B
Michael Connelly: Az Echo Park titka
Fordította: Babits PéterAlexandra Kiadó 2009, 376 oldal, 2799 Ft
Irka is elküldte nekünk recenzióját, örültünk neki, ti is örüljetek, olvassátok!
Tegye fel a kezét, aki kiskorában nem akart rendőr lenni! Jó, a lányoknak elnézzük a jelentkezést, fiúk ne szégyenkezzetek, jobb mintha kukások akartatok volna lenni. Kicsi fakabátok és fegyveres erők álombéli tagjai: itt az újabb esély arra, hogy beiratkozzatok valamelyik gyorstalpaló nyomozóképzőbe, és Harry Bosch nyomába lépve életetek fennmaradó részét a gonosz elemek legális keretek között történő likvidálására tegyétek fel. Még szolgálati pisztolyt is kaptok! És talán könyvet is írnak rólatok…
Létezik egy olyan szegmense a modern világirodalomnak, amelynél nem tudni, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb. Az akciódús krimikből táplálkozó és azokat megéneklő dájhárd-irodalom ugyanúgy csöpög a vértől és verítéktől mint celluloidba égetett megfelelője, azonban kérdéses, hogy evolúciós fejlődésükben melyikük is bitorolja azt a bizonyos dobogós helyet. Ennek kiderítésére nem született még tudomány, de ha továbbra is gőzerővel folyik ezen filmek, sorozatok és könyvek népszerűsítése, könnyen lehet, hogy valamelyik divatos egyetem pihentagyú professzora kutatási programot indít kiderítésére. Addig is maradjunk a rendelkezésre álló tényeknél és boncolgassuk házilag a téma és tárgyalt sztorink szerteágazó világát.
Az alapvető összetevők között nem emulgeálók és tartósítók szerepelnek, hanem általában egy egyedülálló, leharcolt, negyvenes-ötvenes ürge, aki azon kívül, hogy aktív vagy exrendőr mindig valamilyen szenvedély rabja, jó esetben csak alkoholista, de vannak halmozottabban problémás esetek is. Kivételt képeznek a napjainkban divatos, napfényes helyeken játszodó sorozatok, ahol szinte csak tiszta életű, karrierista nyomozókkal találkozunk, ez unalmas, hagyjuk is. A történet teljességéhez kell még a kitaszítottság és a meg nem értettség kézen fogva járó, nélkülözhetetlen duója, melyet mint egy büntető koloncot a hős nyakába akaszt az író és máris indulhat az összeesküvés-elméletek meghekkelése. Vigyázat! Ízfokozóként ócska közhelyek is kellenek, hogy a sztori kábé felénél beinduló izgalmak tudjanak mihez viszonyulni és így kellőképp a fotelbe kényszeríteni az eddigre a megcsömörlés szélére került olvasót/nézőt.
Nem árt az sem, ha a szerző nem kizárólag élénk fantáziájára támaszkodik, hanem bizonyos háttérismeretekkel is rendelkezik, mondjuk egy bűnügyi tudósítói karrier jóvoltából. Akárcsak Michael Connelly, aki sokadik könyvével és legfőképp a Los Angeles Times-nál is eltöltött riporteri múltjával csináld-magad stílusban kiképezte magát a bűnügyek témakörében. A tanulás alternatív módját választó Connelly kellő számú bűnesettel a háta mögött biztos kézzel vágott bele a zsurnaliszta státuszt leváltó regényírásba: repertoárját és eladási statisztikáit nézve meghozta gyümölcsét a vér mindennapos látványa.
A szerző mumusként visszatérő nyomozókaraktere Harry Bosch a regényciklus legújabb kötetében annyira nem tud mit kezdeni magával nyugdíjazása után, hogy visszakönyörgi magát a jard kötelékébe, hadd töltse ki eddig unalommal töltött idejét a megoldatlan ügyek aktáinak újralapozásával. Az önjelölt „brúszvilisz” aktivitása során egy régi gyilkosság revideálásába csöppenünk, amely azonkívül, hogy felvonultatja a nyomozati szakaszok részletekbe menő, valósághű leírását – és ha ezt valaki betéve megtanulja, talán sikerrel felvételizik a Rendőrtisztin is -, észrevétlenül egy olyan lavinát indít el a történetben ami lassan, de biztosan maga alá temeti annak elindítóját. Ízelítőként csak annyit, hogy a legfőbb bűnnek tekintett gyilkos ösztön egy idő után eltörpül a háttérben zajló összeesküvések, megvesztegetések, elterelő hadműveletek, illegális politikai előnyszerzések mellett, és mire a sztori végére, a könyvet csatakosra olvasva nézünk meredten magunk elé a fotelban, már nem is emlékszünk arra, hogy ki volt a gyilkos és miért tette, és mi lett vele, hanem elkezd kavarogni bennünk az a perpeetum mobile körhinta, melynek ülésein korrupt politikusok, pénzzel hallgatást vásárló üzletemberek, lefizethető rendőrök és a társadalom összes megélhetési bűnözője sikítja az éterbe az igazságot: ez a valóság! Csatolják be öveiket!
