A
Batman-Starman-Hellboy: Gotham Grey Evil & Jungle Green Horror, írta: James Robinson, rajzolta: Mike Mignola, DC/Dark Horse, 1999 január
Valuska kolléga a Hellboy-kritika írásakor kérdezte meg tőlem: mi a jó abban, hogy a szent jobbjával igazságot osztó ördög először a nácikat, aztán a tündéreket veri le? Pont ez. Hogy Hellboy kioszt néhány csontrepesztő pofont a krautoknak meg a hegyesfülűeknek, és közben arcpirítóan pofátlanul idéz a legjobb filmekből és a legolcsóbb ponyvákból. És még mosogatnia sem kell, mert a képregényben nem jön össze a piromán Lizzel.
Hiába épült fel Etyeken a Trollpiac és New York, hiába dolgozott tavaly a teljes hazai filmipar (maszkmesterektől a díszletépítőkig) Guillermo del Toro keze alá, és hiába tépték szét Kamarást a fogtündérek, itthon valahogy senki sem pörgött rá igazán Hellboy-ra. Sajnos még a képregénykiadók sem, pedig a mozifilm hatalmas hírverés és ingyenreklám lehetett volna Mike Mignola zseniális munkáihoz. A Képes Kiadó maximálisan kihasználta A sötét lovag körüli felhajtást a saját Batman-kiadványaihoz - nagy kár, hogy a darkos-gótikus világba sokkal gyakrabban kiránduló, vámpírokkal és vérfarkasokkal hadakozó Hellboy-t már nem merte bevállalni. Pedig a lefűrészelt szarvú ördög egyszer a Bőregérnek is besegített: amikor Gothamet ellepték a zöld villámokat lövöldöző, okkult nácik!
James Robinson olyan sztorit lopott rakott össze 1998-ban a Batmant, Hellboy-t és Starboy-t is csatasorba állító kétrészes DC-Dark Horse crossoverhez, ami láttán a B-kategóriás filmekért rajongó geekek házioltárt emelnek neki Lovecraft-regényekből és Indiana Jones-videókazettákból. Már a két fejezetcím is olyan, mint valami exploitation-gyöngyszem a dvd-turkálóból: Gotham Grey Evil, Jungle Green Horror. A történetben szívmelengetően sokszor bukkannak fel a ponyvairodalomból és a trash-mozikból jól ismert klisék: a zombinácik, a kereszteslovagok titkos társasága, az elrabolt tudós, a csápos szörny, na meg a James Bond-filmekből kihagyhatatlan világpusztító szuperfegyver, ami ezúttal egy ektoplazmikus rakétaágyú.
Batman persze ebből még semmit nem sejt az elején, számára a horogkeresztes pólóban feszítő, vicsorgó kopaszokkal bunyózás csak könnyed esti testmozgás a Jokerrel folytatott örökös párharc lélegzetvételnyi szünetében. Az okkult nácik zöld villámai miatt viszont muszáj segítséget kérnie a Paranormális Nyomozóirodától.
A témában (kellemetlenkedő zombinácik agyonverése) igazi szaktekintélynek számító Hellboy színre lépésével hamar összeáll a kép. Egy Amazóniában bújkáló titkos náci szervezet (lásd még: A brazíliai fiúk) az "Október Lovagjai" azért rabolták el Ted Knightot, a Gothami Egyetem csillagászprofesszorát (aki a képregények aranykorában Starman néven harcolt az igazságért), hogy a segítségével beindítsák az ördögi fényágyút, ami feléleszti Külső Űr ősi istenét, a csápos Suggor Yoggeroth-ot (igen, ez is kikacsintás H. P. Lovecraft szörnyeire, Yog Sothoth-ra és Shub Niggurath-ra).
Batman Joker újabb túszejtő akciója miatt nem tud a vörös ördöggel az okkultista Otto Dantz rejtekhelyére, San Diablóba (muhaha) utazni, de az utolsó pillanatban felbukkan Ted Knight forrófejű kölyke, a csillagpálcával repkedő Jack, aki ki akarja szabadítani az apját a nácik fogságából (hmm, csak nekem jutott eszembe Az utolsó kereszteslovag?), és akivel így Hellboy végigpoénkodja és verekszi a második füzetet.
Na ezt hívják ötcsillagos ötletlopásnak, Tarantino sem csinálhatta volna jobban. James Robinson '98-ban nagyon jól ráérzett arra a pulp-vonulatra, amit az akkor már hatodik éve futó Hellboy-képregénysorozat nácis epizódjai képviseltek. A Gotham Grey Evilt és a Jungle Green Horrort ráadásul maga a Paranormális Nyomozóiroda atyja, Mike Mignola rajzolta meg, aki a minimalista, szögletes rajzstílusával és az aprólékosan kidolgozott, százéves épületeivel már az első Batman-borítói óta a rajongók nagy kedvence. A Gotham Grey Evil & Jungle Green Horror Hellboy-rajongóknak, Geekbog- és Zs kategória-törzsolvasóknak kötelező vétel az Amazonon!
