B+
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciájaGeopen Könyvkiadó, 2009, 368 oldal, 2797 Ft
Mindenkinek kell egy hely, ahová elbújhat. Egy fotel, amiben nyugodtan relaxálhat. Egy sarok, ahol senki sem találja meg. Egy helység, egy kávézó, egy beugró, egy eldugott rész. Ahol egyedül lehetünk, pihenhetünk, olvashatunk, távol a zajoktól, a gondoktól és a zavaró tényezőktől.
Renée egész életében egy ilyen helyre vágyott és meg is szerezte: házmesteri állása és átlagos külseje miatt a magánpalotában lakók legtöbbször keresztülnéznek rajta, így könnyen elbújhat macskájával megosztott lakásába. A nő viszont tökéletesen meg van elégedve a helyzetével, hiszen ha csak ritkán zargatják, nyugodtan élhet a szenvedélyeinek: az olvasásnak, a művészfilmeknek és a klasszikus zenének.
Paloma is hajlamos elbújni családja elől – hiába van az anyjának diplomája és az apjának jól fizető képviselői állása, ha csak a pénzzel és a látszattal törődnek. Felszínes életük egyáltalán nem érdekli az intelligens, tizenkét és fél éves leánykát, aki elhatározza: következő születésnapján felgyújtja a házat és öngyilkos lesz, hiszen semmi értelme az életének.
Mindketten olyanok, mint a sündisznók: másokkal szemben ellenségesek, de hihetetlenül érzékenyek a külvilágban zajló eseményekre és elegánsak az intelligenciájuknak és megfigyelőkészségüknek köszönhetően. Csakhogy a környezetük a tüskéket látja, ezért ítélik meg őket tévesen. De a rafinált nők rájöttek már arra, hogy minél jobban alátámasztják a róluk kialakított képet, annál inkább mélyedhetnek el a tudományos olvasmány-klasszikus zene, illetve japán kultúra és mangák szenvedélyében.
A mű első fele a két szereplő elmélkedéséről szól: hogy viszonyulnak a gazdag lakókhoz, az ellenségesen viselkedő ismerősökhöz illetve mit gondolnak magáról az életről. A gondolatok helyenként olyan filozofikus magaslatokba csapnak át, amelyeknek leginkább tankönyvben lenne helye, nem a szórakoztatónak szánt kötetben – bár érezni lehet, hogy a történet többet tartogat az elvont gondolatoknál. A feltételezést a második rész erősíti meg, aminek olvasása közben jóval barátságosabban viszonyulunk Renée-hez és Palomához, ugyanis egy új lakó kizökkenti őket megszokott életükből és ismeretlen szituációkba kényszeríti őket.
A mélyen rejlő szépség nemcsak a szereplőkre, hanem magára a kiadványra, az írásra is érvényes. Bevallom, csak sokadik látásra és a pozitív visszajelzések hatására kezdett el érdekelni a könyv, ugyanis az első néhány oldal is olyan, mint egy szúrós kisállat: csak a türelmesen várakozónak mutatja meg igazi báját, és a borító csak fokozza ezt az érzést. Ezektől függetlenül egy nagyon kellemes és hangulatos olvasmányt kap az, aki esélyt ad a neki.
