Ilyen regényt ír egy pályát tévesztett lakberendező

Kedves olvasónk Turbuly Lilla már meg is írta recenzióját a Hit című könyvről. Szokatlan formát, a fiktív levelet választotta, mert elmondása szerint "nem tudta komolyan venni ezt a könyvet". És milyen jól tette. 

D
Lesley Pearse: Hit
fordította: Görbe Angéla

Ulpius-ház Könyvkiadó, 2008. 3499 Ft.

 I.

Tisztelt Asszonyom!

Köszönjük, hogy kéziratával kiadónkat tisztelte meg. Mivel a regény 863 oldal, kisorsoltuk, hogy melyik szerkesztő bírálja el, és én húztam a rövidebbet. Kísérőlevelében azt írta, hogy „őszinte bírálatot” vár. Igyekszem kérésének eleget tenni, bár tapasztalatom szerint a szerzők és a szerkesztők egészen mást gondolnak erről a fogalomról.

Nos, Asszonyom, Ön tiszteletre méltó szociális érzékenységgel bír, vagy mondhatjuk úgy is, rajta tartja vigyázó szemét korunk társadalmi problémáin. Ezek közül az alábbiak jelennek meg regényében: hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, fiatalkori bűnözés, alkoholizmus, drogproblémák, pedofilia, prostitúció, pornóipar, pszichiátriai kórképek a családban, az igazságszolgáltatási rendszer válsága (különös tekintettel az esküdtbíráskodásra), börtönviszonyok az Egyesült Királyságban és még sorolhatnám. Bizonyára a teljességre törekvés igénye munkált Önben, amikor mindezeket belegyömöszölte főhőse, Laura életébe, de meg kell mondanom, némi hitetlenséggel követtem életének egyre szerencsétlenebb fordulatait, és a fenti társadalmi problémák ábrázolását sem találtam kellően elmélyültnek. Ami a jellemábrázolást illeti, úgy látom, Ön is osztja a „halottról jót vagy semmit” szólásmondás álláspontját: Laura barátnője, a sajnálatos módon meggyilkolt Jackie, valóságos földre szállt angyal lehetett földi életében. Ugyanezt mondhatjuk el a gyilkossági kísérletet szerencsésen túlélő hősszerelmesről és amatőr nyomozóról, Stuartról is. Arra a kérdésre, hogy ők ketten vajon miért ragaszkodnak ilyen szent hevülettel a vajmi kevés jó tulajdonsággal bíró Laurához, legfeljebb regényének címe ad valamiféle választ.

Úgy vélem, Ön sokáig ingadozó állásponton volt abban a kérdésben, hogy krimit írjon vagy romantikus regényt, és egészen a 650. oldal környékéig nem is jutott döntésre. Ott végre van egy izgalmas, tényleg krimiszerű jelenet, de aztán gyorsan visszatér az érzelmi húrok pengetéséhez. Tudom, hogy egy író szíve minden szeretetével csügg leírt mondatain, mégis azt javasolnám, hogy próbáljon meg ökonomikusabban írni; hogy értve legyek: húzzon és rövidítsen. (Itt jegyzem meg, hogy a honoráriumot nem oldalszámra fizetik…) Javasolnám továbbá egy nyelvhelyességi- és egy szinonimaszótár haladéktalan beszerzését. Így talán elkerülhetné a „volt” szó mérték nélküli alkalmazását, és az ehhez hasonló mondatokat: „…helyzete realitásának meglátása olyan volt, mintha talált volna egy jelzőtáblát, ezzel a szöveggel: Ennél mélyebbre már nem süllyedhetsz.” És talán megóvnák az ilyen hasonlatoktól is: „Az anyagi gondok mindig meggyöngítik az embert, éppen úgy, mint a gonosz vagy megtört szív.” Egyben jelzem, hogy a katarzis szó jelentését nem pont úgy világítanám meg, ahogy Ön azt a 183. oldalon tette: „Elképzelte, hogy a múltja leírása úgy tisztítja meg a lelkét, ahogyan egy tisztítókúra során egy adag hashajtó a testét:”

Mindezek a jó tanácsok hosszas gyakorlás után talán hozzásegíthetik egy jobban sikerült regény megírásához, figyelembe véve azt is, hogy a történetmeséléshez kétségkívül van némi érzéke. De így sem tudom garantálni, hogy a kiadható színvonalat eléri. Ehhez üstökösszerű fejlődésre és a csillagok szerencsés együttállására egyaránt szüksége lenne.

Ugyanakkor észrevettem, hogy mennyi gondot fordít a szereplők külsejének, ruháinak leírására, de még ennél is nagyobb szenvedéllyel veti bele magát a lakásbelsők (bútorok, kárpitok) elemzésébe, nem beszélve a takarítatlanság állandó ostorozásáról. Így arra a következtetésre jutottam, hogy Önnek jó érzéke van a lakberendezéshez, és ezen a téren, esetleg egy kisebb takarítóvállalat tulajdonosaként megtalálhatná azt az életpályát, ahol kiteljesedhet. Higgye el, ez az irány több sikerrel (és több anyagi haszonnal is) kecsegtet!

Maradok tisztelettel:

Hitetlen Tamás, szerkesztő

II.

Kedves Szerzőnk!

Sietve értesítem, hogy előző levelünk egy sajnálatos adminisztrációs tévedés eredménye, és nagyon kérem, hogy tekintse úgy, mintha soha meg sem kapta volna. Az történt ugyanis, hogy fiatal és tapasztalatlan szerkesztőnk (akitől ezen ballépése után természetesen azonnal megváltunk) összekeverte két kézirat fedlapját, így azt hitte, hogy az ön kitűnő regényét egy ismeretlen helyi szerző jegyzi, bizonyos Huzinka Elemérné Isaszegről. (A tévedéshez az is hozzájárult, hogy Huzinkáné kézirata, melyben homokkomáromi zarándokútjáról számol be, ugyanezt a címet viseli, csak névelővel.) Hihetetlen, hogy ez megtörténhetett, és az is, hogy szerkesztőnk az ítélőerő teljes hiányáról tett tanúbizonyságot. Hiszen Ön, ahogy ezt a Hit mellékelt fülszövegében is megírtuk, „hárommillió eladott példánnyal büszkélkedő bestsellerszerző, bravúros mesélő, az emberi érzelmek és szenvedélyek páratlan érzékű ábrázolója”.

A történtekért még egyszer megkövetem, és egyben örömmel értesítem, hogy a Hit néhány héten belül kijön a nyomdából.

A további sikeres együttműködés reményében:

B.Zeller Jenő főszerkesztő, ügyvezető igazgató