Három lövés a mellbe, ennyit kap Csáth felesége

Valuska László | 2007. augusztus 28. |


A-
Lovas Ildikó: Spanyol menyasszony

Kalligram, Bp., 2007, 2300 Ft.

BT-nek sok szeretettel

„Én azt hiszem, lényegileg még szűz vagyok” – ezzel a felütéssel kezdődik Lovas Ildikó Spanyol menyasszony című regénye, ami egy visszafogott és szemérmes szöveg a szexualitásról, a testről és a nőiségről. Meg kegyetlen és szenvedéssel teli, ha az ábrázolt női életeket nézzük.

Lovas Ildikó szövegét jó olvasni, brutális véres valóságának leírásához megtalálta a nyelvet, ami emlékeztethet minket a nyugatosok beszédmódjára, miközben a női test és lélek részletes (nádasi?) leírását adja. Plusz a magyar irodalomban megteremtett egy valóságos alakot is, aki eddig csak a Nagy És Zseniális Férfi, Csáth Géza árnyékában élt. Csáth Géza szövegeit lehet szeretni, meg nagyon divatos gimnazisták és elsős bölcsészek között ez a morfinista életmód, miközben szinte elhallgatják, hogy feleségével mennyire kegyetlen volt (feladat: megnézni Szász János Ópiumát, hogy képet kapjunk). Három lövés a mellbe, ennyit kap Csáth felesége.

Az egyik történetszál a nyolcvanas évek műszál kultúrájának távolságtartó lányát helyezi a középpontba, aki mindentől megijed, ami a nemiséggel és a testtel kapcsolatos. A másik a századelő brutális író-orvos alakjának, Csáth Gézának a feleségének, Jónás Olga életének utolsó időszakát mutatja be.

"Lásátemíkántáre.
Ennyit tudok olaszul, de ezt nagyon régen tanultam meg, huszonegy évvel ezelőtt, ha pontos akarok lenni, s miért ne akarnék. Toto Cotugno énekelte, rekedtes volt a hangja. De lehet, hogy nem ő volt, viszont a szövegrészlet pontosan így hangzott. (
Részlet a regényből itt>>)"


Két szélsőség: egyikük azt sem engedi, hogy lassúzás közben a fiú megérintse a melltartó pántját, a másik mindenféle önsanyargató szexjátékba belemegy, ha férje úgy kívánja. A fiatal lány naiv és romantikus, bízik a nagy szerelem eljövetelében, védi testét, nőiességét. Az idősebb nő megalázva hajtja végre férje parancsait újra és újra, néha tiltakozik, de nincs értelme.

Két időben, térben és az elbeszélésben is távoli történet fut egymás mellett, hogy újabb dolgokat tudjunk meg a nőről, a testhez és szexualitáshoz fűződő viszonyunkhoz. A történetek nem találkoznak direktben, egymás mellett futnak, a motívumok át-átszövik egymást, egyetlen közös pont van, amire a nőt egész addigi életében készíti a hagyomány és a kultúra: a házasság. Mert az rendben van, hogy a mesékben mindenki örömmel házasodik, de itt a fiatal lány Párizsból rendeli meg a spanyol menyasszonyi ruháját, majd a nagy várakozás egyre borzalmasabb élményeket hoz egészen a nászéjszakáig.

Lány, regény – olvasható a cím mellett Lovas Ildikó kvázi műfaj megjelölése, amely helyre teszi a nőirodalom nevű képződménnyel szembeni elvárásainkat. És ez nem valami Parti Nagy Lajos-féle műfajparódia, mint a Sárbogárdi Jolán, úgyhogy ne arra készüljünk, hanem átvágott torkú tyúkra, aminek a beleit a macska falja fel.

A két nő életének közös pontja a házasság: az egyikük félve várja, hiszen csak különböző képzetei vannak az együttélésről, a házasságról, míg a másik férjével napról napra igyekszik túlélni a brutalitást és valahogy visszahódítani a férfit, aki viszont tönkrement életének legfőbb okozóját látja feleségében.

Az irodalombuzik nemcsak a morfinista és pinavadász Csáth Gézát ismerhetik meg, aki megköveteli feleségétől, hogy olvassa el titkos naplóját, amiben leírja, hol, mikor és kivel csalta meg a nőt, hanem Kosztolányi Dezsőről is képet kaphat: családi fénykép az irodalmi életből. Csáth Sade márki legbuzgóbb tanítványainak egyike, aki számára a nő a kielégülés és a férfilét eszköze.

Míg egyiküknek a halállal ér véget a története, a másiknak az esküvővel, szép párhuzam az esküvői szezonra.

Kapcsolódó anyagok: