Samata Schweblin: A madárevő, Ford.: Kertes Gábor, Nyitott Könyvműhely, 2010, 230 oldal, 2533 Ft.
 

Pillangók

Meglátod, milyen szép ruha van ma a lányo­mon, mondja Calderón Gorritinek, olyan jól megy a mandulavágású szeméhez, a szí­ne miatt, tudod; na és a lábikója… A többi szülőhöz hasonlóan türelmetlenül várják a gyerekeiket. Calderón mondja a magáét, Gorriti pedig csak figyeli az egyelőre még bezárt kaput. Majd meglátod, mondja Cal­derón, ne menj már sehová, jobb, ha itt va­gyunk a közelben, mindjárt jönnek. És a fiad hogy van? A másik fájdalmas grimaszt vág, és a fogára mutat. Nem mondod, foly­tatja Calderón. És elmondtad neki a fogtün­déres mesét…? Á, nem, a lányom nem veszi be, túlságosan okos. Gorriti az órájára néz. Most már bármelyik pillanatban kinyílhat a kapu, és akkor kirobban a teli torokból nevető, tarkabarka, olykor tempera­ vagy csokoládéfoltos gyereksereg. Most valami­ ért mégis késik a kicsengetés. A szülők vár­nak. Egy pillangó száll Calderón karjára, ő egy hirtelen mozdulattal elkapja. A pillangó megpróbál kiszabadulni, de Calderón összefogja a két szárnya hegyét. Erősen tartja, hogy ne tudjon meglógni. Majd csak figyelj, ha meglátja a lányom, mondja Gorritinek, és közben megrázza a lepkét, imádni fogja. De túl erősen szorítja, érzi, hogy a szárnyak vége összetapad. Lejjebb csúsztatja az ujját, és látja, hogy tényleg ott maradt a nyoma. A lepke megpróbál kiszabadulni, vergődni kezd, de az egyik szárnya kettészakad, mint egy papírlap. Calderón bosszús, megpróbál­ja lefogni, hogy fölmérje az okozott kárt, de végül a szárny egy darabja az ujján marad. Gorriti viszolyogva nézi, a fejét ingatja, és egy kézmozdulattal jelzi, hogy dobja már el. Calderón elengedi. A pillangó leesik a földre. Esetlenül mozog, megpróbál elre­pülni, de már nem tud. Aztán nem moz­dul többet, csak az egyik szárnya rezdül meg néha, már nem próbál tenni semmit. Gorriti odaszól, hogy vessen már véget ennek, ő pedig – természetesen a pillangó érdekét szem előtt tartva – határozottan rátapos. Még föl sem emeli a lábát, amikor megérzi, hogy valami szokatlan van készü­lőben. A kapura néz, ami abban a pillanat­ban – mintha hirtelen széllökés törte volna le a zárat – kitárul, és egyszerre több száz, mindenféle színben és méretben pompázó pillangó veti magát a várakozó szülők felé. Arra gondol, hogy vajon megtámadják­-e, talán az is eszébe jut, hogy most meg fog halni. A többi szülőn nincs nyoma félelem­nek, a pillangók csak körbelibegik őket. Az utolsó, lemaradt pillangó is fölzárkózik, és csatlakozik a többihez. Calderón tovább bámulja a nyitott kaput, és a központi aula üvegén át figyeli a kihalt termeket. A kapu előtt még összegyűlik néhány szülő, mind a gyereke nevét kiabálja. Ekkor a pillangók, néhány másodperc leforgása alatt, egytől egyig szétszélednek. A szülők megpróbálják őket elkapni. Csak Calderón nem mozdul. Nem meri fölemelni a lábát a pillangóról, talán attól tart, hogy halott szárnyán a lánya ruhájának színes mintáira ismer.