Két manga: Death Note 12, Vampire Knight 3

Bayer Antal | 2012. január 09. |

2012 végére rendesen megcsappant a pár éve még átláthatatlannak tűnő hazai mangakínálat. Mindössze tucatnyi sorozatnak jelent meg új része, és egyetlen egy új indult. Mivel a romantikus fantasyk többségének olvasására továbbra sem tudom rászánni magamat, ebben az évben mindössze négy sorozatot követtem (Death Note, Nana, Ruróni Kensin, Vampire Knight). A kiadási tempó is lelassult, illetve fogalmazzunk inkább úgy, hogy beállt egy reális ütemezés, amely sorozatonként évi egy-három kötetet jelent. A nem éppen rózsás piaci helyzetre a kiadók egy része (Athenaeum, Delta Vision) teljes leállással reagált, a Fumax apránként átáll a mangáról a számítógépes játékokon alapuló regények kiadására, egyedül a Vad Virágok Könyvműhelytől kaptuk meg a szokásos manhwa-adagot. A magasan piacvezető MangaFan pedig úgy döntött, hogy mielőtt bármi mást lépne, gyorsan kipörgeti néhány sorozatát: 2010-ben az Árnybíró és a Hellsing fejeződött be, 2011-ben a Death Note és Chrno Crusade, míg a korábban beharangozott címekből eddig egyedül a Vampire Knight kiadása valósult meg, a 2010 végén megjelent első részhez két újabb csatlakozott az idén. Nagyon úgy néz ki, hogy az elmúlt pár év legnagyobb sikerének megvan az utódja, bár annyira különbözőek, hogy feltehetően nem túl nagy az átfedés az olvasóközönségükben.

Mivel a Death Note utolsó kötetében lezáródik a mindvégig izgalmas történet, szinte bármi, amit írnék róla, kimerítené a „spoilerezés” vétkét, így hát igyekszem senkinek sem elrontani a szórakozását. Beszéljünk inkább az egész sorozat erényeiről. Korábbi kritikáimban többször is kifogásoltam, hogy helyenként nagyon lassú a történet folyása, és néha már idegesítő, ahogy a főszereplők párhuzamos belső monológokban próbálják kitalálni egymás gondolatát, de el kell ismerni, hogy az író mindvégig tökéletesen kézben tartotta a szálakat. Igaz, hogy a halállista használati utasítása bosszantó módon szinte fejezetenként bővült újabb és újabb szabályokkal, így adva újabb lendületet a már-már leülni látszó sztorinak, de utólag látszik a legjobban, hogy ez mennyire tudatosan volt kitalálva. Figyelembe véve, hogy egy ilyen sikersorozat egyben termék is, méghozzá nem is akármilyen jól tejelő portéka, be kell látni, hogy jogosan húzták szét a sztorit 12 kötetre (és örüljünk, hogy beérték ennyivel).

Mindvégig jelen volt a sorozatban az az ambivalencia, hogy a szerzők kedvelhetővé tették Light figuráját, az olvasó óhatatlanul azon vette észre magát, hogy drukkol neki, bármennyire is elfogadhatatlan eszközökkel operál, manipulál. Azzal talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy a végére helyükre kerülnek a dolgok – ebben gondolom, eleve kevesen kételkedtek, hogy így lesz. Nem az az érdekes, hogy mi történik, hanem a hogyanja, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a befejező rész is méltó volt a korábbiakhoz.

Jóval távolabb áll még a befejezéstől a Vampire Knight – már csak azért is, mert a legfrissebb információk szerint Japánban a 15. kötetnél tart, és még messze nincs vége. Ha a Death Note folyására azt mondtuk, hogy lassú, a Vampire Knight kibontakozására nem tudom, milyen jelzőt használjunk, de mivel egészen más jellegű történetről van szó, ez nem ugyanolyan súllyal esik a latba. A Vampire Knightban nincs igazi nyomozás, és a rivalizálás is más szinteken zajlik, ezért hát kevésbé vagyunk türelmetlenek, és elfogadjuk, hogy még mindig a szereplők és hátterük bemutatásának a fázisában vagyunk. Ahhoz képest, hogy a címe szerint vámpírtörténetről van szó, fölöttébb kevés „vámpírkodást” találunk benne. Szereplőink keresik önmagukat, fel-felvillantják a múltjukat, gyerekkorukat, amelyet próbálnak immár valamivel idősebb fejjel értelmezni. A hangsúly a karakterek egymáshoz való viszonyán van, a történések ritkák és másodrangú jelentőségűek.

A Vampire Knight nem egy akcióképregény, egészen biztosan nem jön be mindenkinek és valószínűleg kevés hívet szerez magának a mangakedvelők táborán kívül (ellentétben például az Árnybíróval vagy a fent elemzett Death Note-tal, amelyeket a nyugati képregények rajongói közül is szép számban olvasták), de a következetesen magas színvonalú kivitelezés az egyik legjobb aktuálisan futó sorozattá teszi a megcsappant kínálatban.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Kirsten Thorup dán író: El kell dönteni, hogy a hatalom vagy az ellenállás oldalára állunk

Egy rendszer kegyetlensége mindig a kis lépésekkel kezdődik – figyelmeztet interjúnkban a dán író. 

...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók