Király Anikó első könyve már a címében leveri azokat a tematikus póznákat, melyekre kifeszíti a Strand, papucs, szerelem cselekményének szövetét: hőse, a kamasz Kertész Bogi akarata ellenére az apja lepattant füredi kempingjében kénytelen tölteni a nyarat, és hiába ír listát már a nyár legelején arról, mi az, amit semmi szín alatt NEM fog megtenni, a szórakoztató fikció dramaturgiai szabályai szerint – spoiler! – persze mindet megszegi. Az eredmény egy könnyed hangvételű, humoros, szerethető ifjúsági regény lett, egy olyan, látszólag nagyon is önreflektív hősnővel, aki sokáig képtelen elfogadni, hogy a világ igenis szeretheti őt olyannak, amilyen. A Strand, papucs, szerelem nem találja fel vagy alkotja újra a nyári ifjúsági regények írásos képletét, ha így nézzük, végkifejlete kiszámítható, cselekménye pedig időnként széttartó. Viszont mindezért kárpótol, hogy Király Anikó egy olyan csetlő-botló, esendő hőst teremtett, akin akár teli szájjal is röhöghetnénk, de a humora és a vagánysága miatt inkább vele szeretnénk nevetni.
Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Menő Könyvek, 2018, 330 oldal, 2990 HUF
Füredre érkezve Bogi mindenesetre többszörös kihívással szembesül: az apja ugyanis elfelejtett beszámolni róla, hogy nemcsak, hogy nősülni készül, de egy kistestvér személyében hamarosan új taggal is bővül a család. Az első sokk viszont nem is ekkor éri Bogit, hanem sokkal korábban: egészen pontosan abban a pillanatban, amikor újra belép a Vadkacsa kemping területére, ami sokkal koszlottabb, mint amire emlékezett. A lány tudja, hogy feladata van: valahogy rá kell vennie az apját, hogy megszabaduljon a szeme fényének számító kempingtől. Mission impossible, gondolhatja mindenki, akinek rálátása van az ügyre, viszont Boginak nagyon hamar lehetséges tettestársai is akadnak a jóképű Soma és a világot egészen sajátos nézőpontból szemlélő Robi személyében.
Mire Bogi egyet néz, a háta közepére kívánt nyári vakációból egy felejthetetlen kaland kerekedik, amit még az utálatos lányklikkek, a saját testével kapcsolatos félelmek és egy orbitális nagy hazugság sem tud teljesen hazavágni. Király Anikó nagyon jól egyensúlyoz, még pont azon a határon mozog, amikor Bogi személye nem túl sok, a félelmeivel és a reményeivel pedig könnyű azonosulni. Kicsit olyan, mint egy mini Bridget Jones, aki annyit gyötri és emészti saját magát a súlya, a szerinte béna ruhái, az apja személye és mások véleménye miatt, hogy egy adott ponton képtelen elfogadni, hogy őt nem ennek ellenére, hanem akár pont ezért is lehet szeretni. A Helen Fielding-regény annak idején azért is robbant nagyot, mert létrehozott, pontosabban a közbeszédbe emelt egy olyan értelmezési keretet, amelyben az egyedül élő fiatal nők sokkal felszabadultabban nyilvánulhattak meg saját magukról. A Strand, papucs, szerelem ilyesmire nem vállalkozik, hőse mégis több ponton távoli rokonságot mutat Miss Bridgettel. Kertész Bogi viszont nem egy klón, hanem nagyon is eredeti figura, pont az a típusú haver, akivel kamaszként akár egy vízibiciklis majdnem-szüléssel, apás esküvővel, tiltott fürdőzésekkel, cikis helyzetekkel és nagy röhögésekkel teli, komplett nyarat végigbulizna az ember.
