A
Raana Raas: Csodaidők – ÁrulásShremeya, Budapest, 2009, 405 o., 2480 Ft
Ahogy a KönyvesBlogon megírtuk már, Görgey Etelka tetralógiájának, a Csodaidőknek küzdelmek és olvasói összefogás árán került a nyomdákba a harmadik kötete. Az Árulás valamivel rövidebb, feszesebb, komolyabb, mint az első két könyv, de azokhoz hasonlóan sodró erejű, meglepetésekkel és nagyon is kegyetlen pillanatokkal teli regény. Az első kötet különlegessége a két világ bemutatásában és az emberi kapcsolatok felrajzolásában rejlett. A második kötetben fontos volt a felnőtté válás, új felelősségek, új lehetőségek és új félelmek megjelenése, egy a kitáguló világban. A harmadik kötet pedig már nagyon is „felnőtt”. Nem csak, mert – köszönhetően annak, hogy ismét évekkel később vesszük fel a történet fonalát, mint ahol a második kötet véget ért – most már minden főszereplő felnőtt, hanem azért is, mert önállóan kell élniük, másokért is felelősséget kell vállalniuk, és mindezt a család védő támogatása nélkül teszik meg.
A második kötet véres befejezése után nem meglepő, ha azt mondjuk, az Árulás kezdetén minden szereplő élete szétforgácsolódott. Judy visszatér a külsősök közé, és saját régi nevén kezd el egy olyan életet, amelyre a legkevésbé se vágyott: orvosnak tanul, a Csillagunió katonájaként végzi el orvosi gyakorlatát, és csaknem ugyanolyan magányos, mint Az ogfák vöröse elején. Giin azután, hogy elvesztette az otthonát és a családját, hol a külsősökhöz hasonló életmódot folytat, hol más kaveni családokkal él, és elsősorban a politikának szenteli magát. Yaannak van új, külsős családja, de, mint magas rangú katona, ideje nagy részét tőlük távol tölti, s neki is el kell fogadnia azt, hogy mindaz, amire emlékezett, ami a múltját jelentette, örökre eltűnt.
Az Árulás tele van veszteségekkel és újrakezdésekkel. Nem csak az előző kötetben elvesztett családtagok és barátok hiányát kell feldolgozni a szereplőknek, ugyanis Görgey Etelka borzongatóan pontosan mutatja be a háború veszteségeit, és azt, hogy ha valaki magas rangot ér el, mennyire könnyen veszítheti el mindazokat, akik fontosak számára. Ez a kötet ugyanakkor a bizalomról is szól. A második kötetet túlélt szereplőknek saját érdekükben titkolni kell származásukat, s a tény, hogy kit választanak maguk mellé, kinek mit mondanak el, kiben bíznak meg, kulcsfontosságú lesz az életükben. A cím alapján pedig nem is kérdés, hogy ezzel a bizalommal nem egyszer visszaélnek a kötetben.
A szerző megőrizte a korábbi kötetekből ismert elbeszélési szerkezetet: a fejezetek váltakozva, más-más főszereplő nézőpontjából mesélik a történetet. Mivel Judy, Giin és Yaan nagyon távol sodródott egymástól, most a fejezetek sokszor egészen elszeparálódnak, legfeljebb egy-két utalással a másik két szereplő helyzetére. Ugyanakkor ez a három életút sokszor egészen véletlenül találkozik össze, hogy keresztezzék és alapvetően befolyásolják egymást. A történet repedezettebb, és könnyen előfordulhat, hogy valamelyik szereplő éppen nem köt le annyira, mert a másik helyzete jobban foglalkoztat – együtt azonban tökéletesen összeáll, és kerek egészet alkot az Árulás is.
Sőt, mivel közeledünk a sorozat vége felé, lassan kezd kibontakozni a teljes tetralógia vége, és az olvasó igen nagy vágyat érez a kombinálásra. A szerző kedveli a meglepetéseket, s rendszeresen kerülnek elő olyan szereplők, akiket halottnak vagy elveszettnek hittünk, vagy rájövünk, hogy egyes személyek valójában azonosak másokkal, akiket álnéven ismertünk meg. Ez pedig kiváló táptalajt ad a vad teória-gyártásnak: már csak egyetlen kötet van hátra, hogy fény derüljön minden személyazonosságra, mindenkinek a szülőjére, minden háttérben zajló összeesküvésre. Kétségkívül parádés – és valószínűleg áldozatoktól sem mentes – zárást várhatunk Görgey Etelkától, aki 2010 tavaszára ígéri a Csodaidők negyedik részének megjelenését.
