Ha egyszer beindul a ponyvagenerátor

B-
Sven Hassel: Gyalogoshadosztály,
fordította: Nitkovszki Sztaniszlav

Partvonal kiadó, 2009, 256 oldal, 2990 Ft.

 

Olvastad a Partvonal kiadó eddigi Sven "1000 Panthert vesztettünk Sztálingrádnál!" Hassel-könyveit? Akkor olvastad az összeset. A Kárhozottak légiója és a Lánctalpak (valamint a Lap-Ics kiadónál az elmúlt 15 évben már megjelent másik 12 Hassel-könyv) után nem művészet kitalálni, miről szól az 1962-ben megírt Gyalogoshadosztály. Igen, a lövészárokban kártyázásról, a kurvázásról, meg az orosz hómezőn fémsalakká robbantott tankokról.

És egy újabb lehetetlen küldetésről, amire még véletlenül sem az SS-csapatokat küldik, hanem az összefogdosott katonaszökevényekből, hamburgi betörőkből, lefokozott Gestapósokból és parancsmegtagadó ejtőernyősökből szervezett büntetőezredet. Sajnos két-három Sven Hassel-kötet után már abszolút kiismerhető az író stílusa. Az öreg a kiadója kérésére óramű pontossággal ismételgeti minden egyes könyvében a jól bevált belezős-röhögős paneljeit - de tegyük hozzá, nagyon szórakoztatóan csinálja. A "Hassel-féle ponyvaregény-generátor" nagyjából így működik:

1. A német büntetőszázad címeres gazemberei, Porta, Pici, a Légiós, Barcelona, Stege, a mindig csöndes Papa és a narrátor, maga Sven Hassel hatalmas ivászatot csapnak a másnap kezdődő ütközet előtt.

2. Véres tankcsata következik, ahonnan természetesen a büntetőszázadot vonják ki legutoljára, miután kilőtték alóluk az összes(!) Tigrist.

3. Hőseink meghúzzák magukat az erdőben/egy faluban/a lövészárokban. Csak Porta, vagy egy másik nagyszájú főhős többoldalas vicces története óvja meg a katonákat a totális őrülettől.

4. A német vezérkar kitalál valami fontos és titkos küldetést (megfigyelés, orgyilkosság, szabotázs, stb.) a büntetőszázadnak, így ugrik a beígért 3 napos eltáv.

5. A büntetőszázad azért még jól leissza magát és kártyán elveszíti mindenét, mielőtt elindul beteljesíteni a lehetetlen missziót.

6. Újabb öldöklő csata, ahol hőseink aknákat ragasztanak a T34-esekre, és 10-esével robbantják fel azokat. Sven Hassel itt mindig megsebesül, vagy elhagyja a többieket, és bepánikolva sírdogál egy bombatölcsér mélyén, amíg meg nem találja valaki (rendszerint Porta és Pici, akik aranyfogakat gyűjtenek a harctéren).

7. A könyv egyik fejezete mindig egy szimpatikus hadnagyról vagy századosról szól, akinek már-már szurkolunk azért, hogy sikerüljön megszöknie a német hadseregből. Sajnos a fejezet végén mindig meghal.

8. Látogatás valami lebujban, ahol a legszebb kurva mindig a kölyökképű Sven Hassellel bújik ágyba, és 10-ből 9 alkalommal belé is szeret. A Légiós nem dug senkivel, és megint elmondja egy-két tömény mellett, miért: kiherélték, amikor Afrikában harcolt.

9. Kötelező kellék még valami nagy stikli kitervelése és véghez vitele: egy disznó ellopása az ostromlott városban, kincstári szivarok eltulajdonítása a raktárból, stb. Mindig nagy zabálás a vége.

10. Újabb véres csata, hullanak az ismeretlen katonák, akikről addig egyszer sem volt említés a könyvben. Hasseléket az utolsó utáni pillanatban kimentik a frontról, és egy koszos tehervonattal visszaviszik a hátországba - de mindig érezni lehet, hogy nemsokára újból visszakerülnek a keleti front húsdarálójába.