Jodi Picoult: Egyszerű igazság, fordította: Bihari György
Athenaeum Kiadó, 2013, 482 oldal, 3490 HUF
C
Jodi Picoult amerikai bestselleríró a Wikipédia szerint egy teljes hetet (sic!) élt amis közösségben, és azalatt megtanulta, hogyan kell tehenet fejni. Nem érte be ennyivel, élményei könyvet inspiráltak.
Az amisok, az úgynevezett egyszerű emberek főként az Egyesült Államokbeli Pennsylvaniában élnek. Az izolációt választó keresztény közösség tagjai szélsőségesen puritán életmódot folytatnak: elutasítják a modern technikát, nem használnak áramot, nem vezetnek autót. Ha valaki vétkezik a meglehetősen szigorú erkölcsi törvények ellen, az bann alá kerül: a közösség bizonyos időre kiveti magából, amíg meggyónja bűneit, és feloldozást nem nyer.
Az amisokról mindenki tudni vél valamit, ha látta A kis szemtanúban szerelembe esni Harrison Fordot, vagy találkozott a Szegény embert az amish húzza című Kirstie Alley-vígjátékkal. Leginkább azt, hogy az álomgyár és a bestseller-irodalom imádja őket felhasználni tanulságos beavatási és fejlődéstörténeteihez. Az amisok leginkább arra születtek, hogy a gazdag/karrierista/cinikus, mégis boldogtalan egókból érző lényeket faragjanak, és életmódjukkal kiutat mutassanak az istentől megfosztott, isteni törvényektől elfordult nyugati világ csapdájából. Néhány tehénfejés, bricskával utazás, számítógépmentes nap, s a hős megváltozott lélekkel távozhat vissza a civilizációba, amit ezután legjobb tudása szerint igyekszik tisztábbra suvickolni – legalábbis reméljük, mert a jövőjükről általában nem szól a fáma.
Az Egyszerű igazság főhőse, Ellie Hathaway – nagy meglepetésre - kevély, acélkemény ügyvédnő, akinek klientúrája főként bűnözőkből áll. Alapjában véve azért jó szíve van, csak nagyon ügyesen leplezi, ezért egyik napról a másikra felrúgja sikeres, de hazug életét, látszatkapcsolatát, s megpattan egy amis gyülekezetbe. Ki sem pihenheti magát rendesen, máris újszülöttgyilkossággal vádolják a közösség egyik szépséges, 18 éves hajadon hölgytagját, akinek védelmére természetesen Ellie-t kérik fel. Megkezdődhet a beavatás, a gengsztereken edződött hősnő előtt megnyílik a megtisztuláshoz vezető út. A per során újra találkozik régi, annak idején karrierje miatt dobott szerelmével is: a férfi azóta sem feledte őt, s mindent megtesz, hogy kézen fogva visszaterelgesse a családi tűzhely mellé.
Picoult regénye merő szenvelgés és dögunalom. A krimihez csak nagyon halvány köze van, helyette inkább gagyi-ezotériába hajlik, és túlburjánzanak benne a Romana magazinba illő érzelmi dilemmák és rózsaszín érzelmek, no meg a hatalmas lélektani döccenők. Az Egyszerű igazság hemzseg a pszichológiai képtelenségektől, egyik szereplőjének létezésében sem lehet hinni egy pillanatig sem. A túlhajszolt, élethazugságaiba belefáradt ügyvédnő figurája nemcsak sablonos, de következetlenül kidolgozott: védence, Katie Fisher folyamatosan zokog, reszket, és szentimentális klisékben beszél. A többi szereplő – Katie szülei, kérője, Samuel, testvére, Jacob, szeretője, Adam, vagy Ellie szerelme, a pszichiáter dr. Cooper – rutinnal felskiccelt, érdektelen, csontig elkoptatott típusok. A tettek és motivációk hajmeresztő ad hoc-sággal következnek egymás után, és amikor az utolsó oldalakon fény derül az egyszerű igazságra, az olvasó végképp megzavarodik, mivel annak megtörténte hitelesen sehogy nem magyarázható.
A bő lére eresztett történet hiányosságai és dühítő képtelenségei mellett elsikkadnak az olyan, egyébként érdekes és a sematizált amis-képet kellemesen oldó információk, mint hogy a közösség fiataljai – szüleik hallgatólagos beleegyezésével – az átlagos tinédzserekhez hasonlóan szeretnek bulizni, sört inni és táncolni – amíg nagykorúak nem lesznek, és nem keresztelik meg őket. Itt-ott találkozunk autentikus környezetrajzzal, megkapó tájleírással, az idilli környezet és a lefojtott feszültségek ellentétéből eredő pár oldalnyi erős hangulatfestéssel, de az atmoszférateremtés fel-felvillanó erejét minduntalan túlcsorduló érzelmektől könnyáztatta arcok, és közhelyes-sablonos betétek gyengítik. Picoult regénye mégis bestseller lett, a borítón Stephen King elismerő szavai díszelegnek („Picoult elbűvölően sikeres szerző, és remek író.”). Ők tudják.
