A-
Marianna D. Birnbaum: Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben - három beszélgetésMagvető Kiadó, Budapest, 2010, 2490 Ft, 160 oldal
Rövid időn belül ez már a második izraeli témájú, tárgyú, kötődésű könyv, amely a kezembe kerül. Ez sokaknak nyilván gyanús lehet. Ahogy a három szerző is gyanúba keveredhet, akik a kötetben szerepelnek. Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben – azt hiszem, ez a cím már önmagában visszatetszést okozhat azoknak, akik nemrégiben még e három szerző könyveinek megrongálására buzdítottak az egyik hazai lapban. Íme, mondják majd, a zsidó és zsidóbarát magyar értelmiség, akik azzal hivalkodnak, hogy Jeruzsálemben töltik drága magyar időnket. Azt hiszem, az a baj, hogy a borítónál tovább nem is jutnak, pedig tanulságos és kijózanító kis könyvecske lehetne azok számára, akik megteremtették és táplálják az „idegenszívű magyar író” elpusztíthatatlan mítoszát.
Arról van szó, hogy a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár vendége volt e három magyar szerző 2009-ben, és miután Marianna D. Birnbaum, Amerikában élő magyar származású irodalmár utólag értesült erről az eseményről, elhatározta, hogy riportot készít velük az izraeli útról. Arra volt kíváncsi, mit jelent számukra Izrael. A könyv azonban nem egyszerű interjúkötet lett, hanem remek keresztmetszete annak, hogyan viszonyulhat napjainkban egy magyar író Izraelhez.
Spiró György kezdi a beszélgetést, akiről rövidesen kiderül, hogy zsidó származású, de ő maga nagyon kevéssé kötődik a gyökereihez, szinte semmit sem jelent neki a származása, sőt határozottan idegenkedik attól, ha zsidónak tekintik, hiszen szellemi értelemben egyáltalán nem az, „faji” kategóriában pedig szerinte teljesen abszurd gondolkodni a kérdésről. Viszont Izrael és Jeruzsálem természetesen komoly nyersanyag volt műveihez. Azelőtt nem különösebben foglalkozott vele, de egy regényhez elengedhetetlenül szükséges a bőséges tárgyismeret. Így sok mindent tud Izraelről, olyannyira, hogy amikor először találkozott azokkal a helyszínekkel, amelyek a könyveiben is felbukkannak, meglepődött, milyen pontosan képes volt rekonstruálni őket a távolból és azok mennyire összevágnak a valósággal.
Esterházynak még zsidó kötődései sincsenek, ő abszolút kívülállóként érkezett Izraelbe, a „leíró” művész és a turista szemével figyelte meg az országot. Leginkább pedig a keresztény nézőpont érvényesült nála, hiszen számára Jeruzsálem a kereszténységet jelenti elsősorban. Ahogy Spiró, ő is kifejezetten tartózkodik a politikai ítélkezéstől. Mert persze Birnbaum az izraeli-palesztin konfliktusról is faggatja őket. A válasz mindhárom esetben hasonló: nincsen egyetlen igazság, csak mindkét oldalon tudatzavar és értelmetlen pusztítás. Abban egyébként egyetértenek, hogy önálló palesztin állam kellene.
Hármuk közül Konrád György az, akinek leginkább fontos Izrael és saját zsidó származását is lényegesnek tartja. Többször megfordult Izraelben és mielőtt Jeruzsálembe indul, tájékozódik az aktuális állapotokról, vannak kedvenc izraeli kávézói. Mégis, amikor megkérdik tőle, hogy ő most zsidó vagy magyar írónak tartja-e magát, akkor azt válaszolja, mindkettőnek vagy egyiknek sem. Ő Konrád György, író. Minden más csak árnyalás. Ugyanolyan fontos számára Budapest, mint Jeruzsálem.
Marianna D. Birnbaum három beszélgetése, mint könyv, talán nem számít megkerülhetetlen darabnak, hiszen a három szerző már sokszor, sokféle módon beszélt erről a témáról különféle interjúkban. De a felvetett kérdésekre adott válaszok, így egymás mellett, három különböző látószögű író szemével, kitűnő alkalmat adnak, hogy belássunk két dolgot: egyrészt, hogy ami Izrael és Palesztina között zajlik, az sokkal bonyolultabb történet, mint azt mi gondoljuk, és csak annyi biztos, hogy véget kell vetni az évtizedek óta tartó ellenségeskedésnek. Másrészt, ha egy író magyar nyelven alkotja műveit, akkor ő bizony magyar író. És ez ellen nem sokat tehetünk, vagy inkább semmit sem. Esterházy, Konrád és Spiró, magyar írók maradnak azután is, ha néhány idióta megrongálja a könyveiket. Nem árt, ha lassan beletörődünk ebbe és végre minden előítélet nélkül nekilátunk elolvasni őket. Szerintem érdemes.
