Extrém mészárosok a Túlvilágról

.konyvesblog. | 2016. január 18. |

Fehér galambok tojása, első menstruációs vér, néhány alabástromedény, krétával felírt számok sora és a holtak éltre kelnek. Clive Barker A vér evangéliuma című regényében legalábbis sikeres az a rituális szertartás, melyet a regény kezdő jelenetében néhány varázsló végez el egy három éve halott társukon. Ők a maradékai annak a népes számú varázslórendnek, melynek tagjait egy cenobita (alvilági pap) az elmúlt években megkínzott és elpusztított, megszerezve tudásukat és képességeiket. Ám az ajándékba kapott új élet igencsak kérészéletűnek bizonyul, a démon ugyanis rátalál a varázslókra, és a szellem kiszabadul a palackból: a tetemükből táplálkozó, egyikőjük által pár perc leforgása alatt kihordott, újszülött démonlány tizenkét óra alatt felcseperedik, majd köddé válik.

 

Clive Barker: A vér evangéliuma

Fordította: Bartók Imre, Libri - JAK, 2015, 450 oldal, 3990 HUF

 

Mindeközben Harry D’Amour magánnyomozó – akinek már rég nem kell bizonygatni a démonok, kísértetek és halottlátók létezését – megbízást kap egy frissiben elhunyttól, de az akció balul sül el: hiába a természetfelettivel kapcsolatos többszöri tapasztalat, a hellyel-közzel hatásos démontetkók garmadája, Harry sem sérthetetlen. A segítségére sietőknek köszönhetően bár túléli az összeütközést, ám csak még jobban belekeveredik a hátborzongató eseményeket indukáló természetfeletti háborúba, a Pokolban zajló puccskísérlet egyre inkább eldurvuló, New Yorkban játszódó konfliktusaiba. Végül nemcsak őt látogatják meg a démonok, Harry is alászáll a pokolba.

Barker a túlvilági kalandokban a brutalitás ábrázolásának lehetőségeit a végletekig fokozza, egyúttal nagyon jól ért ahhoz, hogyan keltsen olvasójában zsigeri rettenetet a brutális gyilkosságok és kínzások, valamint az azzal szorosan összefonódó nemi erőszak és szexuális aberrációk végletekig fokozott extremitása, részletezése és egymásra halmozása által. A pokol papjai, ha nem is evilági teremtmények, de a fájdalom, amit átélnek és amit okoznak, nagyon is fizikai. Barker cenobitái és az emberekből átalakított pokolbéli szolgálóik ránézésre a XXI. századi Frankenstein újraértelmezett teremtményei. Az általuk elkövetett gyilkosságok, kínzások, sérülések leírásának töménysége azonban jóval több, mint valamiféle öncélú, anarchikus, antiszociális tobzódás. A borzalmak tárháza és annak a természetfelettivel való ötvözése mögött ugyanis pokolian jól megszerkesztett regényszerkezet, és átgondolt, felépített mitológia áll. Minden egyes pontján elevenünkbe vág az emberi létezés jelentéktelensége és kiszolgáltatottsága. A hatást fokozza egy-egy olyan, az egész túlvilági játszmát jó érzékkel megszakító pillanat, amely emberi érzelmet vagy magvas gondolatot villant fel.

A szerzőnek ez a regénye a nagy visszatérés a harminc éve a Pokolkeltőben megalapozott mitológiához. A prológusra, epilógusra és a négy könyvre osztott történet mindegyik részéhez Baker olyan művekből és szerzőktől választott mottót (Samuel Taylor Coleridge: Ének a vén tengerészről, Benjamin Franklin: Poor Richard’s Almanac, Herman Melville: Moby Dick, Anatole France, E. H. Chapin, André Gide: A pénzhamisítók), melyekkel mintegy megalapozza a regény atmoszféráját, és utal talán saját mitológiájának gyökereire, ihletőire is.

A horror szerelmeseinek Clive Barker új regénye kötelező olvasmány. Mert bárhol is legyen az a határ, ami igazi hátborzongató élményt és meglepetést nyújt: Barker átlépi azt.

Szerző: Steinmacher Kornélia