A KönyvesMagazin ajánlórovata, a Könyvesblokk minden számban a friss könyvtermés legjavát válogatja ki, hogy senki se pislogjon tanácstalanul a könyvesboltban. Az ajánlókat mostantól a blogon is közzétesszük. Elsőként egy I. világháború után játszódó díjnyertes francia nagyregényt, Kundera várva várt új könyvét és Etgar Keret szuicid kisregényét ajánljuk.
Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt
Pierre Lemaitre: Viszontlátásra odafönt
Fordította: Bognár Róbert, Park, 2015, 520 oldal, 3990 HUF
Első mondat: „Akik azt hitték, hogy hamar vége lesz a háborúnak, már rég halottak voltak.”
Lemaitre könyve, amely 2013-ban elnyerte a legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat, a Nagy Háború utáni békeidő regénye. A lefestett tabló azonban korántsem hősies: Franciaország arcán hatalmas, repesz által ejtett kráter tátong, amelyet semmilyen plasztikai műtét nem tud elfedni. Az állam, amely fenséges szobrokat állít a hősi halottaknak, melyek nagysága és dicsősége csak a Szabadság téri szoboregyüttessel mérhető, megfeledkezik a túlélőkről, a temetőmutyi következtében pedig a holttestek sem nyugodhatnak emberhez méltó módon. Két veterán katona, akik élete az első világháború vége előtt pár nappal, 1918. november 2-án fonódik össze a majdnem halálban, hatalmas átveréssel állít emlékművet a korrupt, se Istent, se embert nem tisztelő rendszernek.
Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe
Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe
Fordította: N. Kiss Zsuzsa, Európa Könyvkiadó, 2015, 128 oldal, 2490 HUF
Első mondat: „Június volt, reggel, a nap kibújt a felhők közül, Alain pedig lassan baktatott egy párizsi utcán.”
Ha egy regényírót kellene mondanom, aki megfelel a romantikus íróképnek, akkor biztosan Milan Kunderát említeném: mindig elég témát szolgáltat, jól ír, tud érzelmes, szórakoztató és okos lenni. 1975-ben emigrált Franciaországba Csehországból, folyamatosan képezte magát francia íróvá, kultkönyvét, A lét elviselheteten könnyűségét kétszer olvastam a gimnáziumban egymás után. A jelentéktelenség ünnepe című regényét 2013-ban írta, a közönség szerette, a kritika is jókat írt. Ha valaki szereti a kamaradrámákát, akkor a négy barát beszélgetéseire, történeteire épülő könyvet is bírni fogja: múltba révedés, csajok, öregedés, betegség és testiség, valamint Sztálin és Hruscsov segítségével a totalitárius rendszerről és a humorról is képet kaphatunk. „A jelentéktelenség, barátom, a létezés veleje. Mindenütt, mindenkor jelen van. Ott is, ahol senki nem kíváncsi rá: borzalmak, véres ütközetek, a legszörnyűbb bajok közepette”.
Etgar Keret: Boldog boldogultak
Etgar Keret: Boldog boldogultak
Fordította: Borgula András, Libri, 2015, 96 oldal, 2490 HUF
Első mondat: „A csajom sírt a temetésemen.”
Az öngyilkosoknak külön túlvilág dukál. Életterük nem sokban különbözik a földi siralomvölgytől, kivéve, hogy minden egy fokkal rosszabb, kénytelenek a testükön viselni tettük stigmáját, és nem kérdezik meg egymástól, miért hagyták faképnél az árnyékvilágot. Háim például szerelmi csalódásában vetett véget korábbi életének, ám halála után is ugyanazon lány után vágyakozik, Ári pedig pont olyan tapintatlan, sőt rasszista, mint életében lehetett. A Boldog boldogultak groteszk humorú kisregény, amelyből kiderül, hogy öngyilkosnak lenni nem igazán érdemes, és az is, hogy Kurt Cobain egy iszonyú fárasztó arc, akinek a halál után is mindig, mindenről valamelyik dala jut eszébe.
Interjúnkat Etgar Kerettel ITT találjátok.
Az ajánlók eredetileg a KönyvesMagazin nyári számában jelentek meg.
