B
Rick Riordan: A villámtolvaj
Könyvmolyképző Kiadó, 2008, 378 oldal, 2550 Ft
Már lassan elvesztem a fonalat: nem is számolom, A villámtolvaj hanyadik gyerekkönyv-sorozat ugyanarra a szkriptre ráhúzva. A lavina J.K.Rowling sikerkönyveivel és dollármillióival indult. Jó néhány tehetséges, vagy kevésbé tehetséges író hördült fel világszerte, hogy "ezt én is meg tudom csinálni". A gond csak az, hogy amíg Rowling asszony, ha nem is zseni, de mindenképpen paradigmaváltó, az őt követők a legeslegjobb esetben is csak tűrhető epigonok lehetnek. Ez az olvasók számára mégsem olyan nagy probléma, legalábbis a bestsellerek és az eladások megdöbbentő száma ezt mutatja. A Harry Potteren szocializálódott nemzedéknek szüksége van az újabb és újabb misztikus gyerekszuperhős-sztorikra. Riordan pedig nem próbálkozik saját rendszer kialakításával, hanem az ókori görög mitológiát aktualizálja. Ez az abszolút biztonsági játék működik is, hiszen az évszázadok alatt precízre csiszolt "fantáziavilággal" nem lehetett mellényúlni.
Az istenek a civilizációt követve először Rómába, majd Európába hurcolkodtak át, végül pedig az Empire State Building tetején kötöttek ki. Sosem volt igazán sok tennivalójuk, de a 21. század elejére már majdnem mindenki elfelejtette őket, így azt csinálhatják, amihez mindig is a legjobban értetek: zabigyerekeket, meg néha háborút.
Így derül ki a 12 éves Percy Jacksonról, hogy különleges képességei vannak. Egy nyári táborba/iskolába kerül, ahol a hozzá hasonlóakat tanítják. Bölcs oktatója próbálja felkészíteni az előtte álló próbatételekre, végül két legjobb barátja segítségével visszaszerzi a mágikus tárgyat, megmentve ezzel a világot a szörnyű háborútól. A könyvet tényleg nem az egyedi cselekménye miatt ajánljuk. Miközben azonban a főhős isteni származásával nyűglődik, megismerkedik a görög mitológia különböző alakjaival. A 21. századi környezetbe helyezés néha kifejezetten jól működik, például Medúza szoborparkja vagy a Hawai inges Dionüszosz esetében. Persze előfordul az is, hogy a párhuzam túl erőltetett, emiatt szinte felismerhetetlen az idézett mitológiai történet, szereplő.
A legnagyobb különbség a Harry Potter saga és Percy Jackson között, hogy Rick Riordan a kezdetektől a világsikerre hajt. Semmit sem bíz a véletlenre, történetének minden részletét patikamérlegen mérte ki, hogy megalkossa a tökéletes kiskamasz-fantasyt. Így nemcsak a cselekmény lett túlságosan ismerős. A főhős is egy sablonos figura, akivel nehéz azonosulni. Életkorán és zűrzavaros családi viszonyain túl nem tudunk meg róla szinte semmit. Nem lép ki a könyv lapjairól, nem válik háromdimenzióssá. A Percy Jackson-regény legelevenebb és legérdekesebb figurái - nem véletlenül - a megidézett mitikus szereplők. A regény cselekménye a baljós kezdettől a különböző bonyodalmakon keresztül tart a kötelezően boldog végig, a csattanó sem vágja földhöz a tapasztaltabb olvasókat. Természetesen nincs az összes történetszál elvarrva, hiszen a könyvnek több folytatása is megjelent már. Nagy szeretettel ajánljuk minden olyan gyereknek, aki többször is végigküzdötte magát a Harry Potteren, de a Twilightnál okosabb könyvre vágyik. Csak a filmet meg ne nézzétek, mert az borzasztó!
