Egy jenki Artur király udvarában
Twain/Korcsmáros/O. Henry/Cs. Horváth., Képes kiadó, 2006.
A magyar képregény-rajzolás zsenitriászából (Korcsmáros – Sebők – Zórád) egyelőre a kiadók Korcsmárossal foglalkoznak a legtöbbet, persze vele sem eleget, mert nem lehet eleget. Életművének csak apró töredékét adták ki eddig méltóképpen (lásd például a keménykötéses, Rejtő-adaptációs reprókat), az ehelyütt tárgyalt füzet az egyik első volt ebben a sorban. Itt még mindig kapható.
Igazság szerint több történetet is tartalmaz ez a kissé fura kivitelezésű kiadvány: a 33 oldalas Twain-feldolgozást (1959) O. Henry klasszikusának, az Indiánfőnöknek a képregény-változata követi (1957), majd pár egyoldalas szösszenet illetve Korcsmárosról készült megemlékezés zárja a füzetet.
Ahogy az évszámok is mutatják, az itt összegyűjtött munkák mind a grafikus pályafutásának korai szakaszából származnak. Korcsmáros ekkor még nincs azon a művészi csúcson, mint majd lesz a hatvanas években, figuráiból és kompozícióiból még nem sugárzik az a magabiztos lazaság, amellyel magyar-popkulturális mérföldköveket rajzol majd meg, ettől függetlenül már ekkor is nagyon jó. A kiadvány történetei közül a Jenki… lett a legaprólékosabban, legfantáziadúsabban kidolgozva, bár az Indiánfőnöknek meg a legnagyobb a jelentősége, hiszen ez volt Korcsmáros képregényei közül az egyik első! A legelső az 1955-ös Hazádnak rendületlenül…, ez máig kiadatlan.
A lezáró visszaemlékezések közül Kiss Ferenc képregénytudoré tudományosan spártai, Korcsmáros Péteré (a művész fia) megható, Cserkuti Dávid grafikusé pedig egy szakmabeli rajongó analizáló szemével fürkész: ha nem lett volna a kötetből nyilvánvaló, miért volt zseni az öreg, Cserkuti a lassúaknak is elmagyarázza.