Az utóbbi időben a képregénykiadás reneszánszát éli Magyarországon, ennek ellenére tavaly született egy antológia, amelynek az a célja, hogy rávilágítson: bármennyire is vizuális médium a képregény, írott anyag nélkül csak féltermék. A Szűcs Gyula által szerkesztett Képtelen történetek, másvilági mesék a 2018-as Hungarocomixra jelent meg a szerkesztő saját kiadójánál, a Kaméleon Komixnál. A kötetben szereplő novellákat képregényalkotók készítették, akik között egyaránt akadnak történetírók és grafikusok is. Bevallottan ponyva antológiáról van szó, ami egyszerre idézi a műfaj klasszikus képregényeit, magazinjait, de a filmekre, sorozatokra (pl. Mesék a kriptából, Creepshow – Rémmesék könyve) jellemző megoldásokat is. Fontos hangsúlyozni, hogy a ponyva kifejezés manapság már nem elsősorban egy minőségjelzőt takar. Sokkal inkább olyan jellemzően múltidéző stílust, formavilágot, vagy akár tematikai eszköztárat használó zsánerműveket jelöl, amelyeknek nem titkolt célja a szórakoztatás.
A cím és borító frappánsan utal a tartalomra, de egy ponton kicsit ferdít is. Másvilágiak a mesék, az írások közös vonása, hogy a valóságtól elrugaszkodott, gyakran a weird irodalom határterületeit súroló történetekről van szó. A novellák többségében valami szokatlan, furcsa, nem evilági dolog igyekszik betörni az irományok realitásába – vagy már alapvetően is egy alternatív univerzumban játszódik. Ugyanakkor a történetek mégsem teljesen képtelenek, mivel két képregény is befért a gyűjteménybe.
Másvilági történetek a legjobb magyar képregényszerzőktől
A kutya, aki egyedül védelmezi a világot a mélységlakó, csápos szörnyetegtől. Az okkult nyomozó, aki évezredes mítoszok nyomába ered London utcáin. A bürokrata, aki nem fél szembeszállni a túlvilági hatalmakkal. A fiatal rabló, aki nem is sejti, miféle entitás vár rá a...
A kisprózákat összekötő habarcs egy rövid szekvenciákból álló rajzolt sztori, ami tobzódik a popkulturális utalásokban és erősen épít a B-kategóriás science fiction horrorok látvány- és cselekményvilágára. Már a kezdő paneljeivel remekül megalapozza a ponyvás hangulatot, a kötet végén érkező lezárás pedig totális őrületbe fordul. Az űrből érkező trutyi VHS kazettákon és magazinokon rágja át magát, és egy szép metacsavarral a Képtelen történetek kötetté alakul át. Hipnotikus erejével gyanútlan járókelőket vesz rá az olvasásra, de mindannyian a könyv áldozataivá válnak. A képsorok nem csak úgy találomra lettek szétdobálva a novellák között, de ötletesen fel is vezetik az őket követő sztorikat (bár nincs köztük szoros összefüggés).
Lakatos István a Buta kis kövér kutya című írása egy kutyus kálváriáját meséli el, aki egyedül igyekszik visszatartani az emberiség elpusztítására törő csápos rettenetet. A történet mégsem ettől a rémtől lesz igazán horrorisztikus és félelmetes, hanem a kiskutya által megélt bántalmazások miatt. Míg az eb feltétlen kutyahűséggel őrizné a világot, addig az emberek indokolatlanul gonoszkodnak vele és bántják. A meseszerűen megírt sztori egyszerre kedves és szép, de mégis végtelenül szomorú.
Az elefántember legendája Varga Pétertől erős metaforák segítségével mesél különböző vallások Földre pottyant képviselőiről. Az elefántember után folyó nyomozás során a főszereplő, Riley előtt fokozatosan tárulnak fel London szürreális rejtelmei egy klasszikus kalandregényeket idéző, Neil Gaiman hatásait sem nélkülöző urban fantasy történetben. Az igényes, kifejező stílusban megírt novella a hangulatos leírásokban bővelkedő helyszínválasztás és cselekménye miatt is a válogatás egyik kiemelkedő darabja.
