C

Simon Tofield: Simon's Cat beyond the fence

Canongate Books Ltd., 2010, 240 oldal, £12.99

Ahhoz képest, hogy a múltkor mennyire lelkendeztem a Simon cicájáról szóló első kötetnél, most, hogy túl vagyok a nemrég megjelent folytatáson, lekókadt a rajongásom. Nevetés egyáltalán nem hagyta el a számat, maximum halvány mosolyt tudott kipréselni belőlem a névtelen cica történetet elmesélő képeskönyv. Pedig az lenne a dolga, amit Tofield a videókkal eddig simán el tudott érni - hogy hangosan röhögjek, hogy megnézzem őket legalább még százszor, hogy ismerőseimet zaklassam azzal a felkiáltással: ezt márpedig látniuk kell. De ezúttal valami nagyon nem jött össze.

A könyv elején még a szokásos gazdiszívatós módszerekkel találkozhatunk és a nagy durranások rendre el is maradnak egy vérbeli rajongó számára, hiszen korábban már láttuk a macska dobozszétszedési technikáját, a törési-zúzási akcióit és a fotelben való elterpeszkedését is. Tofield egy új csavarral próbálta megoldani a déjà vu-érzést - azzal, hogy kizavarta a cicát az udvaron túlra, a tipikus brit vidékre, ahol birkák legelnek és pásztorkutyák őrzik a nyájakat. Ha nagyobb a terep, több a humorforrás is.

Csakhogy a "Házimacska izgalmas kalandjai" nevű történetet felváltja a "Vidéki állatok" sztori, amiben láthatunk tehénkét, madárkát és nézd, ott egy nyuszika is. Mint egy kisgyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvben, a macska barangolása által megismerjük a többi állatot is. Csakhogy ez kevés. Az pedig egy kicsit elkeserítő, hogy a mélyrepülést csak a tehénszarba-lépéses "pojén" tudja egy pillanatra megállítani. Hogy a hirtelen siker miatt lettek a vártnál gyengébbek a rajzok, nem tudom; de úgy látszik, hogy Tofieldnél kifogyóban az ötletzsák, és ezzel ő maga is tisztában van.

Nem színezőkönyvet vártam, hanem egy eredeti, tartalmas és a képek egyszerű stílusú vonalvezetéséhez képest is igényes kiadást. A várt katarzis elmaradt - na, talán majd legközelebb.