Langyosan extrém

C

Richard Laymon: A kegyetlen

Alexandra Könyvkiadó, 1996, 414 oldal

Richard Laymon számomra azért kimondottan szimpatikus, mert a nagyképűségnek még csak árnyéka sem vetül munkásságára. Sosem állította (a múlt idő indokolt: 2001-ben, 54 évesen hunyt el) hogy munkásságának egésze több lenne egy rakás b-szintű horrorfilm regénymegfelelőjénél. Extrém erőszak és már-már pornografikus szexjelenetek sokasága adja a könyvei gerincét, gyakran van az embernek olyan érzése, hogy a sztori utólag lett ezek köré rendezve. A maguk nyílegyenességében ezek a regények rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni - persze Laymon, mint ahogy King is, időről időre elköveti azt a hibát, hogy túlambicionálja magát mindenféle (szerencsére műfaji alapba ágyazott) fejlődésregényekkel.

Ilyen például a Kegyetlen, amelyet keménykötésben (horror esetében, ha épp nem Kingről van szó, hallatlan!) adtak ki nálunk a kilencvenes évek derekán. A könyv Laymon Hasfelmetsző Jackes regényeként közismert, ám ez mindössze féligazság, Hasfelmetsző Jack figuráját Laymon csupán csak felhasználja, mintegy katalizátorként, a történet beindítására. Igazság szerint a feladatra bármely fikciós vagy reális sorozatgyilkos megfelelt volna, bár valószinűleg marketingszempontból Jack személye a megfelelő választás volt.

A könyv főhőse, a tizenötéves Trevor a hatóságok elől menekülő őrült gyilkos foglyaként Amerikában találja magát. Jack úgy döntött, szerencsét próbál az akkoriban még részben feltáratlan kontinensen, és mintegy útravalóul magával hurcolt pár britet. A fiúnak a partra szálláskor sikerül megszöknie. Innentől Hasfelmetsző Jack szó szerint eltűnik a történetből, és a történet a Huckleberry Finn és Stevenson A ballantraei földesúr című regényének egyfajta keverékévé mutál. 

Laymon nem képes egyensúlyozni, nem bír a műfajok keverésével megbirkózni: egyszerre szeretne komoly, mainstream regényt (hogy az elején beveti Hasfelmetsző Jacket, azzal ezen a téren egyből szabotálja önmagát) és a szokásostól némileg elütő, felnőtteknek szóló westernt írni, csakhogy az extrém szexről és erőszakról egyszerűen nem bír lemondani (ki hibáztathatná?) Egy skizofrén, se hús-se hal regény lesz próbálkozásának végeredménye, amely túl brutálisnak bizonyulhat az átlagolvasó számára, a rajongóinak pedig a szokásos extremitásoknál azért némileg visszafogottabb csúcspontjaival okoz csalódást.