A-
Samantha Schweblin: A madárevőFord.: Kertes Gábor, Nyitott Könyvműhely, 2010, 230 oldal, 2384 Ft
A madárevő esetében korántsem egy lányregényről van szó, sokkal inkább egy szürreális és elgondolkodtató novellagyűjteményről. Olyanról, amire már régóta vártam - örült is az elmeroggyantságokhoz szokott kicsi szívem a történeteket olvasva.
Az írónő nem egyszerűen elmondjam amit akar, előrukkol a tanulsággal, hanem előáll egy hétköznapi szituációval, hozzászövi az agymenéseit és otthagyja az olvasót a döbbenetével és a kérdéseivel együtt. Bár ez elég szokatlan módszer, mégis hatásos, mert mind többet és többet akarunk belőle éppen azért, mert nem rág szájba semmit, hanem ránk hagyja az értelmezést. Már ha van egyáltalán olyan. Hogy mit látunk bele, az a fantáziánkra van bízva - a legjobb példa erre A puszta című történet, amiben végig egy olyan állatról? emberről? izéről van benne szó, amit már régóta be szeretett volna fogni egy házaspár. Amikor megtudták, hogy az ismerőseiknek sikerült beszerezniük, nagyon megörültek és rögtön meg akarták őket látogatni. A vacsora során végig tűkön ültek, hogy megnézhetik-e már végre, mert annyira szeretnék. De a találkozó rosszul sül el, a házaspár ijedten, feldúlva és megszaggatva távozik - az pedig ránk van bízva, milyennek képzeltük el a szobában rejtőző lényt.
Az egyszerű mondatok, a tárgyilagos hangnem által mintha mi magunk is ott lennénk az amúgy képtelennek tűnő események középpontjában. Schweblin stílusa még a legérzéketlenebb embereket is fel tudja kavarni és be tud férkőzni a tudatunkba, megfertőzve a látszólag egyértelmű, mégis hátborzongatóan sok jelentést magukban hordozó meséivel. Legtöbbször azonban egy nagy sötét űrt hagynak maguk után, mivel túl rövidek és túl furcsák ahhoz, hogy az ember könnyedén továbblépjen a következőre. Hol a kafkai szürrealitást, hol a horrorírókra jellemző borzongatás határait súrolják, ami a sötétebb történeteket kedvelőknek valószínűleg be fog jönni.
