Fazekas Attila mindig rajzolni fog

B
Időtörés
Alkotók: Nemere István-Cs. Horváth Tibor-Fazekas Attila

Corvina Bt., 2010, 36 oldal, 1500 Ft.

Tizenöt-húsz éve azt se tudtam, hogy Fazekas Attila él-e még. Sokan voltunk így, gondolom. Neve számomra összeforrt Zórád Ernőével, Sebők Imréével, Korcsmáros Páléval. Róluk se tudtam, hogy élnek-e, hiszen kis gyerekkoromtól késő kamaszkoromon túl is az ő képregényeiket olvastam újra, és ez kicsit gyanús volt. Évtizedeken keresztül újra és újra kiadásra kerültek műveik, a mai napig, bár most már Fekete-fehér Képregénymúzeumba tették őket. (A Füles - Kiss Ferenc közlése szerint - a nyolcvanas évek egy szakaszán teljesen leállította az új művek megrendelését, szinte csak újraközlések jelentek meg jó ideig - ezért olvashattuk több formában annyiszor a műveket.)

Fazekas: Focisuli, a zseniális Ben Hur és Csillagok Háborúja, A birodalom visszavág, Botond, Perseus kapitány, az örök kedvenc "kockásbéli" Szeretve mind a vérpadig, a felejthetetlen Neutron-akció, Cobra, napi csíkként a Népújságból a Beverly Hills-i zsaru, A nyolcadik utas: a Halál, A halálosztó és a többi. Főleg füzeteit, teljes történetetit gyűjtöttem: a Fülest állandóan sem én, se egyetlen közelben lévő rokonom nem olvasta (kivéve az évkönyveket - a teljes képregények miatt). Az ezzel járó élményeket, várni a folytatást, kivágni a képregényoldalakat, esetleg fürdőkádban így-úgy kifehéríteni, beragasztani az albumba, nem tapasztaltam meg.

A magyar képregény negyedik testőréről időközben kiderült, hogy él, és alkot, alkot és alkot, épp mint tizenöt-húsz éve (emellett évtizedek óta rendszeresen focizik és vitorlázik). Az egyik képregénybörzén láttam meg, kis standján Botondok, Szexi magazinok, Képes Krónika és néhány más képregény. Csendben, szerényen, őszen, fiatalon ült a pad mögött.

Magyarországon az ő képregényeiből lehet a legtöbb fiókokban/polcokon/pincékben/padlásokon. Darko Macan, a Képregényfesztiválon itt járt horvát művész egyik stripjében a mangafa gyökerét, Tezukát hozza fel, 150.000 megalkotott oldallal Nem tudom, ez mennyire önálló teljesítmény (voltak-e beosztottjai), de Fazekas Attila egyedül biztosan háromezer megrajzolt, kihúzott oldalon van túl. Ez is óriási teljesítmény, egy kis gonoszság azt mondatja, a kortárs magyar szcéna alkotói még évtizedekig nem hoznak össze ennyit. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Fazekas Attila évtizedek óta az egyetlen főállású magyar képregényrajzoló (Gróf Balázs csatlakozott egy ideje). Aki rajta kívül rajzol, mellette mind mást (is) dolgozik, fantáziagrafikustól építészig széles a paletta. És azt is jelenti, hogy mennyire megváltozott a szcéna, a pár szereplős adaptációs korszak (íróként Cs. Horváth Tibor, és szellemi örököse, a nagyon is aktív képregényszerető, Kiss Ferenc) helyét átvette a szerzőiség kora: ahol az alkotás belülről irányított önkifejezési forma, ahol most minden kiadvány (képregény és szakirodalom) hazai képregénytörténet-formáló tett. Még viszonylag ritkák a megrendelésre és rövidek a pályázatokra készülő munkák. Egyéni alkotók, csoportok vannak jelen, de egyik szereplő sem alkot képregényt napi nyolc órában az év kétszáz napján keresztül. Fazekas Attila nem kísérlezető alkat (a szecesszióba történt kitérőnek egyelőre úgy tűnik, hogy vége, saját magazinja, a Botond közöl még szép, ilyen jellegű tablóképeken legendákat, magyar történeteket) figuráit, háttereit, autóit, lovait, hajóit több évzitedes rutinnal rajzolja ugyanabban a populáris cheret-s, ripkirbys stílusban. (Fransziás műveltségű képregényolvasók kevesebb újdonságot lelhetnek benne.)

Míg régebben újságosnál volt kapható minden műve, most már csak a Füles van ott. Pár éve a megyei lapokban napi csíkként újraközlései jelentek meg, lehet, hogy még most is. Könyvesboltban kapható a Gemini-jelentés, nemzeti könyvesboltokban a Botond, képregénybörzén a régi kiadványok, és Fazekas Attila pultján az újdonságok: a Botond épp aktuális száma, és egy új sorozat, a Sci-fi klasszikusok.

A sorozat új, a történetek nem: újraközlések alkotják a kiadványokat. A formátum mindenkinek kedvez: szép, fehér ánégyes lapokon szénfekete nyomat, el lehet felejteni a legjobb Fülesből valaha kivágott példányt is, olvasásra ez így sokkal jobb. Az első szám a klasszikus Támadás a Föld ellen (Martinov-Cs. Horváth) és a Mindennap merényletet tartalmazza. Ez a második, vékonyabb "album" az Időtörést. (Két-két oldalt összecseréltek.)

Az eredeti regényt nem olvastam, az adaptáció jól sikerült. (Aki olvasta, segíthet.) Úgy sejtem, az eredeti is a közepes/jó Nemerék közül való. A feltűnő és szerethető retro-borító (mely inkább a kilencvenes éveket idézi, mint a nyolcvanasokat vagy a kétezreseket) nosztalgiába csomagol egy komplett, nagy szoc-tud-fan romantikát. A Galpol (galaktikus rendőrség - hát persze) nyomozója Roy Medina (pompás név) egyenrangú, feljett robot-partnerével (Asimov filozófiája akcióköntösben), Barax-szal a boliváriai diktatúrában leleplez egy időtörőt. Hát hol van már ilyen? A kötet rajza kiváló, a narráció az ebben a korszakban megszokott: "A hirtelen elébe toppanó férfi láttán a kocsi magányos utasa rémülten beletapos a fékbe. Az az érzése, lehetetlen idejében megállnia. Barax tesz róla, hogy sikerüljön. - De kérem, mi ez? Mit képzelnek az urak? - Külföldiek vagyunk, be kell jutnuk a centrumba. És nem kapunk taxit. Biztosak vagyunk benne, hogy nem hagy minket cserben, senorita." Roy Medina és Barax tökösek: a szó elfeledett, messze hagyott értelmében vagányak, mint az ókori Eötvös Csöpi, nincsenek nagy lőzungok, szolídan pofoz a robotmasina, elegánsan kattognak az őrült zsarnok fegyverei, régi, komótos, nyolcvanas évekbéli szövőszék szövi a párbeszédeket és a - bár kiszámítható - valami különös érzés miatt mégis izgalmas történetet.