A hétéves gyerekem, aki éppen most gyűjtötte az első érmét egy futballtáborban, rávett, hogy nézzük meg a 6:3-at. A költözésnél került elő a DVD, különösebben nem izgatott, bár azon kevesek közé tartozom, akik látták az ősbemutatón, mi több, egy évfordulón – az ötvenediken - azt találtuk ki az Indexben, hogy a modern kornak megfelelően online közvetítést adunk róla 2003-ban. Nem volt kis siker.
Bodnár Zalán-Szöllősi György: Az Aranycsapat kincseskönyve
Twister Media, 2015, 64 oldal, 9990 HUF
Most újranéztem, és kezdtem megérteni, miért tagadták meg ezt a hazai futballedzők, hiszen lényegesen kevesebb technikai hiba volt a válogatottól, mint most, bár azért az is illúzió, hogy ők úgy kezelték a labdát, hogy soha nem pattant el. Volt hiba, de volt tempó is. Hogy még egy szempontot írjak.
Donát gyermekem belefeledkezett, egy kicsit talán újra is élte, hogy valaha mi jók voltunk, hiszen lelkesítő, nagy győzelmet focicsapattól ő még nemigen látott.
Pár nappal később kaptam meg az Aranycsapat kincseskönyvét.
Rögtön mutattam neki, és hívtam, lapozgassuk végig. Olvasni még nem tud, így én voltam az idegenvezetője, és lebilincselte a sok gondosan és precízen összeszedett emlék. Ahogy végigolvastam, nagyjából egy pluszinfó volt csak a lapokon, de az emlékek így is lényegesen nagyobb hatást váltottak ki nálam is.
Akkor gondoltam végig, ha ez a könyv 30 vagy 40 éve születik meg, ha akkor tudok kicsúsztatni a lapok közül egy meccsjegyet az olimpiai döntőről, vagy a Wembley-meccsről, micsoda relikvia lehetett volna. Hány gyerekszoba falán lett volna ott. Bár még most sem kis emlék, na, de akkor!
Így lehúzni egy újabb bőrt az Aranycsapatról, egészen más, mint ha csak betűk, unalomig ismert történetek lennének. Visszaemlékezések, új felfedezések, hogy a németek serkentőszert kaptak, jobb volt a stoplisuk, stb.
Jó ötlet, hogy az életrajzokban a játékosok az eredeti nevükkel szerepelnek. A mostani belpolitikában egész jól mutat, a sosem volt multikulturális országról, hogy Lipovics (Lóránt) oldalra tette, Lindenmayer (Lantos) előrevágta, Bednarik (Budai) futott el a szélen, Purczeld (Puskás) várta középen. És mindezt Friedländer (Szepesi) György közvetítette. Aki egyébként az egyik szerző is. Mi több, még dedikálni is szokta a könyvet.
Szerző: Ághassi Attila