Németh Árontól A Bürokrata az ördögi paktumok és megkísértés népmesei toposzát helyezi egy éjszakai buszra. Maró humorú, feszes, csattanós történet egy sokat látott aktatologatóról, aki a pokolból érkezett ügynököket is határozott szakmaisággal és cinizmussal szereli le. A hármas párbeszédre épülő cselekményt erősen vizuális leíró részek egészítik ki, pusztán szövegesen is képregényes hatást keltenek együttesen.
Wajzer „Chavez” Csaba A pofon című irománya a legrövidebb és legvalóságosabb mű a kötetben, de persze itt is van egy kis csavar a végjátékban. Egyszerűségében is hatásos, némileg önmarcangoló, de pozitív kicsengésű, kicsit talán didaktikus mese arról, hogy sosincs késő a változáshoz.
Ezzel szemben a Vérvörös szilveszter Varga Bálint Bánktól olyannyira elrugaszkodik a valóságtól, hogy főszereplői is antropomorf állatok. La Fontaine fabulái találkoznak itt Dashiell Hammett és Raymond Chandler hard boiled krimijeivel, de hatásként megjelenik még egy jó adag korhatáros, ’80-as évekbeli zsarupárosos akciófilm is. A parádés stílusgyakorlatnak és hommage-nak is beillő történet egy videojátékhoz készült felvezető sztori, ennek megfelelően sok nyitott kérdés marad a végén.
Tálosi András Pokol a tanyán című novellája nemcsak a terjedelmét tekintve emelkedik ki az antológiából, de minőségében is az egyik legjobb. A kisregény terjedelmű írás főszereplője Sándor Kristóf, aki egyszerre Fox Mulder, Van Helsing, Sherlock Holmes és Bujtor István. A természetfeletti ügyekkel foglalkozó nyomozó a magyar folklórban gyökerező ördögűző parafrázisba csöppen, ahol egy falusi család legnagyobb gyermekébe költözik ártó lélek. A 19. századi magyar környezet különösen jól működő terepet szolgáltat a jó ritmusú rémtörténetnek. A komor, horrorisztikus események közben végig jelen van egy ízléses, feszültségoldó humor, ami szerencsére egyáltalán nem fojtja meg az egységes hangulatot.
A Sarló, kalapács boszorkányság Szűcs Gyulától pedig egy pimasz szerelmeslevél a ’80-as, ’90-es évek magyar geek kultúrájához, annak szinte minden eleméhez. A Conan kalandokat és poszt-apokaliptikus VHS gagyikat idéző történet a szövegben másodlagossá válik, hogy előtérbe kerüljenek az olvasóval folyamatosan összekacsintgató, némileg öncélúvá váló popkult felsorolgatások. A bűnös élvezetbe hajló retróorgia azonban remekül működik.
Amolyan bónusz gyanánt egy önálló képregény is helyet kapott a kötet végén. A Békefi Ákos által írt és rajzolt A katlan az első világháború olasz frontjának sáncaiban kilátástalan csatát vívó magyar katonák kitörési kísérletéről szól. A bakák megtört idegei mellett azonban mintha egy természetfeletti erő is beleszólna az elkeseredett harci helyzetbe. A nagyon érzékletes plánozás és panelezés által tökéletesen kifejezővé válik a képsorozatot, a főhős narrációja pedig még átélhetőbbé teszi a nyomasztó hangulatú háborús pszichológiai horrort.
Meglepően üde színfolt a jelenlegi hazai piacon a Képtelen történetek, másvilági mesék. A gyűjteményben vannak kiugróan jó részek, de végig egységesen magas színvonalú stíluskavalkád és ötletparádé. A magyar képregényalkotók bebizonyították, hogy képek nélkül is tudnak hatásos műveket alkotni, és hogy a szórakoztató ponyva is lehet minőségi.
Szerző: Laki Péter
