B+
Kathryn Stockett: A segítség
Fordította: Pálmai KatalinEurópa Könyvkiadó, 2010, 3400 Ft, 592 oldal
Ma Orlando recenzióját ajánljuk nektek szeretettel.
Amikor elolvastam a regény hátoldalán tálalható leírást, miszerint a 60-as években Mississippi állam egyik kisvárosában egy fehér nő szeretne interjút készíteni fekete cselédekkel, azonnal felvillanyozódtam, mert reméltem, hogy egy akkora pofont kapok, mint Alice Walker Kedves Jóistenétől vagy Toni Morrison Nagyon kék című könyvétől. A várva várt pofon sajnos elmaradt, „csak” egy kedves, izgalmas történetet kaptam.
Stockett regénye abban a korban játszódik, amikor még a feketék és a fehérek integrációja felért egy káromkodással, és a szegregáció még pozitív tartalommal bírt. Skeeter, egy gazdag gyapotültetvényes lánya, miután elvégezte a főiskolát, hazatér. A barátnői már mind férjhez mentek, de ő inkább arra vágyik, hogy újságíró legyen New Yorkban. Éppen ezért valami izgalmas témára vadászik, ami elhozhatja számára a hírnevet, és meg is találja azt, hiszen a téma az orra előtt hever: a fekete cselédek, akik láthatatlan családtagként ott élnek mindegyik fehér családban. Milyen cselédként dolgozni és mások gyerekeit nevelni? Természetesen az interjúalanyok nem tolonganak az ajtaja előtt, hiszen a Klu Klux Klan tagjai bármikor bármiért lecsapnak. Útjába akad azonban a csendes Abileen és barátnője, a nagyszájú Minny, akik beleegyeznek, hogy elmesélik történeteiket. Később egyre többen csatlakoznak hozzájuk, hogy elmondhassák Skeeternek azt, amire eddig senki sem volt kíváncsi: milyen cselédnek lenni, és hogy hogyan látják a cselédek a munkaadóikat. Történetek megaláztatásokról, gyűlöletről, szeretetről és ragaszkodásról.
A könyv legerősebb pillanatait a színesbőrű és fehér nők egymás iránti ellentmondásos, felkavaró érzéseinek köszönhetjük, de ebből sajnos nem kaptam eleget. Mint ahogy a három főszereplő, Skeeter, Abileen, Minny karaktere sem tud teljesen kibontakozni, hiába hármuk nézőpontjából követjük az eseményeket. Rengeteg mellékszál fut végig a regényen, ami ugyan izgalmasabbá teszi a cselekményt, mégis hiányérzet marad az olyan olvasókban - mint én is -, akik a fajsúlyosabb műveket kedvelik. Aki, az olyanokat kerüli, annak tiszta szívvel ajánlom ezt a kedves, rengeteg szeretettel megírt regényt. - Az írónő köszönetnyilvánításában annak a fekete asszonynak ajánlja a könyvet, aki felnevelte, és akinek sohasem volt alkalma hálát mondani a sok szeretetért és törődésért, amit tőle kapott.
