Godzilla bukkake

B+
Warren Ellis: Crooked Little Vein

Harper Collins, 2007

Amerika öreg. Vén vénáiban mocskos, sűrű vér kering, az erek falán vastag a lepedék. Mitől öregedett meg ilyen hamar? A szextől lett öreg, testvéreim, meg a drogoktól, a rock'n'rolltól és a rákként burjánzó alternatív kultúráktól. És attól, hogy fél évszázada elvesztette Igaz Alkotmányát.

A könyv, ez az ufóbőrbe kötött, meteoracéllal kivert mágikus grimoár a maga huszonhárom Titkos Kiegészítésével, képes lenne visszaállítani az ország fiatalságát, hogy újra a Szabadak Földje legyen, polgárokkal, akik tudják, mi a helyes, mi a tiszta, és tudják, hogy az igazi férfinak fegyvere van és felesége, és kutyája csak a legjobb barátja lehet, véletlenül sem a barátnője. Nagy kár hát, hogy egy görbe éjszakán Nixon lepasszolta egy kínai kurtizánnak.

A könyv fél évszázada vándorol, érdekesebbnél érdekesebb (vagy betegebbnél betegebb, ahogy tetszik) emberek kezén fordul meg, de épp itt az ideje, hogy visszakerüljün a Fehér Házba. Ha másképp nem, úgy, hogy Mike McGull, a szerencsétlen magánnyomozó nyakába kapja a fél kontinenst, a bankszámlájára meg fél millát az Állambácsitól, és elindul egy ötven éves nyom után. Gépkocsilelkek zúgják áldásukat amikor megeszi az első lépéseket, és alászáll a Pokolba. Csakhamar összefut Trix-szel, a tetovált lánnyal. Mit tesz isten: a szociológus-tanonc pont a megcélzott szubkultúrákból írja disszetációját. Nem először találkozunk az írónál női asszisztenssel, akinek a szokásos sidekicknél jóval fontosabb szerep jut, de kevés közülük olyan emlékezetes, mint Trix.

A Crooked Little Veinről, Warren Ellis első regényéről van szó. Ellis képregényíró, abból a fajtából, aki a másodvonalból iskolázza le a műfaj körberajongott kiskirályait. Ellis neve örökre összekapcsolódik a Transmetropolitannal – ez a sorozat alapozta meg az angol író amerikai hírnevét. Hőse, Spider Jerusalem, az Újságíró fogalom lett, Warren Ellis, aki köré valóságos kultusz szerzveződött az interneten, viszont nem pihent babérjain. Szerzői művek, újraértelmezett szuperhősök, novellák, számítógépes játékok, filmek - szinten nincs olyan műfaj, amiben ki ne próbálta volna magát. Végül eljutott a regényig is, az eredmény ez a kis fekete könyvecske.

Nem kockáztatott, fogott egy zsánerfigurát – ez nekem rutinból megy, írta valahol – majd, mint őrült tudós ejti patkányát a labirintusba, lepottyantotta New Yorkban. A noir történet – nagyhatalmú megbízó, titokzatos MacGuffin, a kötelező femme fatale – szépen meghúzodik a háttérben, Ellis másról beszél.

Arról, hogy gyűrűdzött be az alternatív kultúra a fősodorba. McGull pokoljárása során megismerkedik a másik Amerikával – a struccbaszókkal, az utolsó fehér taxissal és a fekete Helter Skelter-hívővel, a jézusfétisisztákkal, a nemváltókkal, akik trailerlakások mocskos padlóján fetrengenek, mert ipari szilikon-injekcióktól remélték, hogy valaha szépek lesznek, beltenyésztett olajmágnásokkal, és mindazzal, amit csak egy elborult elme papírra vetni képes. Csak egy a probléma - ez nem Ellis fikciója, ez a valódi Amerika, amely ott burjánzik a felszín alatt, csak néha bukkanva fel, kis színesekkel tarkítva a normális emberek reggeli kávézását, vagy ha véletlenül mellékattintunk a böngészőben. Márpedig ami az interneten bárki által megtalálható, hogy lehetne szubkultúra?

Ellis régóta figyeli ezt az Amerikát (ezt a világot), igazi angol úriember módjára piszkálja meg a baljában tartott sétapálcával, miközben jobbjában ott a whiskysüveg, a kötelezően eltartott kisujjal. És röhög, csak röhög. Nézzük csak, mit csinálnak odaát azok, akiktől sikerült megszabadulnunk.

A cél nem a sokkolás – ha mindenképpen rá akarnánk húzni valamit, akkor a Crooked Little Vein egy humoros detektívsztori a szerelemről. Nem egy Dirk Gently... annál sokkal jobb. Megnevettet és elborzaszt, nem is vesszük észre: egyrészt, hogy jé, tényleg, a szub itt van, elönti az életet, elönti a Könyvesblogot is, másrészt hogy hogy lehet az, hogy máris vége? Tényleg kis fekete könyvecskéről van szó – és ez a legnagyobb hibája.

Ja, és mi az a Godzilla bukkake? Talán az egyetlen részlet a könyvben (az Alkotmányon kívül), amit nem valós szubkultúra ihletett – az óriásgyík-fétisiszták orgiája a regény megjelenéséig csupán fikció volt. Azután persze az internet tette a dolgát...