B+

Chuck Palahniuk: Halálkultusz

Szukits, Budapest, 2003.

Chuck Palahniuk az egyik legszórakoztatóbb és legkritikusabb írója a kétezres éveknek, talán már néha naivan didaktikus is, de ez most mindegy. Mint Bret Easton Ellis a nyolcvanas években, olyan ő, mínusz brutalitás, plusz izgalmasabb elbeszélésmód és sokkal több irónia. Ha nem is biztos ez az állítás, egy Celebrity Deathmatchet megérne az ügy.

A Harcosok klubját ő jegyzi például, a könyvet, nem a filmet, amit mindenki látott Eward Norton, Brad Pitt és Helena-Bonham Carter főszereplésével, valamint Meat Loaf csöcsével. Na, azt ő írta. Meg a Cigányút, a Láthatatlan szörnyek című könyveket is, valamint legújabban megjelent Altatót is (erről hamarosan írunk).

A magyarul 2003-ban Halálkultusz címmel a Szukits kiadónál megjelent Survivort a Harcosok klubja után írta a szerző, így bizonyos dolgok (márka, vallás, férfiproblémák) itt is megjelentek. Állítólag nem jó a fordítás, ezt több helyen olvastam már, álljon itt a figyelmeztetés mindenkinek, mert az én kezemben a magyar volt.

A Megváltást az öngyilkosságban látó Krédó Egyház utolsó tagja, Junior Branson egy repülővel zuhan lefelé, magával rántva egy óriási médiahacket és egy ügyes bizniszmodellre épülő vallást. Branson egy pillanat alatt a szekta utolsó élő tagjává válik, mert sorra hullanak el látszólagos öngyilkosságok okán hittársai. Palahniuk minden regényének van egy nagy témája, amivel dolgozni kezd, és ami lehetővé teszi apróbb részletek pontos kidolgozását. Most egy vallási vezető megszületését és menedzselését nézhetjük végig a kiválasztástól. Palahniuk nemcsak viccesen és keményen osztja a médiát, a kis és nagy vallásokat, de mellette még szuperrészletességgel adagolja nekünk saját világának mikrokozmoszát is.

Az elbeszélés megint izgalmas, a részletek megint színesek, a főszereplők megint sokfélék és problémákkal küzdők. Valaki hangpróbát tart egy zuhanó repülőgépen, az oldalszámok visszafele pörögnek, ahogy a fejezetcímek is, ugyanis elbeszélőnk utolsó útján meséli életét. Hogy volt. Csúnyán volt. Átlátszó, de ügyes elbeszélői csavar ez, működik is az egész könyvön át.

Az irónia és cinizmus között egyensúlyozva pedig belefut egy nagyon-nagyon szép jelenetsorba, amit minimum rövidfilmen kellene feldolgozni: Amerikában keresztül-kasul szállítják az előre elkészített házakat a kamionokon, amiken hőseink is utaznak. Fel-le lépdelnek a különböző világokba.