg tiszta elhízott Marlon Brando az Apokalipszis mostból: néha megjelenik a térdre boruló alatvalók előtt, de amúgy egy palotában filozofálgat az Isten háta mögött.

Fokozatosan derül ki, hogy az idilli béke ára egy könyörtelen mutáns-ember háború volt. Nyíltan ugyan egy mutáns sem beszél a legyőzött emberiség alsóbbrendűségéről, de lépten-nyomon éreztetik - ez szüli meg a Luke Cage vezette harcos emberjogi mozgalmat, amihez olyan szuperképességek nélküli hősök csatlakoznak, mint a Fekete Macska, Sólyomszem, vagy a régi Pókember-képregények egyik legcoolabb mellékszereplője, Köpeny.

Egy rejtett pszi képességekkel rendelkező, szöszi tinilány Rozsomákhoz hasonlóan szintén megőrizte emlékeit a valódi világról, és a telepata Emma Frost segítségével sorra megmutatja az összes szuperhősnek. Akik ezután simán kicsontozhatnák Magnetót, meg a valóságtorzításért felelős Skarlát Boszorkányt, és szépen hazamehetnének a saját világukba. Na de itt dobja be Bendis egy zseniális húzással a hősök erkölcsi dilemmáit!

Vissza akarna térni Peter Parker oda, ahol a rokonait a Pókember-maskara miatt vesztette el (Gwen Stacyt a Zöld Manó ölte meg, Ben bácsit meg az a tolvaj, akit akár Parker is megállíthatott volna)? Miért lépne ki az álomvilágból Sólyomszem, aki az "igazi Földön" már rég halott? Nem jobb a gyűlölt mutánsoknak egy olyan párhuzamos univerzumban élni, ahol nem gúnyolják ki, nem ölik meg azt, akinek zöld bőre van, vagy energianyalábot lő a szeméből? Na de nem spoilerezünk tovább, tessék végigolvasni a Mutánsvilágot!

Az X-Men kezdettől fogva az a képregénysorozat volt, amibe ennyire komoly szinten bele lehetett keverni a másságot, az emberjogi harcokat, meg a többségi társadalom viszonyát a kissebbséghez. Ezt nem minden író használta ki az elmúlt évtizedekben, Brian Michael Bendis szerencsére rájött, hogy az X-Men gyökereihez visszatérve is akad lehetőség a városrombolásra. Sajnos megint beleesett abba a csapdába, hogy minden rajongónak kedvezni akart, és felvonultatja a Marvel összes képregényhősét.

Vasököl, Layla Miller, Misty Knight, a Fehér Tigris, Haspók, meg a néger Sólyom abszolút felesleges, súlytalan karakterek, és nem értem, miért nem lehetett pár kockányi emlékezetes párbeszédet írni Vasembernek, Fenegyereknek vagy Árnyéknak, mondjuk egy duplaoldalas bunyó helyett.

Az is messziről látszik, hogy Olivier Coipel imád hiányos öltözetű szuperhős bigéket rajzolni, de teljesen fölösleges oldalanként felvonultatni egy Playboy-alkatú Miss Marvelt vagy Amazont, akiknek a dekoráción kívül semmi szerepük (a szintén eyecandy Emma Frost viszont dramaturgiailag a legfontosabb karakter Rozsomák után). Derék rajzolónk a mutatós félaktok helyett rágyúrhatott volna inkább az arcokra, mert csak a Rozsomák-féle csuparánc macsók érzelmei mennek jól neki, a többi férfi szereplő közelijét elintézi pár vonallal. Ezektől az írói és rajzolói hibáktól eltekintve a Mutánsvilág kihagyhatatlan mérföldköve a Marvel-történelemnek. Főleg a pángalaktikus gebaszt okozó végjáték miatt!