A bevásárlóközpont hatásos horrorhelyszín. A kanyargós és áttekinthetetlen belső térben, a tetszetős haszontalanságoktól roskadozó polcok között boldogan törnek-zúznak a zombik, hogy a fogyasztói társadalom nem túl áldásos hatásaira figyelmeztessék az olvasót. A vásárlásba révült arcoknál pedig nincs, mi inspirálóbb: a legenda szerint George A. Romero ideális színteret keresve a Holtak hajnala című zombifilmjéhez akkor világosodott meg, amikor egy plázában vásárolgatva hirtelen rádöbbent, a körülötte kavargó emberek épp úgy néznek ki, mint az üres tekintetű élőhalottak. Grady Hendrix-nek valami hasonló revelációban lehetett része egy unalmasan induló IKEA-túrán. Parodisztikus hangvételű horroregényének célpontja ugyanis a svéd bútoráruház, melynek nevét a regényben ugyan Orsk-ra cserélte, mégis pont úgy néz ki benne a kisasztaltól a dizájnos vizespohárkészletig minden, mintha csak az Örs vezér téri épület jól ismert arzenálját szemlélnénk.
Grady Hendrix: Horrorstör - A rémület bútoráruháza
Fordította: Kemenes Iván, Gabo, 2015, 240 oldal, 3330 HUF
Első mondat: „Hajnalodott, és a zombik a parkolón áttámolyogva özönlöttek a túloldalon magasló, bézsszínű tömb felé.”
Ha az áruház fizeti mindennapi kenyerünket, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érte. Az alulfizetett, de hűséges alkalmazottak transzállapotban robotolnak látástól vakulásig, és hajtják végre a monoton napiparancsokat, melyeknek általában pont annyi értelmük van, mint keresztvíz alá tartani egy őrjöngő zombicsecsemőt. Ám egy nap mégis porszem kerül az olajozottan működő gépezetbe: az Orsk áttekinthetetlen, labirintusszerű tereiben valaki éjszakánként ágyra ürít, tombol és rongál, és a vandál cselekedetsorozat komolyan veszélyezteti az áruház makulátlan hírnevét. Az éj leple alatt három túlórapénzzel kecsegtetett, és végsőkig elszánt munkaerő (Basil, a munkamániás menedzser, Amy, a lázadó hajlamú final-girl, és Ruth-Anne, a leghűségesebb alkalmazott címére esélyes vénlány) nekivág az áruház végeláthatatlan folyosóinak, hogy megtudja, ki bolygatja a fogyasztói világ eme rendíthetetlen bástyájának nyugalmát. Útjuk, melyhez hamarosan több kéretlen érdeklődő is csatlakozik, jóval rémisztőbb tapasztalatoktól hemzseg majd, mint amikor az IKEA-ban eltévedünk a Fürdőszobakellékek és a Piactér között, és esélyünk sincs, hogy visszataláljunk a helyes ösvényre. Pedig az is épp eléggé horrorisztikus élmény.
A Horrorstör könnyű kis szatírának indul az agymosott Orsk-dolgozók portréinak felskiccelésével, a szellemes dialógusokkal, a pellengérre állított fogyasztói kultúrával, majd körülbelül a felétől hardcore horrorba fordul át. Könyörtelenül hullanak a szereplők, patakzik a vér, szakadnak az inak s ízületek, ropognak a testrészek: olyan válogatott kínzásoknak lehetünk tanúi, amiket Stephen King is csettintve irigyelne el. Az Orskban hajnaltájt egy régvolt világ halálra gyógyított alakjai lepik el a szájtáti vevőknek kiszolgáltatott könyvespolcokat, ágyakat, összeszerelhető asztalkákat és gardróbszekrényeket. A megszokott IKEA-termékeket pedig olyasféle portékák váltják fel, mint a formatervezett kerekes ágy a hullaházban, bénító hatású vassisak, csapágyakra szerelt kurbli - természetesen mind az IKEA üzleti kommunikációjára hajazó, közvetlenkedő és irritálóan lezser píár-stílusban kínálva.
Ahogy az eddigiekből kiderülhetett, Hendrix regénye formailag is egy IKEA-katalógust imitál, és azt a nagy, komoly kérdést feszegeti, hogy vajon mi a különbség az irányított robotként napi tizenhat órában melózó hullafáradt alkalmazottak, és a halovány ábrázatú, agyatlanul csoszogó élőhalottak között. A Horrorstör szellemesen, és még Romero társadalomkritikus zombifilmjeinél is magabiztosabban jelenti ki: semmi.
