B
James Robinson és Joe JuskoVampirella - Vérszomj
Kingpin, 1990 Ft
A szuperhősös kiadványairól ismert Kingpin kiadó újabb (nagy) fába vágta a fejszéjét, és mostantól a hard fantasyk rajongótáborának is kínál bűnös élvezetekkel kecsegtető képregényt. A hozzávalók természetesen egy rutinos képregényíró, egy zseniális, fantasy témában alkotó festőművész, illetve egy überszexi főhősnő.
Vampirella a fantasyolvasók számára bizonyára nem ismeretlen, a neve alatt futott sorozat 1969 óta létezett, kisebb-nagyobb változtatásokkal a mai napig jelennek meg vele/róla történetek. Eleinte csak mint kísérő volt jelen az antológiaszerű kiadványokban, amelyet rendre horrortörténetek töltöttek meg, saját mítoszának kidolgozása csak később kezdődött el. Leghíresebb írója Archie Goodwin volt, a korai borítókat pedig nem más, mint Frank Frazetta szállította.
Hogy ne szakadjunk el nagyon az idén elhunyt festőlegendától, a most megjelent 48 oldalas füzetet is egy másik, szintén legendás, ráadásul élő festő illusztrálja. Joe Jusko bevallása szerint nagy Frazetta-rajongó, ami a munkáin meg is látszik, de azon kevesek közé tartozik, aki a Nagy Frazetta árnyékából kilépve is képes volt maradandót alkotni. A még ma is aktív Jusko a képregénypiac szinte összes címén dolgozott már: festett borítókat a Marvel kiadónak, illetve a DC-nek, egyik legnagyobb álmát pedig a The Savage Sword of Conan sorozat borítófestőjeként válthatta valóra.
Talán Jusko festményeihez igazítva, de a Vérszomj című füzet sokkal inkább lett fantasy, mint horror. A történet szerint Vampirella halála után visszatér a Pokolba, ahol gonosz anyja ármánykodásainak hála kiszáradtak az "életet" adó vérfolyók, aminek következtében pusztulófélben van a Pokol lakossága. Hősnőnk segítségére maga Adam Van Helsing siet, hogy együtt induljanak meg a gonosz anya ellen, de Vampirellának közben belső vívódásaival is meg kell küzdenie.
A történet egyébként teljességgel másodlagos, ennek megfelelően nincs is rendesen kidolgozva: James Robinson (szerencsére) készséggel adja át a terepet Joe Juskonak, egyedül azt vállalja, hogy kidolgoz egy olyan hátteret, ami aztán a megjelenítés során lehetőséget ad a festőnek, hogy kiélje összes monumentális szenvedélyét. A Pokol kietlen, vérvörös tája, a kiszáradt folyómedrek lélegzetelállítóak, a főszereplők, illetve Lilith, az anya jelenetei pedig már-már túlzóan heroikusak, de hát hol legyen valami túlcsordulóan heroikus, ha nem egy ilyen fantasyben?
A füzet leginkább mint galéria, egy tabló funkcionál, ami egybegyűjti Joe Jusko legjobban sikerült festményeit, az pedig, hogy egymás mögé helyezve egy pofon egyszerű, lineáris történet körvonalazódik ki, tényleg mindegy. Szerencsére van hely mindent kifejteni, és jut idő arra is, hogy gyönyörködhessünk Vampirella amazon testében, illetve az alig valamit is takaró fitneszruhájában. Mert amellett, hogy vért szív, Vampirella szeret a "kamerának" pózolni, és cseppet sem szégyellős, ha a legerotikusabb testhelyzeteit örökíti meg egy-egy panel. A karakter legnagyobb erőssége egyébként az, hogy több fronton nyit harcot, és ezáltal megnöveli az esélyét arra, hogy legalább az egyiken nyerjen. A vámpírok szerelmesei ugyanúgy vehetik a képregényt, mint a fantasy rajongói, de a horrorokért izguló fanoknak, valamint a fülledt erotikát kedvelőknek is erősen javallott.
Hogy hazánkban a csúcsán már jócskán tújutott vámpírhisztéria idején is létjogosulsággal bír a füzet, az annak köszönhető, hogy Vampirella egy dögös, kompromisszumot nem ismerő karakter, messze minden ma divatos limonádétól. A Vérszomj pedig az egyik leggyönyörűbb fantasygaléria, ami kis hazánkban az elmúlt években megjelent.
