Módszeresen kidolgozott program hajnali öttől este tízig. Változtatás nélkül, mindennap.
Az elején le kell szögeznem, hogy abban az korszakban, amelynek képeit az elbeszélő rendkívül életszerű megközelítéssel, az egész román történelmet summázva elénk festi, én csak egy magyar kisgyermek voltam, így elképzelni is nehéz számomra ezeket a lehetetlen élethelyzeteket és az átható félelmet.
A Kötelező boldogság című novelláskötet első ismertetője egy csupán elsőre ijesztőnek tűnő vallatás története (A kihallgatás), de az író kifordítja a szituációt, hiszen az ilyen képtelen rendszerben és helyzetben a szerepek bármikor könnyen felcserélhetőek.
Norman Manea: Kötelező boldogság
Fordította: Vallasek Júlia, Jelenkor - Fiatal Írók Szövetsége, 2016, 257 oldal, 2990 HUF
Hosszú verések és kínzások után megjelenik a Nagyfőnök, akinek státusát nem is igen sikerül körülhatárolni, és mintegy a képtelenséget fokozva töprengései közben vallomásokat is tesz. Gogol és Kafka hamuszürke munkás kisembere ismerhető fel az Ablak a munkásosztályra című novellában, aki szerint
Minden visszájára megy. Az embernek rokonai kell legyenek odafönn, vagy legalább bejárása oda, ahol kinek-kinek a kenyeret osztják.
Mindig felbukkan, ha szerelni kell valamit és ezzel egy házaspárt mintegy szellemként leng körül, néha szívességeket is kérve. Ezt a fajta egzisztenciális frusztrációt és félelmet viszi tovább még egy novellában (Trencskó), amelyben egy ballonkabát lóg ott, ahol nem szabadna. Az egyszerű emberek sorsa iránti mély empátia és humanizmus hatja át Manea írásait, az, hogy mit jelent egy korrupt, zsarnoki rendszer alatt félelemben élni és ravaszul, de közel sem sértetlenül túlélni a megpróbáltatásokat. Ahol a képtelenségek az egész életet sűrűn behálózzák, ott beszűkül a mozgástér, megbicsaklik a nyelv, nem szárnyal a szellem, de az élet nem áll meg, hanem a legkülönlegesebb alakzatokban és sorsokban mutatkozik meg.
Norman Manea 1936-ban született Romániában és első traumaként ötéves korában családjával együtt elhurcolják az egyik Dnyeszteren túli lágerbe. 1945-ben túlélőként mindannyian hazatérnek, Manea diplomát szerez, majd egy ideig építészmérnökként dolgozik, 1974-től pedig végleg az írásnak szenteli magát. A második világháború borzalmai és a kommunista diktatúrában átélt tapasztalatok, valamint saját zsidó identitásának vizsgálata érlelik íróvá. Amikor élete és hivatása teljesen ellehetetlenül Ceauşescu Romániájában, emigrációba vonul: először Nyugat-Berlinben él, majd 1988-ban az Egyesült Államokban telepedik le. Bár hazájában kevésbé értékelték a műveiben szereplő burkolt és nyílt társadalmi-politikai kritikát, írásai az Egyesült Államokban és több nyugat-európai országban nagy sikert arattak. Fontos kortárs írók fejezték ki csodálatukat irodalmi munkássága és erkölcsi tartása előtt, ahogy olvasóival a vasfüggöny mögötti történéseket láttatni engedi.
A 2014-es Könyvfesztivál 25 év vasfüggöny nélkül című szekciójában elhangzott tőle egy (anti)utópia. A '89-es illúziók kapcsán azt a félreértést – jobban mondva: azt a tévedést – emelte ki, amely a rendszerváltást egy korszak zárókövének, nem pedig egy új kezdet legelső állomásának tekintette. Szerinte ma már világos, hogy az elmúlt 25 év nem a beteljesült Paradicsomot hozta el nekünk, hanem egy korszak purgatóriumát. „A kommunizmust egy másik totalitárius vízió váltotta fel: az iszlám.” A román író szerint ez sok szempontból még a korábbi helyzetnél is veszélyesebb, hiszen az iszlám „felszentelt legitimációt tud magáénak”.
Muszáj említést tennem Vallasek Júlia remek fordításáról is, hiszen mit ér egy kitűnő idegen nyelvű mű, ha magyarra átültetve elvész zsigerig ható, borzongató ereje. Manea csigaházként vitte magával a román nyelvet, ahova a különféle üldöztetések, történelmi fordulatok elől menekülhetett, regényeit a mai napig románul írja.
Szerző: kultúrmókus
