B+
PestBlog.hu
szerzők: Geek, Szellár, Emtrexx, ZorgikaRoham, 2009, 24 oldal, 790 Ft.
A Roham-csapat mániákus majomfetisizmusban, és kényszeres Budapest-fikszációban szenved. De nincs ezzel semmi baj, hiszen csupa jó cuccokat adnak ki: Stark egész Kulo Cityt teleszaró makijai és a Felkai Ádám-Sirály Dóri páros árnymajmai után egy szivarozó orángutánt nyomtak az arcunkba. A Pestblog.hu már most 2010 Alfabéta-esélyes képregénye.
A füzet 24 oldalas, akárcsak a mainstream amerikai szuperhősképregények, de szerencsére nem erőlteti a "magyar szuperhős"-vonalat (ez amúgy eddig csak Juhász Viktornak sikerült jól A rádiumember magányossága című novellában). Ugyanakkor minden képkockáján érződik a Pókember-hatás. Ahogy arra Bayer Tóni is rámutatott a blogján, a főhős egy állandó megfelelési kényszertől sújtott, Peter Parker-szerű lúzer, aki egy kosztumös szőke (a jókislány Gwen Stacy) meg egy füvezős vörös (a rossz kislány Mary Jane) között őrlődik. Parker mindig a legjobb fotót akarja megcsinálni Pókemberről, hogy végre ki tudja fizetni a lakása rezsijét - a Pestblog gerillaújságíró főszereplője minden időg legizgalmasabb nagyvárosi legendáját szeretné publikálni, hogy ne kelljen budit sikálnia.
A Gellért-hegy mélyén meg is találja a nagy sztorit: a sugárfertőzött, láncdohányos, beszélő orángutánt a borítóról. Ami szintén jó húzás volt az írók részéről, hiszen ki ne akarta volna megtudni, hogy náci bunkert, szovjet atomsilót, vagy zombivá változott csöveseket rejtenek-e a szétgraffitizett vasajtók mögötti alagutak?
Többet nem is spoilereznék a sztoriról, viszont ha már budi, meg graffiti: az első dolog, ami szembetűnt a harsány, majmos borító után, az a nyitóoldal agyontaggelt vécéülőkéje. A készítők erre firkálták fel a netes nickjeiket (Geek, Szellár, Emtrexx, Zorgika), némi kamu ezoterikus monológgal súlyosbítva. Ami akár utalás is lehet a korábbi közös munkájukra, a Karmára, amiben egy vízvezeték-szerelő szórta az instant bölcsességeket.
Úgy tűnik, a ZAP-góré Geek (Ábrai Barnabás), aki íróként és rajzolóként jegyzi a Pestblogot, végre tényleg szakított a Morbid-korszak puncievő démonaival, meg a művészieskedő/erőltetten humoros, Pinkhelles/Mackómézes időkkel, és ráállt a színvonalas, jól eladható sztorikra. Szerzőtársnak leigazolta a Futaki Attilának is olvasóbarát forgatókönyvet szállító Szellárt (lásd még: A végzet hatalma a ZAP-ban), rajzolónak meg Ács Zsoltot (Emtrexx), aki legutóbb a DHARMA #2-be adott le egy profi "majdnem-mangát".
Emtrexx sallangmentes, realisztikus rajzstílusa miatt, ha lesz folytatás (és ajánlom, hogy legyen, mert tudni akarom, ki a 9. oldal teleportáló, köpenyes figurája!) a Pestblog lehet végre az első magyar képregény, ami nemcsak egyesíti a mangafüggők és a szuperhősbuzik táborát, de sikeresen nyithat egy szélesebb olvasóközönség felé is. Főleg, ha a költséghatékonyság jegyében a kissé erőtlen színek helyett (bár ez állítólag a nyomda sara) átváltanak fekete-fehérre, és hétkilencvenért 48 oldalnyi nagyvárosi titkot adnak. És persze még több pesti majmot!
