Kissé unalmas a dzsungelen kívül

B

Rudyard Kipling: A Száz Bánat Kapuja

szerk.: Sári László, Palatinus, 2009, 463 oldal, 3500 Ft

 

Miközben varázslatos történetekben idézte meg a dzsungel háborítatlan(?), különös törvényekkel szabályozott életét, megalkotva Maugli, Balu vagy Sir Kán figuráit, nyugodtan rátetoválhatta volna alkarjára: Rule the colonies! Furcsa ellentmondás, de Kiplinget láthatóan nem zavarta túlságosan, hogy – azóta talán legismertebbé vált – írásában a civil életét valóban meghatározó imperialista magatartás ellenpontjának lehetőségét sugallta. Vagy nem? Akárhogy is legyen, mindez csak egy szeletkéje egy kiterjedt életműnek, amelyet jelen kötet próbál árnyalni a szövegkorpusz különböző tematikai egységeinek összeforrasztásával. A szerkesztőt, és persze a fordítókat maximális dicséret illeti, de a kötet összességében nem csinált kedvet ahhoz, hogy tovább vájkáljak az életműben. Egy jó szöveget három-négy gyengébb követett, ezzel pedig az olvasás sem volt egyenletes. Kiplinget sok minden foglalkoztatta, de – a kötet szövegei alapján – ez csak néhány esetben párosult olyan történet megírásával, amely a szerzőt halhatatlanná tevő opus nyomába eredhetne.

Kipling nagy mesélő. A történetek mesélése során rengeteg más sztori is felidéződik, így annak érdekében, hogy ne váljon kaotikussá a szöveg, az aktuális mesélőnek komolyan korlátoznia kell magát. Néha még hallgattam volna a történetet, de sokszor fellélegeztem, amikor végre eljutottam az utolsó mondatig. Így volt ez a Három Katonák című ciklus történeteinél, ahol ráadásul a legtöbb szereplő egymás szavába vág, és dialektusban beszél, ez pedig a sok esetben kacagtató (amolyan rejtőjenős) epizódokat kissé elidegenítette. A kötetben a katonatörténetek mellett fantasztikus történetek, és a szerző technikai ismereteiről tanúskodó elbeszélések is olvashatóak. Ezek némelyikében a szakszerű leírások frappánsan kiegészítik a felidézett kalandot, például a hídépítés nehézségeiről szóló Hídépítőkben vagy a gőzmozdony-misztériumot prezentáló Ifjú Ottley, a bátor tanoncban.

„A többit felesleges papírra vetni” (36) – Kipling kínosan ügyel arra, hogy minden esetben a lényegre szorítkozzon. Ha a kötet egészében keresnénk a nagyjából az összes szöveget érintő lényeget, az minden bizonnyal az ősi indiai és a gyarmatosító angol kultúra összeütközése lenne az összes következménnyel együtt, az a folyamat, amely során utóbbi valami – általa civilizációként feltüntetett – összetett „reformot” próbált ráerőltetni az olykor megszeppent, olykor hevesen ellenkező lakosokra. A szövegekben gyakori az erre vonatkozó, viszont egyáltalán nem az orrunk alá dörgölt reflexió, viszont az igazi bonyodalmat láthatóan nem is az angol-indiai konfliktus okozza, hanem a megannyi újonnan érkező náció, köztük például az írek, akik leginkább egy harlemi bűnszövetkezet benyomását keltik az egyes történetekben. A „gyarmatosítók” azonban a legritkább esetben nyúlnak fegyverért, jobbára a kantinban vedelnek, majd lerészegedve különböző tréfás kalandok elmesélésével próbálják ébren tartani egymást őrködés közben. Ha mégis kezükbe kapják a bajonettet vagy a puskát, akkor ezzel „csak” a barakk farkastörvényeit próbálják újraírni.

Elsüllyedt hajó, halála után kísértő cserbenhagyott menyasszony, a térítésbe belebukó misszionárius, leamortizálódó ópiumbarlang, természeti katasztrófák közepette enyelgő szeretők, ördögi talizmán – csak néhány kiragadott szereplő és téma. Avagy történetek az árulásról, a szerelemről, a kitartásról, az elnyomásról és a szolgalétről: a kötet szerteágazó témáit szinte lehetetlen összefogni. Néhány elbeszélésnél úgy éreztem, hogy Kipling valóban beletalált a közepébe, de többségben voltak a számomra „skicces”, néhol ráadásul unalmas történetek. A kötet megér egy olvasást, amennyiben kíváncsi az olvasó arra, mi van a dzsungelen kívül, ugyanakkor tartok tőle, hogy ez az olvasat végül le is csillapítja a szerzővel kapcsolatos várakozásokat.

(A kötet jegyzeteit és a szómagyarázatot Balogh Dániel állította össze, az utószót Sári László írta. Fordítók: Balogh Dániel, Elekes Dóra, Greskovits Endre, M. Nagy Miklós, Sári Júlia, Somogyi Eszter)