A
Richard Dawkins:
A legnagyobb mutatvány
Nyitott Könyvműhely, 2009, 460 oldal, 4980 Ft.
Nem tudom, Magyarországon mi a helyzet az antievolúciós mozgalommal, de úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok után most már Nagy-Britanniában is súlyosbodik a helyzet, olyannyira, hogy Richard Dawkins annyi nagy sikerű tudományos ismeretterjesztő mű – például Az önző gén, A vak órásmester – után most szükségét érezte, hogy írjon egy könyvet magáról az evolúcióról. Pontosabban – és pont ez az ijesztő – az evolúció elméletének védelmében. Szomorú, hogy Darwin születésének kétszázadik évfordulóján (ez is apropója egyébként a könyvnek), ráadásul egy olyan korban, amikor már a nagyegyházak is nagyjából elfogadták az elméletet, ilyesmire lehet szükség. Félreértés ne essen: nem azzal van baj, ha egy elméletet megkérdőjeleznek, hiszen ez a tudomány leglényege, hanem azzal, ahogyan, azzal az ostobasággal és középkori érvrendszerrel, aminek egyébként a média és a hatalom, valamint a kulturális relativista értelmiségiek is teret adnak valamiféle félreértelmezett politikai korrektség jegyében. Nem véletlenül írom ezt, ugyanis Dawkins szerint Nagy-Britanniában nem kis részben az iszlám térhódítás is felelőssé tehető mindezért. Ahogy írja: ahhoz hasonlítható a helyzet, mintha egy történelemprofesszornak érdemi tanítás helyett folyamatosan azt kellene bizonygatnia, hogy az ókori rómaiak igenis léteztek.
A könyvön ezért végigvonul ez a folyamatos érvelés, ami azoknak, akik egyébként általános iskolában Mendel nyomán táblázatban végigrajzolgatták a zöld, sárga, gömbölyű és szögletes borsók genotípusait és fenotípusait a domináns és recesszív génekre figyelemmel, kicsit szükségtelennek tűnhet. Szerencsére Dawkins nagyon szórakoztatóan, remek humorral ír, és élvezettel csinál hülyét a kreacionistákból, úgyhogy ebből inkább hozzáadott érték lesz az egyébként szokásosan érdekesen és közérthetően megírt könyvben. Kedvencem, amikor megemlíti, hogy Harun Yahya muszlim apologéta könyvébe véletlenül egy műanyag horgászcsaliról készült képet is betett, azt bizonyítandó, hogy a rovar ugyanolyan, mint egy borostyánba zárt, 25 millió éves kövület. Dawkins idéz egy interjút is, ami tavaly készült egy tévéműsorhoz egy kreacionista hölggyel, itt az olvasó képet kaphat, mennyire frusztráló lehet folyamatosan ezzel a butasággal küzdenie (– Ha van evolúció, miért nincsenek bizonyítékok, hol vannak a kövületek? – A múzeumban, tessék bemenni és megnézni. – Nade kérdem én, miért nem léteznek kövületek? – De léteznek, ott vannak a múzeumban. És ez megy három oldalon keresztül.)
Nem kell persze azt hinni, hogy A legnagyobb mutatvány folyamatosan ezzel foglalkozik, Dawkins itt sem hazudtolja meg magát: a könyv alapvetően egy szórakoztató és kellőképpen kimerítő összefoglaló az evolúcióról, a Caenorhabditis elegans férgektől és a rovarporozta virágoktól a zsiráfok gégeidegén, a természetes és mesterséges szelekción és az új fajok születésén át az ember törzsfejlődéséig (kitérve az egyáltalán nem is hiányzó láncszemre), ami azoknak is nagyon érdekes lehet, akik egyébként otthonosan mozognak a témában. Ja és van benne egy szép színes kép egy melbourne-i egyetemi hallgató lányról, aki a hátára tetováltatta a fajok megoszlását ábrázoló diagram egyszerűsített verzióját. Szép kiállítású, vaskos könyv, természettudományok iránt érdeklődő családtagoknak ideális karácsonyi ajándék lehet.
