Karen Thompson Walker: Csodák kora - Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról
Libri Könyvkiadó, 2012, 356 oldal
Ki ne kívánta volna egyszer is, hogy a nap csak egy órácskával legyen hosszabb? Hogy az, ami jó, ne érjen véget a nappal együtt, amikor az órák repülnek, és 24 óra hipp-hopp elszalad. És a másik oldalon, ki ne kívánta volna, hogy bárcsak már lenne vége a napnak? Amikor 24 óra is kínkeservesen soknak tűnik, és alig várjuk, hogy a Nap alábukjon a horizonton és a nappal átadja helyét az éjszakának, a mát pedig felváltsa a holnap. Karen Thompson Walker első regényében a lehetetlen lehetségessé válik és mindez megtörténik.
A Föld forgása folyamatosan lassul, a napok egyre nyúlnak, ahogy az éjszakák is. Egy nap már nem 24 órából áll, a fény és a nappal, a sötétség és az éjszaka összekapcsolódása felbomlik. De nem csak a Föld forgása változik meg.
Az amerikai, régebben szerkesztőként dolgozó írónő regénye kirobbanó sikert aratott világszerte. A kritikusok és a kiadók felváltva méltatták a fiatal szerzőt, a The New York Times-tól Oprah-n át a Vanity Fairig mindenki elragadtatva nyilatkozott a Csodák koráról. A Rolling Stone egyenesen a következő nagy írónőnek titulálta Walkert, míg a CNN egyszerűen kötelező olvasmánnyá nyilvánította a könyvet.
A történet középpontjában a tizenegy éves, visszahúzódó kaliforniai kislány, Julia áll. Az ő visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egy szombati napon a Föld forgása elkezdett lassulni, a nappalok és éjszakák hossza pedig egyre nőtt. Előbb csak 56 perccel, ám hamarosan hosszú órákkal tölt több időt a Nap az égen, és hosszú órákkal tart tovább az éjszakai sötétség, egészen addig, míg a 24 órából álló nap csak egy régi kor elhalványult szokásának tűnik. A lassulásnak nevezett folyamat nem csak a Föld mozgására van hatással, de befolyásolja a gravitációt, az élő- és növényvilágot, a gazdaságot és az emberi kapcsolatokat is.
Juliának a problémáktól amúgy sem mentes kamaszkor határán kell szembenéznie a lassulás következményeivel. Mialatt a világ gyökeresen átalakul, Julia küszködik a tinédzserré válással, a megszűnő barátságokkal, az első szerelemmel, a szülei egymástól való elhidegülésével. Mindeközben a Föld rendíthetetlenül, ám egyre lassabban forog tovább, egy kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő felé.
Walker könyvét sokan az ifjúsági regények kategóriájába sorolják, tévesen. Ugyan a főszereplő Julia a könyv kezdetén még gyerek, a történetet már felnőtt fejjel, huszonhárom évesen meséli el. Ezáltal sok olyan apró részletre is rámutat, amik a gyermek Juliának nem tűntek fontosnak, ám felnőtt fejjel, az események ismeretében egészen más jelentőséggel bírnak.
Julia karaktere tökéletes a narrátor szerepére, hiszen visszahúzódó, magányos természete lehetővé teszi, hogy a háttérből megfigyelje az eseményeket, az embereket és a bennük végbemenő változásokat is.
Akik egy fordulatokkal teli, hirtelen és éles eseményekkel teletűzdelt, Az éhezők viadalához hasonlatos disztopikus történetet várnak, csalódni fognak. A Csodák kora sokkal bensőségesebb történet, amiben lassan és már-már melankolikusan bontakoznak ki a tragédia szálait. Ennek ellenére – vagy éppen emiatt – Walker folyamatosan fenn tudja tartani a feszültséget az olvasóban, az ügyesen elcsepegtetett előreutalásokkal, a mondatokat átjáró, ám mégsem zavaró módon nyomasztó végtelen szomorúsággal, amik mind egy kilátástalan jövőképet vetítenek elő. Hátborzongató, anélkül, hogy riogatna.
A történet zsenialitása mégsem ebben rejlik. Annyira realisztikus, annyira mai környezetben zajlik, hogy észre sem vesszük és önkéntelenül is azon kezdünk töprengeni, vajon mi hogyan reagálnánk egy hasonló katasztrófára. Vajon melyik táborba tartoznánk? A pánikolók közé, a világvégét kiáltókhoz vagy a makacsul tagadók körébe? És minél jobban belegondolunk, annál ijesztőbben világossá válik, hogy egy hasonló természeti csapás bekövetkezte talán nem is olyan lehetetlen, mint azt elsőre gondolnánk.
Ez a gondolat még a könyv befejezése után is sokáig elkísér minket. S bár tisztában vagyunk vele, hogy ez fikció, mégis ott motoszkál az ember fejében a kérdés: mi lenne, ha...?
Szerző: Zsuzsi
