A
Roger Zelazny: A Fény Ura
Agave,Budapest, 2580 Ft, 240 oldal
Az Agave sci-fi klasszikusokkal erősít. Nagyon helyesen, teszem hozzá. Viszont így rettenetesen megnehezítik a dolgomat, mert valódi klasszikusokról írni nagyon nehéz – főleg azért, mert megálljt kell parancsolni a gátlástalan ömlengésnek. Imádom Zelaznyt, na. Mint másik kedvencemnek, Neil Gaimannek, neki is a mítoszok, mesék, legendák a kedvenc alapanyagai, ezekből táplálkozik A Fény Ura is - egész pontosan a hindu mitológiából és buddhista tanokból.
Ennek ellenére nem fantasy regény, hanem valódi sci-fi: (Az itt leírtak nagyon hamar kiderülnek, nem [sok] spoiler jön) a hindu istenekről rögtön kiderül, hogy űrhajós-telepesek, akik egy új bolygón az őslakosokat leigázva, az embereket pedig középkori szinten tartva uralkodnak.
Ezt elégeli meg Sam (aki a Mahasamatmanból a maha és az atman használatától általában eltekint), aki az új világban Buddha tanai mögé bújva veszi fel a harcot régi társaival. Újra lejátsszák a régmúlt történeteit, megbolondítva annyival, hogy mindenki teljesen más okból cselekszik, mint az eredeti mítoszokban. Erre még valószínűleg nem kapja fel a fejét senki, mert azóta rengetegen megírták már ugyanezt, de ez is a baj a klasszikusokkal. Annyiszor találkoztunk már egy adott témával a fantáziátlan hollywoodi rereremake-ekben, hogy az eredetivel találkozva már csak unatkozva vállat vonunk. Ne keseregjünk, hisz ettől még Zelazny regénye mestermű! Ezt nem a retrofíling vagy a kritika nélküli tisztelet mondatja velem, A Fény Ura megállja a helyét bármelyik mai sci-fivel összehasonlítva.
A sztori remek, szórakoztató és okos, a karakterek kiválóak, mélyek, a stílus mesteri. Sci-fi keverve a mítoszokkal és a buddhizmus tanításaival, mindezt egy enyhe noiros beütéssel – unottan dohányzó istenek, gyilkosságok, nyomozás - lehetne olvashatatlan is, de ez esetben a kotyvalék zseniálisra sikerült.
Ami pedig szerintem a legjobb a könyvben: Zelazny nem ítélkezik (egy buddhizmussal kapcsolatos regényhez nem is illene.). Mindenki eldöntheti, hogy valójában ki a rossz fej: az anarchista vagy az oligarcha? Az igaz tanítás hamis cél szolgálatában ugyanolyan igaz marad-e? Ha Buddhával találkozunk, tényleg meg kell ölni? És a többi. Most még okoskodhatnék rengeteget, de nem teszem. Legyen valaki sci-fi, vagy fantasy-rajongó, keresztény vagy buddhista, vagy egyszerűen csak egy gondolkodó ember, olvassa el Zelazny meséjét! Gazdagabb lesz tőle.
